A napokban, mikor késő délután az egyik madárkereskedőnél jártam eleségért, egy pirinyó tengelic-fiókával találkoztam. Valaki bevitte hozzá, fészekből kiesett fiókának gondolva. A kereskedő megkérdezte, nem tudnám-e gondozni. A fióka kétségbeesetten kiabált etetésért könyörögve, és én igent mondtam. Szaporáztam haza, és otthon bőségesen megitattam, majd megetettem néhány kisebb lisztkukaccal. Csak később, mikor a fióka kissé erőre kapott, és a papírdobozkából hirtelen eszkábált fészek-féléből kiugrálva szaladgált a kezem után, döbbentem rá, hogy ezt a kismadarat bizonyára teljesen indokolatlanul szakították ki a környezetéből. A madárka már szép tollas volt, rövidke farka is nőtt, másnapra kiderült, hogy már röpképes. Mindene ép, egészséges; tehát nyilván az történt, ami a fekete rigó-fiókákkal is történni szokott: körülbelül kéthetes korukban, kitollasodva kiugrálnak a fészekből, és a földön hol bokrokban megbújva, hol szüleik után futkosva kérik az etetést. A szülők pedig szorgosan tovább etetik őket - ha hagyják. Azonban túlbuzgó emberek megszánják az „árva" fiókát és elcipelik, hogy segítsenek rajta. És itt kezdődik a fióka kálváriája, amelynek végére leggyakrabban a halál tesz pontot. Ugyanis egy madárfiókát a leggyakorlottabb ember sem tud olyan jól gondozni, majd a természetes környezetbe visszavezetni, mint a tulajdon szülője. Először is, a megszokott természetes táplálék többnyire nem áll rendelkezésre, legfeljebb imitálni, utánozni lehet. Másodszor, a madárszülő csőre a legalkalmasabb szerszám az etetésre. Harmadszor, a szülő begyváladéka is tartalmaz specifikus immunanyagokat, amelyek a fertőzések ellen védik a kicsikét. (Régóta tudott, hogy a tojás szikanyaga (sárgája) specifikus immunglobulinokat biztosít az embrió számára. Ismeretterjesztő filmekből értesültem - ez nyilván újabb kutatások eredménye - , hogy a magevők, pl. a galambok ún. begyteje is bőségesen tartalmaz az előemésztett magvakon kívül nemcsak fehérjéket, zsiradékokat, de immunanyagokat is. Minden bizonnyal igaz ez a rovarevők begyváladékára is, amely nemcsak folyadékpótlást szolgál. Szóval nemcsak az emlősök teje - főleg az előtej - szolgálja az újszülött immunvédelmét, hanem minden bizonnyal a begytej is.) Negyedszer: hol találni olyan embert, aki hajlandó és képes hajnaltól késő estig készenléti szolgálatban, óránként vagy kétóránként etetni a pici fiókát? Ugyanis a madárfióka ezt igényli: minél kisebb és minél magasabb a normális testhőmérséklete (egy kismadár hőmérséklete 40 fok vagy még magasabb!), annál gyakoribb etetésre van szüksége. - Nagyon fel szoktam háborodni, mikor a „jólelkű madármentő" egyik nap begyűjti a fiókát, majd mint ki jól végezte dolgát, alszik rá egyet, esetleg másnap munkába megy, majd másnap este felé eszébe jut, hogy találni kéne valakit a madárfiókának, aki enni ad neki. Ekkor nagy valószínűséggel a
fióka már nem él, de ha él is és szívszaggató hangon könyörög az etetésért, már menthetetlen: nincs már annyi életereje, hogy a kapott táplálékot feldolgozza. Tanuljuk meg: HA A FIÓKA NÉHÁNY ÓRÁN BELÜL NEM KAP INNI, ENNI, AKKOR MENTHETETLENÜL ELPUSZTUL! Visszatérek a kis tengelic történetéhez. A tengelic magevő madár, de a fiókáit nemcsak begytejjel, ill. begyben puhított magvakkal, hanem rovarokkal (hernyókkal, lárvákkal, levéltetvekkel) is eteti. Igaz ez a legtöbb magevő kismadárra, pl. a verébre, csízre, zöldikére is. Az itatás fecskendőből elég könnyen ment, a madárka mohón tátotta a csőröcskéjét. Enélkül nem boldogultam volna. Már az is elég gondot okozott, hogy a félbe vágott lisztkukacokat csipesszel betuszkoljam a pirinyó, verébnél is kisebb madárka pirinyó csőrébe, olyan mélyre, míg le tudja nyelni. De a begytej-pótlás volt az igazi gond. Galamb-, gerlefiókát, sőt zöldike-fiókát is, nem egyszer etettem már olyan „pempővel", ami vízben felfőzött búza- meg kukoricadarából, főtt tojás fehérjéből, sárgájából meg egyéb adalékokból (vitaminok, tört tojáshéj, reszelt sárgarépa, apróra vágott zöld stb.) állt, és kicsiny gömböcskéket formázva belőle, dugdostam a fióka szájába. Csakhogy ez a módszer a tengelic pirinyó csőrét tekintve kudarcot vallott. Akkor híg péppé alakítva próbáltam fecskendőből a szájába juttatni a begytej-utánzatot. Azonban a fecskendő minduntalan eltömődött, ezzel se mentünk sokra. . Ha túl hígra készítettem, abban meg nem volt elegendő tápérték. Másnapra a fióka sajnos rosszabbul nézett ki, mint mikor gondjaimba vettem. Ügy vettem észre, hogy erőltetetten kezdi kapkodni a levegőt. Hasmenős lett. Amikor egyszer csak a már lenyelt, félbe vágott apró lisztkukacokat is kiöklendezte, komolyan megrémültem. Az öklendezés többnyire a gombafertőzés csalhatatlan jele. (Ezek a gombák, általában a Candida nemzetség, szinte mindenhol jelen vannak, de csak a legyengült immunrendszerű szervezetet betegítik meg. Tapasztalatom szerint a madarak különösen érzékenyek a Candida-fertőzésre, különösen a fiókák, a legyengült, sérült madarak meg a beltenyésztett díszmadarak. Többnyire emésztőszervi panaszokkal jelentkezik (étvágytalanság, öklendezés, hasmenés), majd rövidebb-hosszabb idő alatt ráterjed a belső szervekre, elsősorban a tüdőre és a légzsákokra, s a madár előbb-utóbb megfullad.) Nyomban elkezdtem a gombafertőzés gyógyszeres kezelését; egyidejűleg a begytej adását is meg kellett oldanom, mert az öklendezés miatt átmenetileg nem tudtam lisztkukacot sem adni. Végül az az ötletem támadt, hogy a méz-sűrűségű pépet kis műanyag mokkáskanállal adagolom a csőröcskébe. Ez végre sikerült. Leírom a sikeres begytej-utánzat receptjét.Egy mokkáskanál búzagrízt meg egy mokkáskanál (emberi fogyasztásra szánt) mozsárban megtört hántolt kölest 20-25 ml vízben hirtelen felfőztem. Beleraktam egy mokkáskanálnyi jól elmorzsolt tojássárgáját, egy kevés tört tojáshéjat meg madárhomokot, egy kis késhegynyi Laktiferm M+C port (12-féle vitamin + tejsavbaktériumok), és a gombafertőzés kezelésére egy kis késhegynyi Nystatin port meg egy kis késhegynyi flukonazol port. Ha túl sűrűre sikerült, egy pici vízzel hígítom. (Mindkét gyógyszer humán patikában kapható. A Nystatin por alakban, kizárólag az emésztőszervek gombafertőzésének kezelésére hatásos. A bélből nem szívódik fel, ezért nincs is mellékhatása, de a belső szervek gyógyítására alkalmatlan. A flukonazol különböző fantázianeveken - pl. Dermyc, Mycosyst, Diflucan - kapható. Az 50 mg-os kapszulából 1-2 kis késhegynyit kell kb. 30 ml langyos vízben feloldani. Ez alkalmas pl. a tüdő- és légzsákfertőzés, a máj, a vese stb. gyógyítására. A kezelés hosszadalmas, de több hetes kezelés során sem tapasztaltam semmi káros mellékhatást.) Hálistennek már arról számolhatok be, hogy a kezelés hatásos. A madárka mohón nyelte a mokkáskanálból adagolt pépet. Már aznap estefelé sikeresen lehetett frissen vedlett lisztkukacokkal is etetni. (Ezek könnyebben emészthetők.) Harmadnap már a nehézlégzés és a hasmenés is fokozatosan megszűnt, jó étvágya lett. Hangos „civityi, civivivityi" kiáltozással könyörög az etetésért. Előbb többnyire a lisztkukacot követeli, majd ütemes fejmozgatással nyeli a begytej-utánzatot. Ma, a gyógyszeres kezelés harmadik napján már nagyokat röpködött a kis szobában, a többi madárka közt. Még a szekrény tetejére, az ablak szúnyoghálójára is feltelepedett. Azért a gyógyszerelést legalább öt napig folytatni fogom. Mondanom sem kell, a javulást úgy érhettem el, hogy félóránként-óránként itattam, etettem a fiókát. Most is rendszeresen, óránként enni kell adnom neki, mert igen hamar megéhezik, de egyszerre csak keveset tud enni. Amíg el nem jutunk odáig, hogy önállóan csipegeti a mageleséget, addig gyakorlatilag röghöz kötve a pirinyót kell gondoznom. A madárszülők ezt a feladatot általában kiválóan el tudják látni (hacsak nem nagyon kedvezőtlen az időjárás), az emberek azonban igen ritkán képesek rá. Mondanivalómat összefoglalva: mindig alaposan nézzük meg, tényleg segítségre szorul-e a madárfióka. Ha valóban kipottyant a fészekből, esetleg a fészket magát is baleset érte, ha sérült a fióka vagy láthatóan legyengült, akkor haladéktalanul, egy-két órán belül el kell kezdeni az etetését! (Ha hirtelen más nem áll rendelkezésre, a keményre főtt tojás fehérje, sárgája a rovarevőknek is megteszi.) De ha a kicsike ép, egészséges, élénken szaladgál, bujkál, akkor el ne hozzák! Ha már elhozták, nyomban vigyék vissza oda, ahol megtalálták! Néhány órán belül a szülők még visszafogadják. Ahogy Havasi László találóan fogalmazta egy korábbi Pusztadoktor-számban, „ne mentsék meg az élettől!"...
_________________
|