Olyan aranyos vagy hajnalmadár, hogy részletes beszámolókat tartasz. Nekem sosincs szerencsém a szülőkkel együttlátni Sipogit.
Én az előbb az énekesmadarakon kívül, egy varjút hallottam károgni. Sipogi szépen csendben ücsörög, figyel és gondolkodik az élet múlásán.

Nekem sem kéne ennyit néznem... Végülis ha nem látjuk az első repülését, majd látjuk a másodikat vagy a harmadikat.

Most beakadt egy tollpihe az orrába, attól igyekszik megszabadulni, rázza a fejét.

Persze alighogy leírtam ezeket, felállt, szárnygyakorlatokat végzett, felrepült vissza az ágra, ott is nagyon csapkodott a szárnyával, most a fészekben tollászkodik - de mire ezt leírom, már biztos megint valahol egész máshol lesz...

Jaj de örülök, hogy azért kapott egy kis friss halat. Én nem voltam a gépnél, ezt nem láttam, csak azt az összeaszalódott halat látom még mindig a fészekben.
Köszönjük Hajnalmadár a beszámolókat. Én most elég keveset tudom nézni a kamerákat.

Most megint átment fiókába, lehasalt a fészekben, kitette a lábát és kényelmesen letette a fejét. Közben madárkiáltások hallatszottak, ő pedig mindig felelt nekik. A hangjuk alapján hollókra tippelnék, a Loodus tegnap erre a hangra darvakat írt, de igazából azon csodálkozom, mi társalkodnivalója lehet egy sasnak akár a hollókkal, akár a darvakkal?

Most viszont senki nem kiabál neki, ő mégis kiáltozik. Lehet, hogy éhes? Sőt biztos.

Vajon Sipogi ismeri Pompom meséit? "Most itt ülök egy ágon, egy szép, hosszú ágon, miközben a szél fel-le hintáztat..."

Aztán nagy visítással visszarepült a jobboldali ágra. Az előbb is visított, csapkodott, már azt hittem, most fog kirepülni.

Itt ült sokáig.



Aztán az előbb a papa hozott neki egy kis halat. Pont lelassult a gépem, és csak azt hallottam, hogy őrült visítás, ugrálás, szárnycsapkodás - egy pillanatra a papa is ott volt a fészekben, a következő pillanatban meg már nem. Sipogi meg is ette a halat percek alatt, és újra kiabál - vagy közel van egy szülő, vagy azt kiabálja, hogy "finom volt az előétel, de most kérem a többit!"

Egyre magasabbra száll a mi Sipogink. Már a fenyő 3. "emeletén" ül.
8.45-kor átment a jobboldali faágra, jó magasra.

Azt hittem kirepült, de még nem.
Kegyetlen dolog ez az éheztetés.

Aludj jól Sipogi!!!!ne ücsörögj, legyen sok erőd holnapra!!!!

Ez haláli, mintha meghallotta volna , szótfogadott!!!kicsit ágyazgat, talán lepihen most már

Most meg a baloldali ágon ücsörög a drágaság! Nincs itt semmi baj. Ő is elálmosodott, mint ahogy mi is szoktunk.

Most éppen eszik Sipogi. Úgy látom, azt a régi halat eszegeti.



Most meg nagyon figyel valamire.





Láttam Gizuska. Ott ücsörög az ágon.

Láttátok!!!!!!??????hova repült!!!egy magasabb ágra jobb felé!

Megeszi a halát!!!

Most már én is aggódom. Néha egy kicsit megmozdítja a fejét, és ennyi. Viszont megint hallom a közelből azokat az ágreccsenős hangokat. nem tudom, mitől ered?
Mire leírtam, felkelt. Nem néz ki betegnek.

Most már nagyon aggasztó. Lehet, hogy beteg?

Ott is meleg lehet viszonylag, és biztos szomjas és éhes is lehet már, szegényke

Nem jó, hogy egész délután így fekszik. Délután sírdogált többször, de nem jöttek hozzá.

Szegény kis árva gyermek! kifeküdt mint a gyalogbéka az a darab hal az egyetlen barátja!szerntem hosszú ideje nem látogatták meg a szülők...

Tényleg nem érzik a szagokat. Vagy pedig kokszol Sipogi.

Két percet tudtam nézni, gyakorol ezerrel, de sajnos megint elment a kép.

Egy pillanatra bejött a kép. Sipogi még a fészekben van, de azóta nem jön vissza a kép.

A csuda vigye el!!!! órák óta nem müködik a kamera!!!!!

Sipogi odaragadt az ághoz. Még mindig ott ül.

A Loodus-on azt írták, hogy a legkésőbbi kirepülés, amit ők megfigyeltek, a kis sas 82 napos korában következett be. Sipogi pedig 78 napos. Úgyhogy most már kéretik tényleg lélegzetvisszafojtva várakozni

Lepik a húsköpő legyek a haldögöt! már nem érdekli Sipogit, vajon mi járhat a fejében....

Távolról két madár hangját is hallom egy ideje, de sajnos hangról nem sok madarat ismerek fel. Az egyikről azért azt sejtem, hogy valamelyik kisebb ragadozó hangja. Az ilyenek szokták érdekelni Sipogit, ha nem is jön lázba tőlük, érdeklődve forgatkha a fejét ilyenkor a hang irányába. Most persze nem látom, mit csinál.
Közelről meg egy légy őrjít meg, folyton belezümmög a mikrofonba.

Sipogi! Ne tedd ezt velünk! Annyira az ág szélére mentél, hogy nem látszik belőled szinte semmi. Csak sejthető, hogy ott vagy!

Ez szép jelenet lehetett Én meg láttam, hogy leugrott a fészekbe, csapkodott a szárnyával, aztán kitárt szárnyakkal körbefordult (ezt mindig olyan szép lassan és méltóságteljesen csinálja), aztán egész szívdobogást kaptam, mert nekirugaszkodott és felröppent - teljesen úgy nézett ki, mint aki hosszabb repülésre szánta el magát, de végül csak az ágra röppent fel, de azt gyönyörű szépen. Most jó ideje ott ül, alig látszik, mert egy toboz majdnem teljesen eltakarja. Ami új volt nekem az eddigiekhez képest: láttam, hogy már az ágon ülve is próbálgatja a szárnyát.