A Looduskalenderen azt írják, holnap 11-kor lesz a gyűrűzés (a mi időnk szerint). Remélem, ennek nem lesznek olyan súlyos következményei, mint a rétisasoknál. Kár lenne, ha az ő harmonikus, szeretetteli életük is úgy felborulna.

Ugyanúgy bögyörészi a testvérét, ahogy őket szokta a mami. Mesevilág ez a fészek.

Hát ez nekem is rejtély.

Hogy lehet ilyen nagy ágakkal a lombok között repülni?



Mohát is hozott. Elég száraz, már nem olyan szép zöld.

Ez a béke szigete és legalább árnyék van!!!

Biztosan már túl vannak a reggelin, mert nagyon csendben, ésbékésen pihennek a kicsik.

Én is imádom a hangjukat, meg ezt az egész erdei hangot.

Reggelizik a két kis baba.

Én is imádom ezt a hangot.

A mami tisztaságmániás. Mindenhova bekotor.

Az egyik szülő velük van, és tisztogatja őket. Közben megbeszélik a napi dolgokat, mindhárman. Még sosem hallottam a feketék hangját, ahogy beszélgetnek!

Most is elment a szülő, de csak kb 2 percre. Gondolom nem túl messze.

Most nagyon megijedtem! Teljesen egyedül vannak a babák, a szülőket nem láttam. Viszont, sas hangot hallottam...........

Jajj, de édes hangjuk van a kicsiknek! De túldalolja őket egy erdei pinty. Ott lehet, egészen a közelükben. Itt mindíg elidőzök, olyan megnyugtató a lelkemnek ez a fészek, a környezet és a hangok!

Annyira aranyosak, kedvesek. Öröm látni őket.

Milyen igazatok van Marika, Pusi!

Nagyon szereti a babáját. Egyiket is:




Másikat is.

Éppen ez járt a fejemben, teljesen egyet gondoltunk Tengelicke. Mesét lehetne írni, hogy mi történik az öreg erdő mélyén ezzel a kis családdal. Gyönyörű volt a reggel, ahogy hordta a puha mohát, és most is, ahogy áll a fa ágán is figyel, nehogy valaki megzavarja őket. A legszebb kamerás szezon volt, amit eddig láttunk azok közül.
Jó lenne, ha maradna a mese, és nem lenne gyűrűzés sem.

Ez a fészek, a környezete, és a hangok, teljesen meseszerűek. Nem győzöm csodálni, és bámulni. Gyönyörűek a fiókák, és jó látni, ahogy a szülők törődnek velük. Ja, és a kamera, mindíg működik. Milyen érdekes, így is lehet?!

Reggel néztem őket, de úgy látom a kép lemaradt. Mohagyűjtés volt. Nagyon megható, hogy ezeknek a nagy kamaszoknak még mindig úgy béleli a fészket, mintha pelyhes babák lennének.

Micsoda nyakigláb népség És az egyik már a szárnyát is próbálgatja.

Még jó, hogy ők nem szokták egyedül hagyni a kicsiket. Vajon létezik, hogy egy fészekfoglaló gólya megöljön ekkora fiókákat? Meg különben is, mit akarnak még júniusban? Már ha tényleg másik gólyák voltak.

Valami riadó biztosan volt, mert mindig egy irányba figyeltek. Nálam sajnos akadozik a kép, így a hangokból sem lehet következtetni. Nem rég elment az egyik szülő, a másik pedig etetett, és most őrt áll.

Mi lehetett vajon? Most mind a két szülő itt van. A kicsik békésen alszanak.

Valami riadó van náluk, a szülő elég ideges, sziszeg és járkál körbe. Nem tudom, mi lehet az, de a madár lefelé néz. Jobb esetben csak gyűrűzni jöttek, rossz esetben nem tudom, ki lehet a betolakodó. De elég régóta tart. Lentről nagy csattogások hallatszanak, ami lehet kopácsolás, de úgy is hangzik, mint egy gólya csőre, ha összecsattintja.
Egyébként mit keresne itt másik gólya, mikor már rég nagy fiókák vannak?

Békésen aludtak, de fel kellett kelni. Mindenhova , a szárnyuk alá is bedugta a csőrét a mami, amit nagyon zokon vettek.

Csodálatos szülők ezek a lett gólyák. Szinte mindig van a kicsikkel valaki, de ha nem, akkor a közeli faágon vigyáznak rájuk.

Megjött a váltás.

Idill Lábacskák egymáson
Kezd már feketedni a hátuk.

Nagyon jó szülők, pedig nem jellemző a fekete gólyákra a nagy dajkálás. Ha nem is a fészekben, de a közelben vannak.

De édesek!

Haláli ez a sipákolás, amikor együtt van a két szülő. Meg ez az alsó szoknya is.
(kisbéka volt a reggeli)