Szerintem élt még Eha csőrében.
Próbáld érzelemmentesen nézni, ez egyszerű ösztön. És igen, kegyetlennek látjuk a ragadozókat, de ez a kegyetlenség csak emberi mércével kegyetlenség. Nekik ez a dolguk. Eltakarítják a gyengébbeket, a betegeket, az óvatlanokat...

Akkor legalább már vége lett, mert nagyon rossz volt nézni, ami eddig történt. Nem tehetek róla, de ha ezután meglátom a kicsi büszke tekintetét, valószínű hogy mindig a kegyetlenséget fogom benne látni. Az előbb már én is akartam írni, hogy az utolsó etetésnél a kicsi nem élt már.

Eha kivette a fészekből a kicsit, aztán enni kezdte, a nagyobbik is eszik belőle. Képeket nem teszek be, csak ha kéri valaki.

17:24-kor Eha eteti a nagyobbik fiókát, a kicsit nem látni mozdulni.

16:15-kor Eha megint felállt, de már csak a nagyot láttam mozogni.

14:39-kor Eha felállt, kinyújtóztatta minden tagját. A nagyobbik fióka is felült, és megpróbált önállóan enni az előtte lévő ételből. Ilyet sem láttam még ilyen kis sasfiókától.
A kicsi mintha adott volna még egy kis életjelt, de mindenesetre a nagy újból elkezdte csípkedni, ráncigálni, majd mind aki jól végezte dolgát, büszkén felült.
Eha hosszas gondolkodás után választott egyet az előtte heverő ételválasztékból, megetette a nagyot, majd elrepült. Egy kicsit tovább volt távol, és bár a kicsi egyáltalán nem adott már életjelt, a nagy végig csipkedte, cibálta. Elképzelhetetlenül ronda jelenetek voltak, majd Eha visszaérkezett.

11:25-kor Koit megint hozott egy egérszerű állatot, majd 11:32-kor egy újabbat. Úgy látszik, hogy egy fészekre bukkant

10:51-kor Eha megint feláll. Elkezdi etetni a nagyobb fiókát, a kicsi nem mozdul.
A végén a mozdulatlan kicsinek még további csípéseket kell elszenvednie.
Olyan elmélyülten püföli a kicsit, hogy egy ideig nem is foglalkozik a felé nyújtott élelemmel.

9:27-kor Eha feláll, a kicsi már nem nagyon mozdul, a nagy azonban még jónéhány biztonsági csípést elhelyez rajta.
10:25-kor Koit érkezik, aki egy újabb pockot hozott.

6:58-kor Koit érkezik, egy békát hoz. Eha félreteszi, sem meg nem eszi, sem a kicsiket nem eteti meg. 7:10-kor megint jön Koit, és hoz egy pockot, Eha ezt is félreteszi.

6:10-kor Eha feláll, majd elrepül. A kicsi bizomytalanul felemeli a fejét, de azonnal meg is kapja érte a büntetéseket a nagyobbtól.

Azt olvastam, hogy a fenyőgallyakat a tisztaság megóvása érdekében hordják rendszeresen a fészekbe.

Fenyőgallyat hozott.

Eha nagyon tekintgetett, hátha a párja hoz élelmet, aztán gondolt egyet, és elment.
A két fióka maradt a fészekben, és a kicsi sajnos még mindíg él.

Kenny megdöbbentő videója egy etetésről a Looduskalender fórumról, ahogy a nagyobb testvér letaglózza az élelemért nyúló kisebbet



Eredeti

19:40-kor Eha felállt, a kicsi megpróbált utolsó erejével felnézni egy kicsit. Meg is kapta érte a méltó büntetését. Ezt követően a kicsi már nem nagyon mozdult többet.

Az értelme az, hogy minél erősebb, elenálóbb és stabilabb legyen a békászó sas populáció, még véletlenül sem nevelnek fel egy esetleg gyengébb egyedet. A valóság is bizonyítja a stratégi helyességét, mert pl. Észtországban egy igen erős, életképes és stabil populáció él a jelen pillanatban is, amikor a madárfajok százai sodródnak a kihalás küszöbére.

Valahol olvastam, hogy a kicsik allergiásak a fehér színre, egy vattacsomót is ugyanilyen dühödten támadnak. Még egyik sem kelt ki, amikor tudtuk, hogy valószínűleg ez fog történni. Persze mindenkiben élt a remény, hogy nem így lesz, de... Úgy látszik, a békászóknál minden életben maradt fióka, "született gyilkos", valszeg Eha és Koit is megölte a testvérét. Náluk ez a norma, ez a természetes, és nem szabad emberi mércével mérnünk. Biztosan van valami értelme annak, hogy a természet ezt így alakította ki.

Igen, ez így van, valahol ott fog motoszkálni bennem, hogy ez a kis békászó, nem más, mint egy gyilkológép, ugyanakkor tisztában vagyok vele, hogy náluk ez a természetes, de mégis.
A gólyáknál azért más a helyzet, ott sem kedvelem valami nagyon azt a szülőt egy pár napig, amelyik szelektál, de mégis jobban eltudom fogadni, mert ott percek alatt végez a fiókával, gyakorlatilag szinte semmit nem szenved a kicsi.
Itt ami taszít, hogy az egyik kicsi végez a másikkal, és mindezt a szülők szemeláttára teszi, és nem percek alatt, hanem hosszú napokig tart ez a szenvedés.
Azt hiszem ez az amit nem lehet megszokni, vagy könnyen elfelejteni.
Sokkal, de sokkal jobb lenne most, ha nem kelt volna ki a második kicsi.

Hát igen, ezzel én is egyetértek. Lehet hogy a nagyobbik kicsi már sohasem lesz olyan kedves a számunkra, mint a többiek, mert mindig ott lesz bennünk a rossz emlék, amikor majd figyeljük a felnövekedését. Tavaly a letteknél is két kicsi volt, és a kisebbik kicsi 6 napig bírta a gyűrődést. Az idősebb kicsi junius 6-án, a fiatalabb kicsi junius 7-én született. A fiatalabbik kicsi junius 13-án elpusztult káinizmus következtében.

Nekem úgy tűnt, hogy a kicsi már nem él, elég hosszú ideig figyeltem őket, és semmi életjelet nem adott, most viszont látom, hogy szerencsétlen még életben van, jó lenne ha minél gyorsabban vége lenne a szenvedésének.

Margó nem türelmetlen volt. Akkor is püföli, csipkedi, amikor nem étekezésről van szó. Ha meglátja mozogni, vagy meghallja a csipogását, azonnal nekiesik, csipgedi ahol éri, leteperi, maga alá gyüri. A kicsit megszületése óta szinte egyszer sem hagyta élelemhez jutni, és így a kicsi rövidesen éhen fog pusztulni.

Még az is elképzelhető, hogy sem ideges, sem türelmetlen nem volt a kicsi, csak meg akart győződni arról, hogy az étkezésnél nincs már ellenfele, minden falat neki jut.

Etetés után.

Etetés volt, Eha szaporán adta a falatokat a kicsi csőrébe, de mégsem volt elég gyors, a fióka rendkívül türelmetlen volt, idegességében kétszer háromszor is belecsípett az elpusztult testvérébe.

Készítettem egy rövid videót is az eseményekről. Gyengébb idegzetüeknek nem ajánlom.

Legaliite fórumozó írja az alábbiakat, amellyel lényegében én is egyetértek :

"Azt hiszem hogy itt nem az élelem az elsődleges szempont. Valószinű hogy a nagyobbik testvér akkor is ezt tenné, ha hegyekben állna az élelem, és ezt teszi már nagyon régóta. Nem tudunk mást tenni, mint hogy túlzott érzelmek nélkül próbáljuk végignézni ezeket a képeket, mivel mi csak egyfajta idegenek vagyunk Eha és Koit fészkében, és el kell fogadnunk azt ahogyan ők intézik az életüket, tehát nem szabad beavatkoznunk (eltekintve a gyűrűzéstől és a figyelésüktől)."

Urmas is azt mondja hogy az észt békészó sas populáció olyab erős és életképes Észtországban, hogy semmiképpen sem szabad beavatkoznunk az életükbe.



Eredeti

Csak miután végzett a kicsivel, utána fordul csak Eha felé nyujtott csőre felé, és folytatja az étkezést.

6:39-kor Eha elrepült egy kis időre. Mindkét kicsi felült, majd a nagyobbik észrevette a kicsit, többször belecsípett, majd lebírkózta a földre. Eha visszatért, és elkezdte eteni a nagyobbat. A kicsi felült, és elkezdett keservesen csipogni. A nagy meghalotta, és most már nagyon durván rátámadott, nem is törődve az Eha által felé nyújtott élelemmel csak azzal volt elfoglalva, hogy a kicsit beledögönyözze a fészek aljába.
Olvastam, hogy voltak esetek, ahol ilyenkor a kicsit kivették, nevelték 2-3 hétig, majd visszatették, és a szülők utána ezt a kicsit is felnevelték. Ahogy olvastam Urmas cikkét, fel voltak erre készülve, de nem készülnek arra, hogy megpróbálják megmenteni a kicsit.

Sajnos nincsenek csodák, a természet teszi a dolgát.

4:18 A kicsi még mozog, bár a nagy még mindíg rajta ül.


A képet bociany Looduskalender fórum mentette

5:04 Etetés, de a képen láthatóan a kicsi nem emeli fel a fejét


A képet bociany Looduskalender fórum mentette

5:48 A képen látható módon Kuit már másodszor egy nagyon érdekes zsákmányt hozott


A képet alice44 Looduskalender fórum mentette