Most meg éppen ezt csinálja, pihenget.

Az elmúlt 24 órában a papa négy halat is szállított Sipoginak, csoda, hogy ki nem pukkadt Szombat délután kapta több mint egy nap után az elsőt, és olyan türelmetlen volt, hogy a papa lábát kapta el a hal helyett.

Ezt a képet a Looduskalenderről szedtem, a tegnapi egyik hal érkezése van rajta. Sokszor olyan nagynak tűnik Sipogi, de így a papa mellett, és ilyen pofácskával látszik azért, hogy még kicsi, és még gyerek.

Te jó ég! Akkorát ugrott a gyerek, hogy alig látszott belőle valami. Már azt hittem, hogy a fa jobboldali ágán landol. Olyan magasságban volt, de visszapottyant a fészekbe.

Erre jobb, ha lelkileg felkészülünk, hogy bármikor megtörténhet. Nálam ez a kamera van nyitva állandóan és a fekete gólyák. Minden mást elhanyagoltam, de nincs is türelmem most semmihez.
Nem lesz jó érzés az üres fészket látni.


Nagy az ínség, mert Sipogi egy teljesen lecsupaszított halgerinc végét rágcsálja és közben előadást tart az élet nagy igazságtalanságáról. Nincs mese, önellátásra kell berendezkedni.

Végre, kapott halacskát!

Széllel szemben ugrál, gyakorol, élvezi, hogy elállt az eső

15.45-től néztem a mi csodás madarunkat. Végiggondoltam, milyen picurka is volt, amikor kibújt a tojásból. Micsoda gyengédséggel vették körül a szülei. Fantasztikus élmény a számomra. És most itt van, kész felnőtt. Az egyik pillanatban kicsinyke gyermek, a másikban pedig a madarak királya. Most szetencsém volt látni szárnypróbálgatásair, ugrásait. Már azt hittem, most fog kirepülni. De nem. nagy mosolygás lett a vége, mert a sok ugrálásba, szárnypróbálgatásba elfáradt. Egy pillanat alatt leült, a szárnyai alá dugta a fejét, és bealudt.

Bolond lennék ugrálni, mikor úgyis hozzák a kaját. Inkább szundikálok.

Egy villanásra láttam valamelyik szülőt. Biztosan megint a mama volt, mert azonnal el is tűnt, csak egy fej nélküli halat hagyott ott a fiókájának. Most nem sipákolt annyira Sipogi, mint tegnap, amikor jött a mami. Talán azért nem, mert most nem volt annyira éhes. Viszont csalódottan nézett abba az irányba amerre elment a mama. Kicsit mondta a magáét, aztán nekiállt enni.

A mama érkezése előtt.



Már ott van előtte az új halacska.

19.52-kor új hal van a fészekben. Sipogi ide-oda hurcolászta a szerzeményét, közben mondta a magáét.

Köszi hajnalmadár a tájékoztatásodat Sipogiról!

Mi itt mindnyájan nagy állatbarátok vagyunk. Majdnem mindnyájunknak van valamilyen házikedvence. Én nagy kedvenceink a madarak.

Köszönöm szépen, pusi. Tényleg megszerettem Sipogiékat, és amúgy is mindig nagyon szerettem az állatokat, különösen a madarakat.

Sipogi neméről: még nincs DNS vizsgálati eredmény, azt írták a Looduskalenderen, hogy sokáig tart, amíg eredménye lesz, úgyhogy még nem lehet tudni a nemét.

Sipogi végre kapott egy halacskát. Valószínűleg a mama hozta, mert olyan robbanásszerűen jelent meg, mint szokott, és már el is tűnt. Sipogi meg nagy sipákolással nekiesett a kajának.

Ott áll a fatörzs mellett, háttal a kamerának. Nincs kaja. Lehet, hogy kényszeríteni akarják a szülők a repülésre, valóban?

Sipogi sipákol, de mindig egy irányba. Szerintem ott ül a szülő, és mondja neki, hogy tessék gyakorolni, ugrálni! Vége a jóvilágnak.

Még mindig nem jött egyik szülő sem.

Jajj szegény gyerek! Hiába hívja, nem jönnek a szülei. Éhes már nagyon, sehol a kaja.

Folyamatosan hívja a szüleit, de egyik se jön.

Pedig abban reménykedtem, hogy a múltkori (június 11-ei) hosszabb látogatása után, újra kicsit több időt fog szentelni a fiókájának.
Úgy sajnálom ezt a gyereket, amikor hiába várakozik, hiába hívja a szüleit, nem jön egyik sem.

Szép csendben úcsörög a fészek szélén, és nézelődik.
Tudja valaki, hogy Sipogi milyen nemű?

Miből lesz a cserebogár. Nemrég még kisebb volt, mint a mami csőre. És már kész felnőtt ez a gyerek.

"Ártatlan bárányka" Félelmetes csőre van.

Ácsorog a fészek szélén és sipákol!!! nincs halacskája... és nem jön senki...

Hajnalmadár, amikor írsz róluk, abban olyan sok szeretet van. Élmény olvasni a soraidat.

Néz



Várakozik



Kiabál



Ásít

Ezt vajon miért csinálja?

A papa kora reggel hozott neki egy halat, aztán nem sokkal a mama látogatása után is hozott egyet, de ő sem maradt ott a fészken.

Aztán hirtelen megjelent a mama, és átrobbant a fészken, ahogy első alkalommal is. Sipogi persze irtó nagy izgalomba jött, kiabált és sipogott utána, és olyan erős csattanó hangot adott ki minden sipogás után, hogy hallottam, ahogy visszhangzik tőle a környék. Közben még a szárnyával is csapkodott, és akkorákat ugrott, hogy épp csak a lába látszott a kamera tetején. Most ott áll, és figyeli a környéket.
Nem láttam a felnőtt sas lábát, de az érkezés és távozás módjából szinte 100 %, hogy a mama volt. A papa nem így szokott közlekedni.
(Kiegészítés 10.50-kor: azóta a Looduskalenderre feltettek egy képsort a mama fél másodperces látogatásáról, és tényleg ő volt, látszottak a lábain a gyűrűk.)













(Ennél magasabbra is felugrott, de azt nem sikerült elkapni.)

Kisfióka kora óta nem láttam így pihenni, hogy leteszi a fejét.



Aztán még a szárnyát is kinyújtotta fektében, ahogy sokszor szokta, de most sokáig így is hagyta.



Még ásított is közben.

Állítólag ez a madárláb ahhoz a madárhoz tartozik, amit Sipogi újszülött korában hoztak a szülők, csak tegnap előásta a fészek mélyéről. Mégiscsak jó fridzsider az a sok száraz fű és fenyőgally...

Ez nagyon fogyókúrás. Egy pici madár lábát eszegeti.