2007-ben 3+1 tojás volt a fészekben. Miért írom így? Azért, mert a papa és a mama megosztották a tojásokat, és egyszerre ültek rajtuk.
Aztán volt idő, hogy a tojáskák a fészek bal oldalán , és volt olyan időszak, mikor a jobb oldalán melegedtek. Sőt olyan is volt, hogy össze-visszagurultak.
2007. júniusában csak egy gólya volt a fészekben. A másik az iskola spotpályáján ül. A szárnya lógott. Kiderült, el van törve.
A gólyát a nürnbergi állatkertbe vitték, ahol évek óta látnak el hasonló eseteket.
Mivel a pici gólyát egyedül nem nevelhette a mama, be akarták őket is vinni az állatkertbe. De ez volt az az év, amikor rettegtek a madárinfluenzától, így ezt nem engedélyezték.
Szegény mama, úgy járt, mint Antónia. A piciket elvették tőle, más fészkekbe adták őket.
Szegény mama csak állt a fészekben, nem értette, mi történt. És csak várt, várt.
Kiderült, hogy a szárny jól gyógyítható. Közben nevet is kapott a sérült gólya: Wolfgang lett a neve.
Visszavitték, és a sportpályán engedték el.
Először nem akart repülni. Elise a fészekből hívta, de Wlfgang inkább lehevert a fűben., ott is aludt. Másnap reggel az iskola gondnoka vitt neki vizet, élelmet. Este kezdett csak el repülni, és Elisával a közeli tóhoz mentek.
Másnap reggel Elisa ismét egyedül volt a fészekben. Próbálták követni később, amerre repült, hátha Wolfgang nyomára vezeti őket. Szörnyű meleg nap volt.
Wolfgangra egy szűk árokban találtak rá. Teljesen tehetetlen volt.
Ez alkalommal a bal szárny teljesen megszakadt. Természetesen egy autó ütötte el. Az állatorvos nem tudott segíteni. Nem tehettek mást, el kellett altatni.
Az lehet a vigasztaló csak, hogy hamar megtalálták, nem kellett szenvednie sokáig.
(Brit képei és elbeszélése nyomán)