Most is nagy a szél, és a folt is ott van még mindig a kamerán.



Nem látok kaját a fészekben.

Ez elkeserítő. Szerintem a névjegyüket helyezték el ezek a szemtelenek. Talán egy jó kis eső lemosná.

Most már biztos, hogy nem pára van a kamerán, hanem valami szennyeződés, talán egy adag sár fröccsent rá. De a lényeg, hogy teljesen eltakarja a fészek közepét

pusi, ne bánkódj, én egy csomót lógok a kamerán, és az egy hónap elatt ez a második alkalom, hogy ilyen etetést láttam. Szóval nagyon ritka. Pont ezért osztottam meg ennyi képet, hogy más is élvezhesse.

Egyébként épp ma egyhónapos a kis-nagy Sipogi

Viszont a kamerát teljes homály fedi, csak a sasok nem látszanak Remélem, előbb-utóbb felszárad a kamera, nem is értem, miért ilyen homályos, hiszen már süt a nap.

Pocsék idő van. De nem is jönnek a kamera elé enni, pedig az nagy szerencse. Szóval nekem semmi műsor nincs.

Etetés közben a mama is evett. Sipogi türelmesen, ill. néha türelmetlenül figyelte ezt, és időnként sipogással figyelmeztette a mamát, hogy ő is éhes még. Persze kapott bőven
Annyira fújt a szél, hogy az eddigiekhez képest is félelmetes volt. Az első képen látszik, mennyire megdőlt a fészek, a felnőtt sas majdnemhogy fejenáll. Meg is ijedtem, ki ne dőljön a fa vagy le ne essen a fészek, de úgy látszott, a felnőtt sas nem aggódik.
Sipogi most is odakapkodott türelmetlenségében a halhoz, de inkább hasalt előtte és várta, hogy a csőrébe tegyék a falatot. Egyre nagyobb falatokat tud lenyelni, és egyre gyorsabban kikapja azt az anyja csőréből. A mama meg minden lehullott falatot összeszed, gondolom, főleg azért, hogy ne fertőződjön és tetvesedjen el a fészek.

Etetés folytatódik, a papa kicsit tesz-vesz a fészekben, aztán lelép. Sipogi megint néz utána, de csak egy pillanatra, aztán eszik tovább.

Sipogi észrevette, hogy jön a papa. Aztán a mama is észrevette... Olyan barátságtalan képet vág, pedig soha nem látom őket veszekedni, most se úgy fogadta a párját.
A papa hozott egy kisebb halat. Sajnos akadozott a kamera, így nem láttam, hogy került a helyére a hal, talán odapottyantotta közéjük. Eddig mindig azt láttam, hogy leszáll a zsákmánnyal és átadja a párjának.

Képek a ma déli etetésből. Egyszerűen odajöttek a kamera elé, csodálatos látvány volt.

És micsoda tekintet!

Nagyfiú lett! Vagy nagylány. Egyedül van.

Boldogság nézni ezt a sas családot. Figyelmesek, gyengédek, gondoskodók.

Gyönyörű etetést nézhettem végig, egészen a kamera közelébe jöttek, és oldalról mutatták magukat, ez nagyon ritka. Közben a papa is megjött, hozott még egy kisebb halat, abból már nem maradt semmi, de a nagynak is alaposan a nyakára hágtak. Közben annyira megdöntötte a fát a szél, hogy komolyan attól féltem, kidől. Etetés után Sipogi megint bekéredzkedett a mama alá, most úgy néz ki, mintha egy nagy domb tetején ülne a felnőtt sas Irtó aranyosak. Hiába nőtt meg annyira, azért csak fióka még

Sipogi megint kisbabát játszik De látszik, hogy jól érzi magát, ahogy a pofácskáját a mama lábára fektette, és félig alábújt Még az sem zavarja, hogy iszonyú erős szél van.
Viszont annak az óriási halnak a maradékából ítélve éhes ma nem lesz...

Most 'majd eldobtam magam. Sipogi egyedül volt a fészekben, üldögélt és nézelődött. Most már igazi sasmadár kinézete van! Micsoda csőr, és micsoda lábak!? Óriási ez a gyerek. Csodás madár lesz belőle!

Visszamentem nosztalgiázni a negyedik oldalra. Holnap lesz négy hete, hogy Sipogi kikelt a tojásból. Milyen kis csöpp gombolyag volt még akkor!

Igazi kamaszgyerek
Most esett le, mennyire bebarnult. Nemrég milyen hófehér volt. És egyébként a szárnya is jó nagy már.

Ezt én is pont így gondolom.


Ennek a Sipoginak legalább 46-os lába van.

Mondjuk családi idill nagyon ritkán van, mert sokszor egyedül hagyják a prücsköt, és aztán az egyik jön csak meg, vagy váltáskor van, hogy az egyik érkezik, a másik már startol is... Nagyon ritkán van olyan, hogy egy darabig mindketten a fészekben vannak. Pusit irigylem is, mert nekem ezt nem sikerült még megpillantanom, hogy az egyik szülő etet, a másik meg ott marad és nézi, ez tényleg családi idill... Vagy ez is csak másodpercekig szokott tartani?
Különben én amikor csak tehetem, ezen a kamerán lógok, mert Sipogi és a szülei érdekelnek legjobban az összes madárkamera közül, gondolom, ezért sikerül elkapnom ennyi jó pillanatot. De volt olyan, hogy odakapcsoltam pl. az ölyvekhez, és erre abban a pillanatban felállt a mama és megmutatta a fiókáit, vagy épp akkor érkezett a váltás az észt halászsasokhoz... Szerencse kérdése is, mert van, amikor sokáig figyelem, és nem történik semmi. Igaz, a kameránál nem ez a lényeg, hiszen az a "semmi" is pont olyan szép, mint az izgalmas történések.

Nekem sosincs olyan szerencsém, hogy meglássam a családi idillt. Akármikor idekapcsolok, mindíg alszanak.

A papa hozott valamit, aminek körme van, de a mami felülbírálta, és azt mondja a halat is meg kell enni. Az is lehet, hogy a "körmösnek" pácolódnia kell egy ideig, hogy puhuljon.





Most rendes volt Sipogi, mert ette a halat.

Délután is szundikált a mama felügyelete alatt. Aztán hirtelen megjött a papa egy darab hússal, valahol találhatta, mert maradéknak tűnt. A mama elvette tőle, és ő kezdte etetni a fiókát (érdekes, tegnap is ez volt). A papa egy kicsit rendezkedett a fészekben, aztán felröppent a faágra, végül elrepült. Sipogi meg úgy nézett utána... Aztán visszafordult a mama felé, és szépen ette, amit kapott.

Nagyokat tud durmolni a kicsi. Kicsi? Nő, mint a gomba!

Ez a büdös kölök nem nagyon szereti a halat. Inkább a friss pipit enné.



A mami gyűrűjéről jutott eszembe, hogy én is egy piros-zöld gyűrűs sast fotóztam egy hete a Fancsikai tavon. Sajnos nem találom a sasok nemzetközi jelöléseit sehol. A darvakról meg tudom állapítani, hogy melyik országban kapta a gyűrűt.

Vizes, de étvágya az van

Igyekszik védeni az esőtől, amennyire lehet.

Elfogadom, hogy ez a természet rendje, de nézni én sem bírom... Majd nézek még más etetést, garantáltan holt anyagból...

Most látom a képeidet Hajnalmadár, meg hogy Te is láttad, hogy még élt a halacska amikor a papa meghozta. Szépek ezek a madarak, de azt jobb ha nem látjuk amikor esznek. Nagyon sajnálom szegény halacskát.

Ez a halacska még élt amikor a papa hozta.

Megjött a vacsora. Az eddig ott lévő szülő átvette a halat az érkezőtől (lehet, hogy mégis a mama volt itt eddig?). Sipogi izgatott... De az etetés elejét biztos nem nézem, mert szegény hal még csapkod...