Hozok egy pár képet addig, míg Pusi meg nem szerkeszti az övéit (azok szebbek lesznek)
A történetet már tudjátok:
egy ötbabás fészekből kiesett egy baba tegnap délután.
Egy darabig a fészek alatt volt, átment az úttesten a túloldalra, de ott "hülyegyerekek" megkergették, és futva-repülve eljutott a fészektől kb. 50 méterre. Ott megfogták, bevitték a kertbe, de onnan ismét kislisszant. Sikerült ismét befogni.
Én már akkorra értem oda, mikor a tűzoltókat akarták hívni, hogy visszategyék. Ez nagyon rossz ötlet volt, hiszen a többiek nagyon megrémültek volna, még ki is eshettek volna. (Ebben erősített meg ma az illetékes term. véd őr és a górési tanya vezetője is.)
Bevittük a babát oda, ahova már egyszer bevitték, de most elzártuk a ház egy még el nem készült szobájába. Tettünk neki vizet, nem ivott, és enni sem nagyon akart.
Azt láttam, hogy szerencsére nem sérült, de nagyon odavolt az ismeretlentől.
Ma reggel aztán telefonáltam a term. véd .őrnek, aztán Górésra, aki azonnal mondta, hogy szívesen fogadja.
Pusit riasztottam, ő eldobott mindent a kezéből, és jöttek. Ő fogta meg, babusgatta út közben, és jött velünk a éjszakai szállásadója is.
Nagyon bátor baba volt, szépen viselte az utat.
Mikor elindultunk, még nem voltam biztos benne, hogy a helyes utat választottuk: elszakítottuk a családtól, nem kapott esélyt, hogy visszarepüljön. De arra pedig nem volt garancia, hogy nem repül megint az utcára.
Mikor megérkeztünk, minden rossz gondolatom elszállt.
Rögtön ismerkedett a többiekkel, az egyik megcsípkedte, erre a kis drágám kinézte magának a legkisebbet, és azon állt bosszút. Úgyhogy életre való kis briganti.
A vízbe teljesen beleszerelmesedett, míg ott voltunk ki sem szállt belőle, ronggyá ázott.
Ja, kapott egy gyűrűt is. Tudjuk a gyűrűszámot (Pusi képein látszik is majd)
Még a dobozban:
Ott vannak az új tesók!
Na, gyere csak, kiskomám!
Az óvodában (ő az, aki áll)
Itt aprítja a kicsiket:
Nem akart kijönni a vízből, imádta. Hol csőrrel, hol fenékkel volt a vízben.
Ez maga a paradicsom:
És az egyik gyönyörű fészek: