Megjött a hal. Ennyit lehetett menteni a szülőből.Beröppent, de már második kép nem fért be az időbe, olyan gyorsan távozott. Csak átadta a halat.

Nekem is fáj a szívem érte, de remélem, lassan rendeződik a helyzet. Most azért sokkal jobb akkor is a helyzet, mint tegnap, mert akkor majdnem két napig nem evett semmit. Tegnap délután pedig egy teljes halat kapott, nem is kicsit, aminek ma hajnalban ette meg az utolsó darabjait. Nyilván tudna még enni, de most mégsincs olyan rossz helyzetben, mint a kétnapos koplaláskor. És, ha minden igaz, a szülei sincsenek messze, mint előtte másfél napon keresztül.

Ez a gyűrűzés nagyon bekavart a kis életébe.
Hajnalban sem kapott kaját. Ez a napi egyszeri, nagyon elszomorító. Remélem hozzák majd ma is a szülők. Jó lenne, ha a mami sem ment volna világgá.

Óh, szegény madárka! Végtelenül szomorú vagyok!

Még mindig nem jött egyik szülő se. Sipoginak nincs semmi ennivalója. Nagyon aggódok ezért a kismadárért.

13:25 óra. Még mindig sehol semmi kaja. Nem jönnek a szülők.

Szegénykém belefáradt a sok kiabálásba, várakozásba, de azért hívja a szüleit fekve is. Közben megint kezd erősen feltámadni a szél is.

Ott kering egy madár, de még mindig nem jött Sipogihoz egyik szülő sem. Közben folyton lefagy a kamera.

Szegény kis ártatlanság, nem tudja, mi történt. Az egyik nap, még vele voltak a szülők, a másik nap, nem is látja őket, kaját is alig kap.

Most már nagyon kiabál szegény kis madárka.

Éhes lehet már szegényke. Az a tegnapi halmaradék kevés lehetett neki. A fészekben kotorászik valami maradék után. Jöhetne már valamelyik szülő.







Nagyon hívja a szüleit szegénykém.

De most már nem éhes, és azért ott járt nála tegnap a papa, ez óriási különbség az eddigi állapotokhoz képest. A hal maradékát ma reggel - a Looduskalender videója szerint - egyben lenyelte. Hamar elfogyott az a nagy hal, de kétnapos éhezés után nem is csoda. Azért jó lenne, ha újra többet lennének vele a szülei. És a mama is jelentkezne. Állítólag ott röpködnek körülötte, valószínűleg ők, de majd kiderül.

Egyedül van ez a szegény sasgyerek. Tollászkodott, közben körbe-körbe nézett, hátha jön a mama, vagy a papa, aztán leült és úgy várja a szülőket.

Valamit "rágcsál" a kis (már nem is kicsi) sasgyerek.





Bárcsak visszajönne már a mami ehhez a kis madárkához!

Csak most néztem vissza a beírásokat, képeket, és most láttam a videót is. Nem tudtam, hogy Sipogit tegnap gyűrűzték. Feltűnt ugyan a gyűrű a lábán, de azt hittem, hogy csak én nem vettem észre korábban. Azt sem tudtam, hogy a szülők olyan sokáig magára hagyták a kis sasgyereket.
Szegény kis Sipogi! Hogy meg lehetett szeppenve szegénykénk. Nagyon örülök, hogy közben már vitt neki ennivalót a papa.
Jó lenne, ha visszatérne hozzá a mami a fészekbe, és nem hagynák őt egyedül.

Hajnalmadár köszönjük a videót a gyűrűzésről.

Végighurcolta a halat az egész fészken, most itt küzd vele. Azért nem fogy olyan tempóban, mintha a szülő etetné, de azért fogyogat.

Nagyon ügyesen megette a halat. Úgy tépte, ahogy a nagyok, csak kicsit tétován fogott hozzá. De aztán már ment

Jajj, de örülök, hogy megoldódni látszik a probléma! Győzött a szülői szeretet!

Ügyes kis sas ez a Sipogi. Lassan már nem is illik fiókának nevezni. Egyébként épp ma hathetes.

Valakik nagyon kiabálnak most. Vajon ez a sasok hangja?

Ilyen jó nyereményem még nem volt.


A papa hozta a kaját. Teljesen konyhakész lefejezett halacska. Azt hiszem nem gond Sipoginak megenni. Az egyik lábával lefogja a hal farkánál, ahogy látta a szülőktől.

Félek, nem lesz már több dajkálás. Nagyon óvatosak a szülők. Leadta a kaját, de azonnal ment is.

Pusi, nyertél De a legnagyobb nyertes a sascsalád

Itt volt a papa!!! Kb. fél percet töltött a fészekben, de hozott Sipoginak egy jókora darab halat. Sipogi szabályosan elmarta tőle és rávetette magát a kajára. Most meg próbálkozik, hogy kell önállóan enni, kicsit tanácstalan, de tépegeti. Meg fogja oldani, rettentő éhes lehet.

Ez az!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Az előbb nagyon közel láttam röpködni két madarat. Sipogi nagyon izgatott is lett, izgatottabb, mint eddig, felállt és azóta kiabál nekik. Ilyen távolságból már van rá esély, hogy meghallják. Remélem, ezek már tényleg a szülei! Készítettem képeket, de most valahogy nem találom rajtuk a madarakat.

Hallottam néhányszor hangos kiáltozást, de nem voltam egész biztos abban, hogy sasok voltak. Sipogi sem reagált rá nagyon hevesen. Ő meg csak olyan halkan nyüszög, hogy azt nem hallják meg a szülei. Remélem, előbb-utóbb észreveszik, hogy megvan, ha esetleg eddig nem látták volna meg. Az idegesít, hogy nem tudom, mi van. Már azzal is kiegyeznék, ha holnap reggelre megjönnének, bár az is nagy idő, és ez a szegény pocok már nagyon éhes és nagyon egyedül érzi magát, de az legalább egy biztos pont volna, nem ez a megfoghatatlan valami, ami érthetetlen.

Tényleg nem tudom, miért nem adtak neki kaját, ha tudták, hogy a szülők sokáig elmaradhatnak.

Amit te látsz a saját szemeddel, az ér annyit. Ahány madár, annyiféleképpen viselkedik. Sok gyűrűzést végignéztünk, és még mindig visszajöttek a szülők. (előbb-utóbb)

Szerintem is ott van valahol a szülő. A hívó és válaszoló hangból lehetne erre jól következtetni, de nekem nem jó hallásom van ehhez.

Egyesek szerint (lett fórum) a szülők ott vannak a közelben. De nem értem, miért hagyják ennyi ideig éhezni a fiókát. Mitől félnek ennyire? Vagy azt hiszik, hogy az emberek elpusztították a kicsit, és inkább vissza se jönnek? Olyan jó lenne, ha lenne egy hozzáértő ember, akit meg lehetne kérdezni, de fogalmam sincs, kit lehetne.

Olyan apróság lenne, de mégis fontos. Az észt fekete gólyák gyűrűzésénél régebben vittek fel egy zacskó halat.
Mindig soká jöttek vissza a sasszülők a gyűrűzés után, ellentétben a gólyákkal, de ennyi idő még soha nem telt el.
Mi van, ha nem mernek visszaszállni a fészekbe egyáltalán?

Inkább hoztak volna neki enni a gyűrűzéskor, ha megint felmásznak ide, akkor megint nem jönnek a szülők. Nekem már az is megnyugtató lenne, ha lenne egy szakértő fórum, ahol fel lehetne tenni kérdéseket, hogy vajon miért nem jönnek a szülők, várhatók-e, és mi lesz, ha tényleg nem jönnek vissza. Sipogi erős fiatal madár, de már több mint egy napja éhezik, és nem tudom, meddig bírja károsodás nélkül. A lelki kárról nem is beszélve, amikor tudjuk, milyen bújós, hiába már hathetes nagy fióka. De olyan megható, hogy olyan szépen, fegyelmezetten viseli a sorsát. Igazi sas, olyan méltósággal viselkedik már most is.

Akármikor nézek ide, mindíg egyedül van a drágaság. Remélem, nem hagyják éhenveszni ezt a gyönyörű madarat, és az emberek, -akik elzavarták jelenlétükkel a szülőket- hoznak neki ennivalót!