Horgászélmény 2012. április 27.
Teljes mértékben egyetértek azzal a nézettel, hogy a horgászat egy sport. Amikor a parkolóhelytől 500 méterre kijelölt horgászhelyre elcuccoljuk szerény horgászfelszerelésünket, mely áll néhány vödörből, melyben különböző férgek, kukacok, amőbák, egysejtűek, többsejtűek, és az ősrobbanást követően legkorábban megjelent élőlények találhatóak, valamint cipeljük a létező legnagyobb méretű diszperzites vödröt tele vízzel és benne úszkáló gerincesekkel, érezzük is, hogy a horgászat és sport egy és ugyanaz a fogalom. Az alapfelszereléshez tartozik még néhány szatyor, benne egy halom ólom a fenekezéshez, pár konzerv kukorica (kicsinek látszott majdénviszemdehülyevagyok), kishalháló, szák, kiemelő, beletevő, általam ismeretlen készségek, és a lényeg, egy horgászszék melyben feküdni is lehet, valamint megszámlálhatatlan horgászbot felszerelve horoggal, úgy ahogy illik. Aki elől megy annak a fenekébe akad a hátul haladó horgászbotján lévő horog.
Van olyan fogalom is, hogy sporthorgászat, gondolom az is ilyesmi, csak hosszabb távon, gyorsabban kell teljesíteni a feladatot.
A legszebb rész a horgászatban, hogy ott lehet hagyni, és irány az út túloldala a halastavakhoz!
Még nagyon korán reggel van, ilyenkor sokkal élénkebb a madármozgás.
Az első csapat a halastó körüli övárokban lejmoló kócsag és kanalasgém brigád, mely ingázik az üres tómeder és árok között. Az övárkok bizonyára tele vannak a lecsapoláskor átcsúszott kisebb méretű halakkal.
Régebben készítettem ezt az egy képet a kanalasról, de egyik kedvenc, mert nagyon szép madár. Korántsem olyan, légies égi tünemény, mint a kócsagok, a mozgása is egy picit nehézkesebb, de érdekes azzal a hatalmas lapát csőrével.
Nagyon ritka őket egyedül látni, általában nagy csapatban horgásznak. Nagyon érdekes, ahogy a sekély vízben csatárláncot alkotnak, szabályosan felfognak egy területet, mintha az lenne nekik kimérve, és jobbra, balra csapkodnak a nagy csőrükkel a vízbe. Pont, mint régen, amikor az aratók kaszáltak.
Pár nappal a „horgászélmény” előtt láttam, hogy a halászok zavargatják őket, mert egy-egy ilyen kaszásbrigád teljesen elzárta a halak útját, és ott maradtak szerencsétlenek az iszapban.
Ugyanígy fogja a kaját a fekete gólya is, jobbra, balra lecsap a vízbe. Csak ő magányos halász.
Most viszont semmilyen illegális tevékenységet nem folytattak. Csendes lötyögés a csatornaparton, bóklászás a csatornában.
Néha vezényszóra felszállnak mindnyájan és irány a tómeder!
Itt már se kaja, de pia sem sok van.
A mederben megrekedt pocsolyákban vannak még néhányan. Cankók, szerkők, és egy csodás kis konstrukció, a gulipán.
Ritkább, mint a nagykócsag, de azért elég sok kiskócsagot is lehet látni. A termetén kívül a sárga lábfeje a legfeltűnőbb különbség. A nagy kócsagé fekete. Ha viszont a kicsié nagyon sáros, megdőlt a bizonyíték.
Nagyon nagy élmény egy vöcsök a levegőben. Általában ha a madarakat megzavarják, felrepülnek. Ragadozó, pl. a rétihéja is megpezsdíti a vízi életet, vagy ha ember közelít, akkor is menekülnek ész nélkül.
A vöcsöknél kevés a motiváció. Azonnal lebukik ha gáz van, nem száll fel. Kaja is alatta van a vízben, szedett-vedett fészke is a vízen úszik, tehát nagyon ritka őt a levegőben látni.
Vörös-szürkegém gyakori látvány a levegőben. A legnagyobb fészkelő helyük a halastavak melletti nádas.
És akkor vissza a gulipánokhoz. Kb. a gólyatöcshöz hasonló a mérete, de arányos, nagyon szép testű kismadár. A kis hajlított csőre, a mintázata, mindene gyönyörű, jó ránézni, ezért képek válogatás nélkül. Ja!!!! és a hangjuk is nagyon kedves.
Nem tudok velük betelni annyira szépek. Egy jégmadár vagy gyurgyalag is gyönyörű, de nekem a gulipán legalább olyan szép.
Mivel ez az egész horgászatról szól, ezért élvezkedés felfüggesztve, irány a pecabot. Zember telepecázta a haltartót,szúnyogcsípéstől csupa ragya lett, orra leégett, vörös mint a majom feneke, szenvedni fog, de határtalanul boldog. Kap friss vizet, és már mehetek is vissza.
A leghamarabb a nyári ludak fiókái láthatók. Van pánik, ha észrevesznek, nagy kapkodás, terelik a gyereket, de korántsem olyan fegyelmezetten, mint az hattyúéknál szokás.
16!!!!!!!!! Ennyi volt tervezve?
Ez a pánik borzalmas lelkiismeret furdalást okoz. Menekülnek fejvesztve, rossz látni a riadt kis pofájukat, pedig csak itt ülök a lesen, és szégyellem, hogy ennyire megijesztettem őket.
Ő nem lúd, csak egy bepánikolt tőkésréce.
Nem tudom követni a ludak mozgását. Nincs olyan menetrend, mint a darvaknál, hanem egész nap be a tóra, ki a szántóra. Most éppen a tóra mennek inni füvezés után.
Már tavaly is nagyon sok kanalas récét láttam, de az idén talán még jobban megszaporodott a számuk azokon a helyeken, ahova járok. Hatalmas csőre van, nem is kell a határozót forgatni, de a színük is csodaszép.
Eddigi madarászásom legnagyobb élménye mindig is a legszebb égitünemény volt. Láttam ritkaságokat, pelikánt, pásztorgémet, keresztcsőrűt, fekete gólyát nagy csoportban, halászsast is, de olyan szépet, mint ahogy a kócsag leszáll a nádasba az övéihez, nem lehet űberelni semmilyen ritkasággal. (max daru)
Viszi az anyagot a fészekhez, és gyönyörű ahogy beereszkedik a párjához. Ezt az élményt sajnos fényképen nem lehet visszaadni.
Még nem vetette le a nászruhát. Ahogy repül, úszik a levegőben, mint egy menyasszonyi fátyol.
Lassan a horgászat is befejeződik. A haltartó dugig tele van, éppen ideje szépen visszaengedni szegény halakat a tóba. Minden ugyanaz, mint reggel, csak fordítva, bepakolás több mint 30 fokban. Az élmény feledhetetlen egy darabig, a kocsiban szétmászott giliszták bukéja még pár napig emlékeztet rá.