A tegnapi kirándulás hozadéka nem sok minden volt, azt hiszem nem jól választom meg a helyet. Egy biztos, már Hunorék miatt is érdemes volt kimozdulni.
Szinte a leggyakoribb ragadozó akit szoktam látni, a barna rétihéja. Nagyon szép madár, de rossz érzés látni amikor köröz a fészkek fölött, általában soha nem távozik üres kézzel (lábbal), lecsap, és viszi valamelyik fiókát. Tegnap azt hiszem nem járt sikerrel, mert a szerkők elzavarták. Már a múltkor is láttam, hogy bíbicek fészkét támadta, akkor a gólyatöcs szülők is beszálltak a védelembe, és héjapajtást megfutamították.
Nagyon hétköznapi a búbos vöcsök, de életemben először láttam repülni. Fogalmam nem volt, mit látok a levegőben, annyira hosszú, karcsú madár. Szép a röpte. Volt egy csapat, 15-20 repült együtt.
A múltkor a Tisza-tavon már láttam a fiókáit, ők már nagyok voltak. Érdekes, hogy a halastavon még csakilyen kicsik a vöcsökgyerekek.
A szülő szorgalmasan tanítja őket. Ha idegent látnák, azonnal le kell bukni a víz alá. Észveszejtő frizurája van ennek a vöcsinek.
Kis gyereknek, kis halacska jár:
Magasles mellett a mocsárban egy fura fazon, aki nem hajlandó magát alávetni a fotózásnak és szélsebesen húzza a csíkot. Most elég biztos vagyok benne, hogy hód volt.
Vízityúk fiókája nyugisabb:
Halastó csak kitérő volt, innen irány a Tisza. Lehet elég elmebeteg dolog az árterületén bóklászni, mert hihetetlen sok szúnyog van, egy dagonya az egész, de annyira érdekesek ezek a kidőlt fák, pici vízmedrek. Az egyikben egy vaddisznó csorda hevert, de nem álltam le fotózni, menekülés volt ezerrel.
Főleg kis és nagy kócsag, szürke és vörös gém, rengeteg bakcsó, még több sirály van, néha sikerül fekete gólyát megpillantani, és a kedvenc, a kormoránok. Most egy nagy kárókatona párt bambultam. Tudom, hogy nem ritkaság, de nagyon szépnek tartom.
Fantasztikus az az úszóhártyás tappancsa.
Ezen a kidőlt fán ez a párocska nem most ül először, vagy ha igen, akkor megy a hasuk.
Az egyik úgy gondolta, hogy ideje megmártózni, vízbe vetette magát, lötyögött egy kicsit.
Neki nem volt gond visszaugrani az ágra, mint a múltkori kormoránomnak.
Ő azt mondja, hogy, baromi álmos vagyok. ( a front, jött az eső)
Ezzel a sok kormorános képpel arra akarok kilyukadni, hogy szerintem csodás teste van ennek a madárnak, még akkor is szép, ha vakarózik.