2011. decemberben hallottunk a TV-ben először arról, hogy egy gólyamadár telel Balmazújvárosban. Nem érdekli a szavanna, trópus és monszun, marad a már jól bevált mérsékelt éghajlaton.
Ez utóbbi gondolatmenetre csak később derült fény, miután az illetőt sikerült lekáderezni. Szép fekete gyűrűje alapján, ő már nyilvántartott, és nem is egyszer került sor igazoltatásra.
Tehát HX 803 múltja nyitott könyv. Az MME Gyűrűzőközpont válasza a következő volt:
"Gyûrûzve ------------------------------------------------------------------
Jelölés Fémgyûrû: Budapest HX803
Faj Fehér gólya (Ciconia ciconia) [1340]
Kor pullus [1]
Dátum 2007-08-16
Hely Csomád, Pest, Magyarország (HG48 47°41'N 19°13'E)
Egyéb adatok
Megtaláló Kazi Róbert (519), E-mail:
mmebhcs@vnet.huMegkerült -----------------------------------------------------------------
Jelölés Fémgyûrû: Budapest HX803
Faj Fehér gólya (Ciconia ciconia) [1340]
Kor kifejlett [2]
Állapot Egészséges, és szabadon hagyva vagy engedve [7]
Körülmények színes lábgyûrû(k) alapján azonosítva [81]
Dátum 2011-12-27
Hely Balmazújváros (Nest ID. 0291808), Hajdu-Bihar, Magyarország
(HG44 47°36'27"N 21°19'24"E)
Egyéb adatok
Megtaláló Molnár Mária, E-mail:
pusi@szigete.huTávolság 158 km 93 fok (K)
Eltelt idõ 4 év 4 hónap 13 nap [1594]
Hivatkozás 2011/1933
Megkerülések --------------------------------------------------------------
Dátum Á Kö Hely, Ország (Helykód) Koordináták (Megtaláló)
2010-05-22 7 81 Malomháza, Magyarország (HG44) 47°33'N 21°10'E (Sándor
István)
2011-10-08 7 81 Balmazújváros (Kónya), Magyarország (HG44) 47°37'N 21°14'E
(Bécsy László)
2011-10-15 7 81 Balmazújváros (Kónya, GPS), Magyarország (HG44)
47°37'22"N 21°14'39"E (Luca Dehelean)
2011-10-28 7 81 Balmazújváros (Nagy-szik), Magyarország (HG44) 47°35'36"N
21°21'46"E (Balla Dániel)
2011-12-27 7 81 Balmazújváros (Nest ID. 0291808), Magyarország (HG44) 47°36'27"N
21°19'24"E
(Molnár Mária)"
Ezek szerint nagy csavargó, járt a Nagy-sziken, Kónyán, Malomházán, de az, hogy 2007. augusztus 16.-án hogyan sikerült neki gyűrűt szerezni, még mindig fehér folt a múltjában. Szerencsére, aki a gyűrűt adta neki (Kazi Róbert) kedves volt, és válaszolt a kérdésre.
Ezt írta:
".....igen, 2007 júliusban Szigetmonostorról hozták át (az MME Pilisi csoportja)
mentotelepünkre a gólyát A csoréból vér folyt, és nem állt lábra -
valószinuleg vezetéknek repült.
Csomád és Orbottyán között található állatorvosunk tanyája, ahol
mentotelepünk is muködik.
A kezelés után itt került gyuru a madárra. Egy hónap elteltével a gyógyult,
de vonulásra alkalmatlan gólyát Hortobágyra, a HNP Górési madármento
állomására szállítottuk, ahonnan teleltetés után következo évben Kis Robi
barátunk szabadon engedte.
Magam is örülök, hogy még él a gólyánk, és hallunk róla.
üdvözlettel, és Boldog új évet kívánva
Kazi Róbert (MME Börzsönyi csoport)"
Így már érthető, mert aki Górés-tanyán a tanyagazda szeretetét egyszer megtapasztalja, a szíve mindig visszahúzza őt.
Úgy érzem, de ez csak megérzés, hogy mindig is azt a helyet kereste, ahol olyan nagy biztonságban töltötte el azt a telet.
Tehát nevet adni egy gólyának muszáj, mert másképpen hogyan beszélhetnénk róla? Kata azt mondta, hogy legyen Kikelet és az lett.
December 27-én láttam először. Könnyű volt a híradó képeiből felismerni, hogy ez az utca a Kiskállóköz.
Rossz idő volt, csupa csatak volt a tollkabátja.
Akkor még a fészek bérlemény remek állapotban volt, azóta történt egy renoválás a lakó megkérdezése nélkül.
((
Január 2.-án találkoztunk legközelebb. Nem tartott fogadóórát, sokáig vártam rá, de megérte, mert volt egy nagyon szívet melengető pillanat. Már nem egy magányos, társaitól lemaradt árvát láttam. Egy szürkegémmel került cimboraságba, és együtt repültek a faluszéli szántók felől a fészek irányába. Először azt hittem, hogy két gólya jön. A gém majdnem a fészekig kísérte, de előtte egy gyönyörű kanyarral visszafordult az erdő irányába.
Gólyánk pedig landolt a fészekben, de nem is akárhogyan, hanem olyan ugrálással, mint amikor repülni tanulnak a fiókák. (Talán eszébe jutott az az időszak, amikor még a mami hordta a békát, és nagyot csapkodtak a csőrükkel a testvérkék egymás fejére, a béka megszerzéséért vívott harcban.)
"Csak vissza, vissza! dél szigetje vár"
Valahogy így tanultuk ezt annak idején.
Biztos vagyok benne, hogy Kikelet ezekben a pillanatokban nagyon elégedett volt a sorsával.
Következő alkalom január 6.-án volt, sütött a nap, és minden nagyon megnyugtató volt. Mondták az utcabeliek, hogy etetik, mindenki nagyon szereti. Ez az első és legfontosabb.
Már megint?
Rád sem nézek.
Itt még nem volt fészekjavítás, szépen bele lehetett a szél elől kucorodni.
Január 13-án a fogadást a fészek alatti réten tartotta.
Közvetlenül a fészek alatt egy füves területen tálalja neki alkalmi gazdija az ebédet. Minden nap délelőtt 11 óra körül van a villásreggeli, és Kikelet ezt pontosan tudja. Ha a néni a nagy műanyag tállal megjelenik, ő is felvonul a reggelihez.
Január 20.-án nem nagyon ért rá, éppen tisztálkodás közben zavartam.
Ha rám nem is nézett, az égre emelhette volna a tekintetét, mert nem akármilyen illusztris vendég szállt felette. Egy parlagi sas az nem akárki. A dolmányos az igen.
Január 29-én már kisebb a fészek, nem tudott elbújni, kisebb lett a fészek.
Nem nagyon érti, hova lettek a lakása falai.
Február másodikán még jó idő volt. Sajnos nem sokáig.
Február 9-én már megérkezett a farkasordító hideg.
Nagyon elesettnek tűnik a nagy hóban.
Talán mégis jobb lett volna Afrikában?
Az, hogy fázik-e a lába, vagy nem, soha nem fogjuk megtudni. Az biztos, hogy nagyon szaporán emelgeti, váltogatja a hóban. Én úgy érzem, hogy ez az időjárás nem igazán jó neki.