Nagyon szép volt a március, elsősorban azért mert itt voltak a darvak, még ha rövid ideig is. Másodsorban a rétisast is sikerült szemügyre venni. Nem gondoltam volna, hogy az április még nagyobb meglepetést tartogat, és álmodni sem mertem volna arról, hogy egyszer a halastó vizén egy borzas gödény úszkál majd előttem. A Hortobágy nem okoz csalódást, és biztos vagyok benne, ha valaki megszereti sok ilyen ajándékkal kedveskedik neki. Gödény mellett még sok szépséget és élményt tartogatott, először láttam batlát, bakcsót és sok kis ismeretlen apróságot, akiknek a kilétére előbb-utóbb fény derül, vagy ha mégsem, akkor ismeretlenül csodáljuk őket.
Az idén késtek a gólyák az előző évhez képest, de az április őket is visszahozta, és lassan benépesültek a fészkek:
Elég csak felnézni az égre, és játékukat nézve, rosszkedvünk elszáll.
Nem csak játék az élet, családtervezés is van.
A képek láttán úgy tűnik ők ezt nagy felelősséggel, sok örömmel, némi humorral teszik, habár van,
aki ebbe teljesen belerokkan.
Az összhang, az vitathatatlan :
A legszebb fészek, :
(amelyet eddig láttam) Nagyhegyesen található. Már több mint 20 éve lakott, és legyen ez így az elkövetkező években is.
Április elején nem mindennapi műsort adott elő egy hantmadárpár (remélem jól határoztam meg őket), de a mű címét a nézőkre bízzák, így el kellene dönteni, hogy harc, játék, vagy szerelem?
Kicsit sok a kép, esetleg selejtezem a későbbiekben, de a mű meghatározásához egyelőre szükséges. Vannak pillanatok, amikor úgy tűnik a mozdulataikból, hogy ez a Matrix 1234. része.
A résztvevők bemutatása, hantmadár tojó és hím:
Még együtt, békességben:
Gyere ki a hóra!!!!!!!!!!!!
Mennyek vagy maradjak?
..és a harc...vagy játék?...vagy szerelem? Szárazföldön és levegőben két felvonásban.
Itt most vesztésre áll valaki
Az egyik, halastó melletti magasles lehetőséget nyújt arra, hogy egy hatalmas fészkelő hely életébe bepillantást nyerjünk. Úgy tűnik a madarakat kevésbé zavarja az ember jelenléte, mert nyugodtan folytatják mindennapi tevékenységüket, hordják szorgalmasan a fészekanyagot, és élelmet a párjuknak, szerencsés esetben tesznek egy kört a magasles körül és megnézik, hogy ki az a „nagymadár” aki ott fészket rakott.
Az itt fészkelők legszebbike a légies, könnyed mozgású kócsag, de nem marad el mögötte az extravagáns szürke-, és még extravagánsabb vörös gém, és egy eléggé misztikus fazon, a batla. Bizonyára ő a madarak boszorkánya.
Párosan szép az élet, azt hiszem az utolsó kép ugyanazt fejezi ki, mint a gólyák hátravetett fejjel történő kelepelése.
Ez itt a mesevilág :
Egymás mellett fészkelnek és élnek nagy békességben a kanalas gémekkel. A sértődött ábrázat adottság, derűs arckifejezéssel kanalas gémet még nem sikerült fotózni.
A landolás gyönyörű, habár kicsit különleges a mozdulat:
Ugyanitt fészkel a bakcsó, aki kicsit „szürke” a menő szépségek mellett és ezért sokkal ritkábban mutatkozik. (habár nem biztos, hogy ez az oka, az viszont fix, hogy kevesebben vannak)
Jöjjenek a boszorkányok!!!
Jöjjenek az üldözöttek!!! Azt nem tudom, hogy a leszállást így tervezte-e eredetileg, de ha nem is túl elegáns, biztonságtechnikai okokból bizonyára indokolt.
Azt hiszem nem ez a szürke gémek fészkelőhelye, de azért lehet látni néhányat:
Ő is tisztában van vele, hogy a nádasba érkezés mozdulatát meg kell komponálni.
..és a vélemény nyilvánítás:
Még láttam a nádasban ezt-azt, ismerős, és kevésbé ismerős madarakat, többek között üstökös-, és vörösgémet, barkóscinegét. Sőt kékbegyet (köszönet Editnek, hogy nem influenzás elkékült torkúként lett definiálva), vöcsköt és vércsét, aki nem tudom mit keresett itt, talán éppen üresjáratban volt két egérséta-repültetés közben.
Április bizonyára az építkezés ideje, mindenki visz valamit, habár soha nem tudom megérteni, miért visz a kócsag nádat a nádasban, hiszen csak le kéne érte hajolni.
lehet mindezt kalákában is
Bármennyire csendben és lélegzetvisszafojtva lessük meg őket, nagyon éberek, és menekülnek ha észrevesznek.
Van aki ezt elegánsan teszi:
a szárcsa kevésbé elegánsan menekül (nem szeretném azt mondani, hogy trampli, de eléggé trampli)
Utolsó képen a kisliba nem menekül, hanem eltévedt és kétségbeesetten hívja a mamát.
Talán épp ők a családja:
Ha már a ludaknál tartunk, akkor jöjjenek a récék, akiknek a meghatározása elég macerás, ezért felelősségvállalás nélkül, talán cigányréce, böjti a csíkos fejű, és barátréce a vidáman pancsoló kis csapat, melynek egy tagja elvágyik innen, mint egy Csehov regény hősnője a kisvárosból.
Ezt az eseményt nem egészen értem. Miért hajkurássza a pici a sirály, a marha nagy héját???
Nagyon bátor lehet.
Vissza a kócsagokhoz!!! Van rá nyomós indok, mert az előző, a nádas kócsag volt, most pedig
vízen és levegőben:
Futottak még…de már nem a halastavaknál: rozsdafarkú, héja, fecske, sárga billegető..
X akták következnek: azaz nem tudom kik ők, talán nádi…..
Lehet olyan szerencsém, hogy halászsas?:
..és a nádasban, de nem tudom, hogy ugyanaz-e, pontosítani fogom:
Tiszteletbeli madárlesők: Ferkó, plusz a két „nem túl megbízható madárleső”, és a szorgalmas, aki nagyon rossz véleménnyel van az idejét haszontalanul eltöltő naplopókról (én).
Április 19-én láttam meg a borzas gödényt a gyökérkúti tavaknál. Nagy szenzációnak számított a hír, hogy itt tartózkodik, zarándokhely lett ez a terület fotósok, madarászok körében. Ma már nem lenne ilyen szerencsém, megnőtt a nád, esetleg repülés közben lehetne észrevenni.
Gödényképek válogatás nélkül, és mind az összes, hiszen egy borzas gödény nem akármilyen vendég nálunk: