Van egy új halacskája.

Azt azért nem állítom, hogy ez száz százalék

Köszönöm Hajnalmadár.

Szerintem ez a papa, a mama kék gyűrűi elég feltűnően szoktak látszani.

Te sokkal gyakrabban szoktál nagyon klassz képeket csinálni róluk.

Hajnalvirág itt van egy kép amin látszik a lába, de bevallom én így se tudom, hogy a mama, vagy a papa-e az.

De jó, hogy volt az egyik szülő, és megint megetette! Nem látszott egyáltalán a lába? A papára tippelek, annak ilyen keskeny a feje, bár persze egyáltalán nem vagyok biztos, de nagyon boldog lennék, ha végre a mama is oda merne menni a gyerekhez.
Magdi, nagyon klassz képeket készítettél!

De jó kapásod volt Magdi! Ez igen!
Amikor én idenézek, legtöbbször alszik a gyerek. Most kivételesen falatozik.

Végre megjött az egyik szülő, és hozott egy halacskát. Meg is etette Sipogit. Nagyon éhes lehetett ez a gyerek. Egyhuzamban sipákolt és közben kapkodta el a falatokat amit a mami (vagy a papi) adott neki.









Mami (vagy papi) felszállt a fa ágára, ami Sipoginak nagyon nem tetszett. Éktelenül sipákolt.







Elment a mami (papi).



Sipogi egyedül birkózik tovább a hallal.

Ügyes vagy kis csillag.



De jó lenne ha jönne a mama, vagy a papa!

Gyakorolgat a sasmadárka.

A halat azt már tökéletes meg tudja enni. Kíváncsi vagyok, hogy szárnyast visznek-e neki.

Gyakorlás.



Ráült a halacskájára.



Elaludt.

Most olvasom (és nézem), hogy Sipogit ma reggel 7 után meglátogatta az apja. Hozott neki egy halat, amit, ha jól láttam, Sipogi teljes egészében megevett. Úgyhogy éhes most nem lehet
Mintha kicsit gyakoribbakká váltak volna a szülők látogatásai, és most már a papa jobban ott marad a fészken is, legalább az etetés idejére. A mama, úgy látszik, sokkal jobban fél, ő annyiból jutott közelebb, hogy rá mert szállni a fészekre, bár az utolsó pillanatban elillant a bátorsága. Szerintem a sasok kb. úgy érezhetik most, hogy az emberek feldúlták a fészküket, és behatoltak abba a kis biztonságos birodalomba, ami addig az övék volt. Szerintem egyszerűen összetört a biztonságérzetük, hiába nem járt ember azóta a közelükben. Nem csodálkoznék, ha ez a pár jövőre máshol költene.
Ismétlem, tudom, hogy fontos a gyűrűzés, de szerintem át kellene gondolni, mit változtassanak egy ennyire érzékeny fajnál. Függetlenül attól, hogy fáj értük a szívem, meg a feldúlt családi életükért.

Talán a széltől védi így magát? Mert a hal a farka alatt van, azt biztos nem védi a szárnyával.

Tegnap délután volt nála a papa is egy hallal, és Sipogi jól megfogta a lábát a csőrével. A fb-on ezt "nem túl kedves fogadtatásnak" minősítették, de nem lehet, hogy csak vissza akarta tartani a szülőjét? Mindenesetre nem sikerült neki Most fekszik, és őrzi a halait

Reggelizik. Nagyon rutinosan tépkedi a halacskáját.

Egyetértek Veled Hajnalvirág. Nagyon sajnálom ezt a sasgyereket.

Teljesen igazad van. Nem ér ennyit.

Azt láttuk már sokszor, hogy eljön az idő, amikor a szülő kevesebbet dajkálja, és önállóságra neveli, de nem egyik pillanatról a másikra.

Hajnalmadár! Köszönöm szépen az értékes beszámokódat! Elég gyakran idenézek, de nem tudom sokáig nézni.

A Looduskalenderen közben feltették a videót: az anyja volt a látogató, és hal volt nála. Úgy látszik, még mindig valami nagyon nagy félelem van benne azóta, ha nem mert ott maradni a fészken, ahova pedig végre elszánta magát, hogy leszálljon.

Jó félórával ezelőtt Sipogi izgatottan sipákolni kezdett, aztán az egyik szülő nagy robajjal ráült a fészekre, illetve csak érintette, már el is rugaszkodott és eltűnt. Aztán utána láttam, hogy megkerüli a fészket távolból, és balra eltűnik. Olyan pillanatok alatt történt, hogy meg sem tudtam nézni, van-e rajta gyűrű. Persze vége volt a szundikálásnak, Sipogi azóta is szüleit lesi, akik közül az egyik még vagy 15 perc múlva arra röpködött. Szegényke időnként sipákol, vagy mert arra keringenek, vagy mert nem adja fel a reményt. Pedig már talán épp egy hete a gyűrűzésnek. Nekem olyan nyomasztóra fordult ennek a fészeknek a szemlélése, pedig ezt szeretem legjobban. Az ilyen érzékeny madarakat nem szabadna megzavarni a gyűrűzéssel, ha ez a következménye. Nem hiszem, hogy Sipogi egészséges fejlődését szolgálná, hogy így felborították a szüleivel való kapcsolatát.

Láttam én is szárnyat próbálgatni, és kétszer is láttam, hogy sikerült felemelkednie. Gyönyörűen próbálkozik, és egyre többet. Csak nehogy túl korán próbálja egyszer követni a szüleit. Talán már nem zuhanna le, de a fészekbe biztosan nem tudna visszamenni.

Nagyon sokat gyakorol, próbál felugrani nagy szárnylengetéssel, de még nem láttam, hogy sikerült volna elrugaszkodnia. Csak lábujjhegyig megy a dolog.

Hű.... nagyon sipálkol valamiért, de a papa is nagyon figyel felfelé az első videón.

De jó, hogy azért mennek hozzá a szülők, és nem csak éppen a kaját dobják oda neki.

Így azért sokkal megnyugtatóbb, hogy tudjuk, a szülők figyelik a gyereket, csak edzik, tanítják a sas életre.

Valakire nagyon sipákol. Lehet, hogy idegen madár közelített a fészekhez? A végén a szülő a halat is ezért vihette el? Talán, hogy a terített asztal ne csalogasson oda betolakodókat.
Érdekes. Az viszont nagyon jó, hogy nem olyan magányos, mint ahogy látjuk sokszor a fészekben.

Nézzétek ezt meg, miket tud már Sipogi! Nem hittem volna, majdnem leültem, ahogy fiókából felnőttbe vált, aztán vissza.

A két videó együtt adja vissza a papa ma délutáni látogatását (ma kora reggel is volt már, akkor is hozott egy halat).

https://www.youtube.com/watch?v=P6iDcJUPtUQ
https://www.youtube.com/watch?v=DTkaMWDggdg

Valami régi kaját szedett elő. Jó büdös lehet. Illetve kész a pácolás. Biztosan ezt könnyebb csipegetni.

Szegény kis Sipogink most is egyedül van, de legalább kajával el van látva.