bnmari írta:
Legyen itt emlékül a három piciről két összebújós kép!
Nagyon szép, és köszönjük szépen az emléket.
Nehezen tudom elfogadni azt, hogy ez így rendben van. Azt hiszem az állatvilágban is ugyanúgy, mint az embereknél, különbözőek a jellemek. Jók, rosszak, életüket áldozók, és saját életüket mentők bármi áron.
A sok év során, már sokszor láttuk azt, hogy egy gólya vagy más madár milyen küzdelmet folytat a fiókáért. Sérülten, beteg lábbal, utolsó erejével is hozza az ennivalót. Biztosan emlékeztek a Tichyben történt eseményekre, hogy nem bírt menni, azt hittük már haldoklik, de még hozta az élelmet a gyerekeinek. Olyat is sokat láttunk már, hogy elpusztult az egyik szülő, és a másik hatalmas erőfeszítéssel felnevelte a gyerekeket.
Én ebben a fészekben semmi ilyet nem láttam. Amikor még tojásokon ültek, az sem volt rendben. Nagyon ritkán váltottak. Az egyik gólya elment, és túl hosszú ideig volt távol, elfelejtett visszamenni a párját leváltani. Valahol lötyögött. Ha egy felnőtt gólyának fél, vagy egy egész nap kell, hogy jóllakjon, az nem stimmel.Bizonyára nincs meg benne az az ösztön, hogy a párja éhezik, és váltani kéne.
Nagyon régen néztük Donna és Padis fészkét. Emlékszem, térültek, fordultak, és ki lehetett várni a kamerát nézve, hogy visszajöjjön a távollévő. Itt nem lehetett kivárni, sem a fiókák kikelése előtt, sem utána.
Tudom nem kell emberi tulajdonságokat vetíteni madarakra, de akkor is vannak jók, és vannak rosszak.
Nem az a bajom, hogy megette a pici gólyát (az rendben van), hanem, hogy nem hozott neki ételt. Világért sem mondom, csak magamban gondolom, hogy érzelem hiánya, hanem rendesen fogalmazok, hogy nem működik (még) jól a fajfenntartó ösztön.
Tudom, hogy nem szabad azt mondani, hogy érzelmeik vannak, de ha visszagondolok Ladyre, a skót halászsasra, aki haldoklott a fészkében, és a párja hordta neki a táplálékot, ugyanúgy etette, mint a fiókákat, akkor mondjam azt, hogy semmi érzelem, csak ösztön?????? Ha mégis, akkor ez a fajta ösztön többet ér, mint az érzelem.
A táplálékhiányt nehéz megérteni. Sokat járunk a Nyírségben, és tele vannak a falvak gólyafészkekkel. Ott ahol a homoktalaj vízmegtartó képessége semmi, nincsenek belvizek, pocsolyák. Nem Gemenc, ahol bizonyára olykor több, máskor kevesebb a víz, de semmiképp sem hasonlítható a homokos, természetes vizekben gazdag területhez.
Ezt a képet azért hoztam, mert látszik rajta, hogy egy gólya mennyit repül, milyen távolságokat tesz meg az élelemért. Hajdú fészke a központ Balmazújvároson. Akkor még működött a jeladója.
Természetesen tiszteletben tartom a szakemberek véleményét, hogy kevés víz, nincs zöldár, kevesebb táplálék és egyebek, de az én szívemben csak az van, hogy ez egy rossz gólyaszülő, aki lehet, hogy később jó lesz, de most keveset tett a saját fajának fenntartása érdekében.
Csatolmány:
2020-05-11_082310.jpg [ 299.07 KiB | Megtekintve 4281 alkalommal. ]