Koonak a mai napi hangulatán biztos sokat lendített az a tény, hogy a tegnapi szinte semmihez képes elég szépen kapott enni, és nem volt szétázva a tollazata.
Jó lenne, ha minden nap megfelelő mennyiségű élelenhez tudna jutni. Habár ahogy vissza emlékszem az Észt fehérfarkú sasok gyűrűzés idején kitört izgalomra (Suli - Kluti), a szakértők azt írák, hogy 3-4 napot is minden probléma nélkül átvészelnek úgy, hogy nem jutnak élelemhez.

Az a baj ezekkel a halászsasokkal, hogy nem biztos hagy nagynak vagy veszélyesnek kell lennie ennek madárnak, lehet hogy elég ha azt érzi, hogy a légterét, a territóriumát megsértette egy idegen vagy több, és rögtön ilyen izgatottan reagál. Az is furcsa hogy amikor abba az irányba néz a tojó, amerre belátható a légtér egy része, akkor sem látunk semmilyen madarat, bár általában szemből érzékeli az idegen jelenlétét. Valami pedig nem stimmel, mert már megint felvették a harci poziciót.

Szörnyű látni azt a kifordult lábacskát...
Állandóan csak az jár az eszemben, hogy sokszor éhesen, fájdalommal küszködve mekkora erőfeszítéssel küzd.

Csak a kicsi folytat struccpolitikát, a nagy bőszen beleugat már a riogatásba.

Nekem mindegy lenne, hogy az operatőr irányítja a kamerát, vagy a madár szállna a képbe, csak nagyon szeretném látni, hogy csúcsragadozó, vagy valami kispályás az illető. A tegnapi képen messziről látszik, nagy szárnyfesztávolságú, karcsúnak látszó valaki.

Mackó, legyen igazad, hogy korán temetünk, bízzunk benne, hogy megtanul élni!

Pont ezen gondolkodtam, hogy hányszor temettünk már el előre állatokat itt a két év alatt, akik emberi szemmel nézve sokkal rosszabb helyzetben voltak, és mégis boldogultak valahogy. Pumpikát is hányszor eltemettük, és mégis kirepült. Koo is ma mintha új lelki és fizikai erőt gyüjtött volna magának valamiféle rejtett tartalékból. Most azért egy kicsit ijedtnek látszik

Szólni kéne az operatőtnek, hogy egyoldalú a közvetítés

Struccpolitika

Nem tudom kilesni, hogy ki az, nem mutatja a kamera a támadót.

A mamának eléggé résen kell lennie a sorozatos támadások miatt.

Most légiriadó van.

NE MERÉSZELD!!!!!!!!!!!!

Sziasztok!
Koo 12:30 és 12:37 között három egyperces röp-gyakorlatot hajtott végre, volt olyan ahol csak ép, hogy érintatte a fészket és ujra indult.

Rövid körökre megy el. Nagyon tisztában van a korlátaival és mindent megtesz, hogy életben maradjon. Nem is akárhogy, tervszerűen, okosan.
A szakvéleményeket olvasva megnyugtatóbb, hogy saját maga irányítja a sorsát.

10:30 Hím érkezik egy szép ponttyal. Végül Koo jó pozicióba kerül és végre enni kap





A tojó mintegy húsz percig etette Koo-t, majd ismét egy idegen jelent meg a fészek közelében, bár a tojó nem fújt igazi légi riadót.



A tojó elrepült, hogy ellenőrizze a légteret. A testvérek ijedten figyelnek.

Úgy tünik hogy néha tud olyan poziciót találni, hogy sikerül kiszakítani darabokat a halból. Most előszőr látom, hogy a sérült lábát próbálja használni a hal leszorítására. Persze ez csak hosszab halaknál jöhet be a lábak eltérő mérete miatt. Azt hiszem hogy az a legnagyobb baj, hogy a sérült lába sokkal hosszabb.

Még mindig eszik.

Nem is rossz, csak meg kell érte dolgozni.

De most!!!!!!
Talán maradt a hal gerincén valami.

Abban bíztam, hogy sok neki, és nem bírja megenni, de sajnos felzabálta mindet.
Ezek viszont tényleg a természet törvényei.

Koo újabb kisérleteket tesz, hogy hozzájusson a halhoz, de egyenlőre úgy tünik hogy eredménytelenül.







Úgy tünik hogy a hozott hal egy harcsa. A pontyot hamarabb ki szokták végezni.

8:37-kor a hím hozott egy halat, de az egyik tesvére magkaparintotta, és a tojó nem tudott etetni, elrepült, és az egész halat a testvér ette meg. Koo nagyon elégedetlennek és csalódottnak látszott.

Koo már elkésett



A tojó elrepül, Koo nagyon mérges, a testvér a szárnyával védi a halat.



Újabb kisérlet, de reménytelen

Előfordult, hogy nagyon sokáig állt mozdulatlanul, és akkor vettem észre, hogy a karma egy ág alatt beakadt.
Jó lenne egy független hozzáértő állatorvos véleményét hallani.
Most elég kilátástalan a helyzet, mert mióta a tojó nem etet, nem jut halhoz.


Azt is jó lenne tudni, hogy hol tölti az időt, amikor kirepül.

Olvastam, illetve rendszeresen olvasom. A probléma ott van szerintem, hogy egy lábbal talán könnyebb egyensúlyozni, mit egy lábbal és egy másik rossz lábbal. Mindíg útba lesz neki, még azt hiszem hogy a halászatanál is. Bár úgy tűnik, hogy az idegpályák nem sérültek, tehát a sérült lábán is tudja a karmait mozgatni.

7:46-kor Koo megint kirepült, és 7:52-kor tért vissza. Alig érintette a fészeket, és ismét felszállt, és 7:57-kor tért vissza.

Első megérkezés



Második megérkezés

Nagyon érdekes dolgokat ír blogjában Gitta az egy lábbal élő halászsasról a Webmadarász fórumon.

7:35-kor Koo ismét kirepült, és 8 perc múlva tért vissza. A megérkezés szépen sikerült.

Látszik, hogy egyre gyengébb. Lassan a többiek még meg is tapossák.

Egyszerűen hihetetlen, hogy ilyen kijelentés elhangzik. Jobban megérteném, ha még sok ideje lenne Koo-nak gyakorolni. (Illetve még akkor sem)

Nagy légiriadó volt, látszik a madár, akitől félnek.

Megjelent a hím is, halat nem látok, és szokás szerint előtte fél óráig körözött a fészek körül. Ez egy lélektani hadviselést jelent az éhes csapatnak.

6:55-kor megjött a hím, nagy izgalom támadt, de úgy tünik hogy halat nem hozott.
Koo azonnal "rohant" a tojó felé.

A Looduskalender fórum egyik bejegyzése szerint Koo 4:40-kor kirepült a fészekből, öt percig volt távol, majd visszatért a fészekbe.

Tupova Kovanen a finn tudós írta az egyik amerikai fórumozónak tegnap, hogy Koo jól van, sikeresen kirepült, és reméli hogy halat is megtanul majd fogni. Mivel ő a legfiatalabb és sérült is, ezért a jövője nehéz lesz. Szerinte eddig minden rendeben ment. Úgy tünik hogy nem terveznek semmit tenni Koo érdekében.

Ezzel a fészekkel kelünk, fekszünk, és azt hiszem az egész nap hangulatát meghatározza.

Nemrég hallottam egy hortobágyi műsorban, hogy Górés tanyán a repatriáló állomáson, azokat a sasokat, akiket műtéti úton nem lehet meggyógyítani, elaltatnak. Akkor ez keményen hangzott, ma már nem így látom.
Jó éjt! Nektek és nekik is!