Jutkám, köszönet az élményekért! Szép napotok lehetett! Gondolom, a tollacska diszhelyen van nálatok!

A Halász fészkénél fentről készített fotón ott álunk párommal. Piros táska, piros haj, jó tépettek vagyunk. Kezemben egy toll a fészek alól. Remélem Halász adta.

Nagyon köszönöm a sok szép képet.

De Te hol vagy rajtuk??????

Jutka, koszonjuk szepen a fotokat. Elmeny nezni egy ilyen gyuruzest.

Jutka, köszönjük a szép képeket, a gólyafa tényleg csodálatos, ez nagyszerű ötlet volt!!
Mondjuk én ennyi ideig nem hagytam volna lennt a kisgólyát, dehát túlélte ez a lényeg:)

A faluba érkezés első fészkénél pont kezdődött a gyűrűzés, mikor odaértünk. A fiókák kisebbek, pelyhesebbek voltak a Halászbabáknál, hasán sárgán virított a bőr.


Kukucs:

A templom előtti téren messziről kelepelt Halász. A fészektől a második lámpaoszlopon álldogált elég rezignáltan, mint aki motyog magában: Már megint jönnek!
Azért a lámpabura meszelése utalt rá, hogy milyen magasról tesz ránk...


És itt láthatóak sorban a gyűrűzés pillanatai:






Antiék háza és a fagyizó között, tehát a fészektől jobbra, van egy terecske. Ott állították fel a Gólyafát. 2008-tól szerepelnek rajta a szülők és fiókák külön táblácskákon. Közeli az első évről és a számomra legfontosabbról:



Bodrogkeresztúron kerestük don-Fülöpöt, de csak Őt találtuk. Viszont nagyon szépen néztünk egymásra:


A néni mesélte, aki a fészeknél lakik, hogy Fülöp csak ősszel költözik be a központba az iskola kéményén levő fészekbe. Mikor visszajönnek a tulajdonosok hazatér a sajátjába, ami egy állatfarmon van. Egy ottani munkás mesélte a néninek, hogy sajnos az idén nem jött vissza a párja, egyedül kóborol. Ahogy értettem nagyon szeretik egymást az ott dolgozókkal.