Most nagyon fura dolog történt. Azóta sem értem, mi volt ez?! Sipogi nagyon figyelt fölfele. Időnként erős zajok hallatszottak, mintha az egyik szülő lenne fölötte. Aztán elkezdte a szárnyait lengetni, ide oda ugrált a fészekben. Egy pillanatban úgy állt, hogy teljesen betakarta a kamerát a szárnyaival, csak a kitárt szárnyait lehetett látni. Aztán abbahagyta, és ott volt egy darab hal. És mintha láttam volna az egyik szülőt a fenyőágon balra. Olyan szempillantás alatt történt mindez, hogy gyakorlatilag nem láttam semmit, csak a végeredményt. És mindez síri csendben.

Na jól van. Valaki megszánta, és hozott Sipoginak halacskát.

Semmi új kaja. Sipogi feltűnően nyugodtnak tűnik. Nem sipákol, nem heverészik, figyel.

Úgy gondolom, a fészek alatt, lehet egy erdei út. Sokszor azt hittem, hogy erősen fúj a szél, de szerintem ezek a hangok nagy tehetautók hangjai lehetnek. Gondolom, folyik a fakiretmelés, és a szállítás.

Oldalfekvésben pihenget Sipogi. A háttérben pedig egy tengelic énekel, kissé lett akcentussal.

Sipogi most épp a fenyőgallyakat rágcsálja, amiket a mama hozott neki.

Hát igen, csak felemás a helyzet. Mert szerintem ő nagyon szeretné, ha a mamája leszállna hozzá a fészekbe, de ha megtenné, kezdődne a haddelhadd, mert védené a zsákmányt, ami a fészekben van... Nem lehet nekik sem könnyű, hogy több ösztön csap össze egy-egy helyzetben. Sipogi egyszerre egy anyját hívó fióka és egyszerre a zsákmányát védő fiatal sas. Nem irigylem... Talán ha kirepül, kicsit könnyebb lesz az életük és az egymással való kapcsolatuk.

Én is éppen őt néztem, és azt gondolom amit Te.

Itt ül a mama a baloldali ágon. Sipogi hívogatja, és nem a kajakérő, hanem a társaságra vágyó hangján. De egyre halkabban és egyre ritkábban hívja, szerintem nem nagyon hisz benne, hogy odajön hozzá