Tegnap (aug. 31.) délután 2 körüli hsz a Looduskalendarból, Jo írta (bocsi, de csak most fedeztem föl):

Ez az email Mari Heikkilla-tól a Ranua Zoo-ból érkezett nekem.

Kedves Jo,

köszönöm az emailedet. Gondolhatod, hogy milyen sok ember keresett meg ma, akiknek nem tudok mindnek válaszolni, de informáld őket a nevemben a fórumon légyszíves.

Tehát a lényeg, hogy a madár múlt éjjel érkezett meg hozzánk a Parkba. Adtam neki halat és tápszert (erőltetni kellett, hogy megegye). Ma reggel Koo kicsit jobban volt, és evett (szabad akaratából nyelt), amikor a csőréhez tettem a halat.

Most várjuk az orvost, hogy megnézze a madarat. És remélem, hogy elkezd magától enni, és megerősödik.

Ha az megfelel Neked, informállak Koo állapotáról, amint megtudunk valamit. És Te továbbíthatod a Looduskalender fórumba.

Üdvözlettel,

Mari Heikkilä
intendant
Ranua Wildlife Park

Csak még egy gondolat!
Remélem Macko, ha nem is ír de olvassa a topikokat, hiszen Koo megmentése érdekében - szinte az összes topikon - ő volt az első aki felemelte a hangját, kezdeményezte az első levél megírását a Finn hatóságok fele.

Kellemes ébredést és szép napot nektek!!!!
Imádom a kis pofiát mikor így belenéz a kamerába!
Most elreppent!

Jó reggelt!
Bögyös itt.

Nem tudom mikor kell kezdeni aggódni.

Vajon mit mondanak erről a szakértők? Ha a tojót is látnánk, talán más lenne annyira nyugtalanító.

Ez már igazi őszelő képét mutató táj, színeiben is és felhőzetében is.
Remélem kis bögyösünk - Kaa - mostmár, hogy a tesó Koo biztonságban van, rászánja magát a költözésre, példát véve a Skót jeladóval felszerelt halászsasokról, akik közül Rothers már a Francia partoknál Bordeaux magasságában jár, és huga is elindult,kissé lemaradva, de már Darlingtont is elhagyta, más-más útvonalon, de egyirányba haladnak.
Itt a papa talán egy kicsit nagyon elkényezteti az egyszem fészekhez még mindíg nagyon ragaszkodó csemetéjét.

Edit, köszi a fordítást, és annak nagyon örülök, hogy rendeződik ennek a kis madárnak a sorsa, valóban megérdemli, hogy éljen ennyi küzdelem után.
Remélem amikor szépen rendbejön, akkor megkeresi a napszemüvegest, és ad az arcára neki egy puszit a karmaival.
Ez lenne a minimum.

Fáj a szívem, ha ide benézek.

Köszönöm, hogy ilyen lelkiismeretesen hozzátok a képeket és információkat!
A sok szörnyűség után, ami ezzel a madárral történt, örülhetünk, hogy megtalálták. Iszonyatosan hosszú szenvedés következett volna a számára.
Én is úgy gondolom, hogy hamarabb kellett volna lépniük ebben az ügyben, mert ép eszű ember nem gondolhatja, hogy ez a láb meggyógyulhat, de még azt sem, hogy szabad madár módjára élhet.
Ez egy lehetőség most: vagy meggyógyítják a lábát, vagy elaltatják.
Nagyon szurkolok neki: ennyi küzdés után megérdemelné a gyógyulást. Olyan nagy harcos!

Ez nagyon jó hír, és az is, hogy rúg és karmol. Gyűrűzéskor is ezt kellett volna tenni.

Lejjebb van a ma déli hozzászólás az ajánlott linkről, nagyjából sikerült lefordítani. Ez alapján úgy gondolom, hogy van remény Koo-nak, hogy megerősödjön, és amennyire lehet, normális életet éljen. Nagyon örülök, hogy elfogadja a halat, és ma már önállóan evett.

Edit köszönjük a fordítást. Régebben íródott ez a levél, de azt hiszem kicsit nehéz feldolgozni, még sok időbe telik.

Bögyös nem tudom mit gondol, a papa majd léket vág és úgy hoz neki halat? Menni kéne, menni kéne....

Te nagyon aranyos vagy hozzánk!

Az alábbi sorokat Ame fordította finnről angolra a Looduskalendar fórumon ma délben:

A csatorna, ahol Koo-t megtalálták száraz volt, de az embereknek ott kellett hagyniuk Koo-t éjszakára, mert nem tudták elvinni aznap. A következő délelőtt Koo-t egy autós dobozban (tetőcsomagtartó?) vitték el Ranua-ba.
Vasárnap a madár annyira rémült volt, hogy nem volt hajlandó önként megenni a halat, amit az emberek adtak neki, így némi erőszakot kellett alkalmazni. Ma, hétfőn már jól evett, és jó formába jött. Nem olyan "kedves" az emberekhez, mint amikor meggyűrűzték őt. A karmai használatával mutatja ki a saját akaratát.
Az állatorvosok Ranua-ban és Helsinkiben is szabadságon vannak ma, ezért a ranuai emberek megpróbálják megröntgeneztetni Koo lábát Rovaniemiben. A láb nem érzékeny (gondolom a madár hagyja megérinteni), és az ujjak normálisan mozognak.
Koo láthatóan és érezhetően soványabb, mint .....(volt, vagy lennie kellene)(?), valószínűleg nem kapott elegendő élelmet. Most rengeteg halat adnak neki, hogy jobb kondiban legyen és megerősödjön.

A Ranua állatparkban már korábban volt egy sérült halászsas, amelyet végül vissza tudtak engedni a természetbe.

(Hát ennyi dióhéjban a lényeg, a hozzászólás írója még magyarázatokat fűz hozzá, de ezek olyan találgatások, amik a finnről való fordítás miatt vannak, nyilván ő sem beszéli olyan jól a finn nyelvet.)

Tehát ezt a levelet egy fő atyabütyök (ahogy Gerzadett elnevezte) írta. Azzal kezdi, hogy sok emailt kaptak akkortájt a sérült halászsassal kapcsolatban, amelyek azt kérték, hogy vigyék a madarat kórházba/állatkertbe, vagy akár altassák el. Örül, hogy a világon ennyir embert érdekel a madarak sorsa.

Mégis, ők azon a véleményen voltak, hogy a legjobb, amit tehetnek, hogy magára hagyják a fiatal halászsast. Ez nem jelenti azt, hogy ők nem törődnének vele; mint bármely természetbarát, ők is sajnálják az esetet.

Számos szakértővel váltott emailt és cseréltek nézeteket a halászsasról; ornitológusokkal, halászsas-kutatókkal és olyan állatorvosokkal, akik vadonélő állatokkal szereztek tapasztalatot (a Helsinki állatkertben, amely vezető szerepet játszik a finnországbeli sérült állatok ápolásában).
Valamennyien ugyanazon a véleményen voltak: abban a pillanatban a legjobb, ha nem csinálnak semmit. A halászsas ténylegesen megkapja azt a törődést, amit egyáltalán csak kaphat.

Finnországban nincs madárkórház, amely szakszerű ápolást biztosíthatna halászsasok számára: ezek a madarak nem bírják a fogságot, bár van néhány pozitív példa is erre.
A fő irányvonal a Helsinki állatkertben a vadvilággal kapcsolatban az, hogy az állatokat csak akkor viszik állatkertbe, ha azok meggyógyíthatók és a természetbe visszabocsáthatók, vagy pedig ha létezik olyan állatkert vagy egyéb hely, amelyik megfelel a faj által támasztott különleges követelményeknek.
Egyéb esetben az állatot a legirgalmasabb módon elaltatják. De mint említettük, halászsasok számára nincs megfelelő hely Finnországban, ezért az egyetlen alternatíva ebben az esetben az eutanázia. A sérült lábát nem lehet meggyógyítani.

Még ha azt is hisszük, hogy az állatkert vagy egyéb hasonló hely jó megoldás, nem biztos hogy az a madár szempontjából. Egy vadonélő állatnak nem könnyű megszoknia a fogságot, könnyen bestresszelnek. Például kimutatták, hogy a fogságban élő madarak stressz hormon szintje gyakran hosszú ideig magas, megnehezítve a madár életét. Úgy gondoljuk, hogy az éhenhalás borzasztó dolog, de valójában egyáltalán nem fájdalmas, az állat elenyészik. És az igazság az, hogy az állatok nem úgy gondolkodnak és éreznek, mint ahogy az emberek.

A másik kérdés az, hogy mikor kellene beavatkoznunk: amikor a madár már valóban szenved és fájdalmai vannak, reagálnunk kell akár a Nature Cons. Act szervezettel együttműködve. Ezidáig a fióka jól van a fészekben, eszik és gyakorol a szárnyaival. Az a normális kockázat, hogy egy ragadozó áldozatává válik, nem hatalmaz fel minket arra, hogy egy vadonélő állatot elvigyünk a fészkéből egy stresszt jelentő fogságba.
Általánosságban a ragadozás, betegségek és balesetek a természetben normálisak, és egyetlen esetben történő beavatkozás nem változtat azon a tényen, hogy ezrével vannak hasonló esetek, és még rosszabbak is. Ez a probléma a webkamerákkal, olyannak mutatják az életet, amilyen az a valóságban. Ökológusként meg kell értenünk, hogy a természet ilyen módon működik. Ebben a fészekben már két fiatal madár felnevelkedett, ami egy jó helyzet.

A fiatal halászsas jövője még nyitva: még nem tudjuk, hogy képes lesz-e repülni és elhagyni a fészket, lehet, hogy nem, de adjunk a fiókának egy esélyt. Követjük az eseményeket, és ha úgy néz ki, hogy a fióka nem fogja túlélni, újragondoljuk az álláspontunkat.
De most hagyjuk, hogy a fiatal halászsas szabadon éljen, egy vad halászsashoz méltóan.

Ismét szép haldarabbal büszkélkedhetett és reppenhetett tovább!

Kaa ismét villámlátokatást tett a fészekben. (ha ő egyáltalán Kaa)

De nemlehet itt nyugodtan enni se, inkább elrepülök és ezt is tette!

Jőn a papa és a kaja!

A lényeg, hogy a hal a karmaimközt, papa te ne zavarj!

Hali! Szia!
A korábbi napokhoz képest eléggé özönlenek most az információk, adott esetben duplikálva is.
Ha esetleg néha-néha belefutnál a topikba, és a fontos lényegi részt megosztanád velünk, azt nagyon megköszönnénk.

Itt lehet csemegézni.
http://www.looduskalender.ee/forum/view ... &start=540

Bocsi, hogy megint a Looduskalender ezzel a témával foglalkozó topikjából hozok egy válaszlevelet arról a helyről, ahol most Koo tartózkodik és Jo UK - Winchester, kapta a feltett kérdéseire és rakta ki a topkba.

"Köszönjük az e-mailt. Ahogy sejtem, sok ember kerül kapcsolatba velem ma! Nem tudok válaszolni mindre, de ha lenne olyan kedves, és tájékoztatná Looduskalender olvasóit is.

Szóval ezen a ponton a helyzet az, hogy a madár megérkezett tegnap este a mi Wildlife Parkunkba. Kapott némi halat és nutrientliqued-et hozzá (kényszeríteni kellett őt, hogy egyen.)
Koo Ma reggel volt egy kicsit a "frissebb", és megette (lenyelte) a halakat, ha a csőre elé tettem.

Most várjuk az állatorvost, hogy vizsgálja meg a madarat. És csak remélem, el fog kezdeni enni magától, és megerősödik.

Ha ez rendben van, ismét tájékoztatjuk Önöket Koo helyzetéről, jelenleg ez az amint tudunk. És te is tájékoztasd tagjait looduskalendernek.

Üdvözlettel,
Mari Heikkilä
intendant
Ranua Wildlife Park"

Vagy az a furcsa, hogy Kaa ennyit itt van, vagy az, hogy Yy- és az anya meg soha, komolyan nem tudom, hogy ők hogy működnek.

Bögyös folyamatosan a fészekben tartózkodik. Ez sem túl megnyugtató.

Ez a szöveg, augusztus elején íródott akkor, már kiveséztük ezt a be nem avatkozást.

I'm working as a senior advisor and head of the biodiversity group in North Ostrobothnia regional Environment Centre (NOREC). Our centre is the legal regional authority concerning bird protection under Finnish Nature Conservation Act.

We have lately received several emails, including yours, concerning the injured young osprey in Hailuoto webcam nest. We have been asked to save the bird, take it to the bird hospital/zoo, or even to euthanize it. It has been fine to see, how much people around the world really do care about the birds.

However, so far our opinion has been that the best we can do is to leave the young osprey alone. That does not mean we wouldn't care about the welfare of the bird; as any friend of the nature, we feel sorry for him too.

I have emailed and discussed with several experts about the osprey; ornithologists, osprey researchers and veterinarian who is expert in wild animals (in Helsinki Zoo, which is the leading organization what comes to the care of the injured wild animals in Finland).
All the experts do have the same opinion: right now the best thing we can do is to do nothing. The osprey really gets the best care it can ever have.

There is no bird hospital in Finland which could take good care of the ospreys: they don't do well in captivity, even there might be some single positive examples. The policy in wildlife care in Helsinki Zoo is that an animal is been taken to the zoo only if it can be cured and returned to the nature or if there can be found a zoo or another place which meets the specific requirements of the species.
Otherwise the animal is euthanized, which is of course the most merciful thing to do in that kind of situation. But as said, for ospreys there are not suitable places in Finland, so the only alternative in this case would be euthanasia. The injured leg cannot be healed either.

And even if we think the zoo or similar place could be a fine solution, it might not be so from the bird's point of view. It is not easy for the wild animals to get used to captivity, they are easily stressed. For example it has been researched that stress hormone levels of the captivated birds are often high for a long time, indicating hard life. We also think dying of hunger would be terrible, but actually it is not painful at all, just fading away. And the truth is, animals don't think and feel like we humans do.

There is also the question when we should intervene: if the bird would really suffer and be in pain, then we should react even according to the Nature Conservation Act. So far the chick is doing well in nest, eating and wingercising. Normal risk of being predated does not give us the right to take the wild animal from nest into stressful captivity.
In general, predation, diseases and accidents are a normal life in the nature, and reacting to one single case does not change the fact there are thousands of other similar, even worse cases. This is the problem of webcams, they show life as it is. As ecologists we should understand that this is how the nature works. In this nest there is already two young birds flying, which is actually a good situation.

The future of the young osprey is still open: we do not yet know, if it is able to fly and leave the nest, perhaps not, but let us give the chick a chance. In NOREC we will follow the situation and if it seems the chick will not survive, we'll re-consider our actions.

But for now, we will let the young osprey live free life worth wild osprey.

Sincerely Yours,

Tupuna Kovanen

Nem tudom, mennyi időm lesz ma napközben, miután szabadságról tértem vissza, de esetleg adjátok meg annak a Looduskalendar topiknak a linkjét, megnézem, hogy mit kellene lefordítani. Lehet, hogy csak délután lesz erre időm.

Nehezen válik meg a fészektől.

Szerintem magyarázza a bizonyítványát, és mindenről szó van, csak arról nincs, hogy az emberek tették tönkre ennek a fiókának az életét.
Ilyen előzmények után fölösleges az elkövetkező szabad, boldog életéről beszélni.


Az az érzésem, hogy a fórumozóktól fog kapni ezért a levélért.

Azt sem értettem, miért volt a felelősségre vonásnak az a feltétele, hogy életben marad-e a madár, vagy sem, amikor egyértelmű, hogy a gyűrűzés nem volt megfelelő.

Csak egy két gondolat, nem biztos, hogy igazam van, de szerintem igen.

Mennyivel nagyobb lenne Koo esélye, ha már a gyűrűzéskor megtették volna ezt a lépést, egy fiatal madár valószínű sokkal könnyebben alkalmazkodott volna a megváltozó körülményhez.
Akkor sokkal jobb fizikai állapotban volt, gondolom most eléggé legyengülhetett.
Abban az időban arrol volt szó, hogy Finnországban nincs olyan intézmény ahol beteg vadonéllő álatokat gyógyítanak, most mégis lett????? Mondjuk ez azért jó, ha egy kicsit későn is jöttek rá!
Na mostmár tényleg megyek!

A Looduskalender topikban Tupuna Kovanen Finn természetvédelmi fő atyabütyök írt egy hosszú bejegyzést, vagy idéznek egy általa szétküldött-e mailt - nem értem pontosan - de lényegében magyarázza a halász sasok gyógyíthatatlanságát, stresszt nem tűrő képességét, és majdhogy nem azt mondja, hogy minden történésnek a kamera az oka.
Aki jól tud angolul - mert én csak ugatom - zanzásítva, ha összefoglalná tényszrübben, nagyon jó lenne.
Hali, megyek készülődni, mert munka van.

Közelebb jövök, hogy jobban lássatok!

Hali, sziasztok, szép vidám napot!

Csak azért tünt el, hogy ismét visszatérjen!

Egy pillanatra láttam csupán, aztán el is tűnt.

Valamikor egy pár héttel ezelőtt azt mondtam, nem tudom nézni, a kis Koo szenvedését, mégsem tudtam megállni, félszemmel követtem a sorsát, és most nagyon örülök annak, hogy rendeződni látszik a további élete.
Bízom abban, hogy minden jóra fordul.