Ma mindenképpen meg kell próbálni. Csak ne zsibbadt volna el a lábam, és ne lennénk olyan borzasztó magasan.
Napok óta gyakorolok, biztos, hogy menni fog.
Mivel én szorgalmas vagyok, ők viszont lusták, ezért néha engem kiközösítenek:
Az sem érdekel, ha haragszanak, amiért a fejükre esem vissza, én akkor is gyakorolok, mert ez a kötelességem.
Az, az igazság, hogy eszméletlenül jól csinálom:
Úgy érzem meg tudom csinálni!!!!!...és repülök!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Csodás érzés, még a nap is kisütött!!!!!!!!!!!!!
(ez az utóbbi figura volt az állva repülés, most találtam ki, de azt hiszem visszaállok siklásra)
..és ez milyen??????
Szóval tudok repülni. Landolni viszont nem. Pedig itt a fészek jobbra. Megyek még egy kört. (jobb híján)
+
Lehet, hogy a lábtechnikám még nem tökéletes, ráadásul nem tudom, hogy a fenébe kell a fészekbe leszállni, így mentem még egy kört. (pontosabban 5-6-7-et)
Nincs mese, állítólag még gólya nem maradt fent a levegőben, jó lesz a fogadó teteje, és már otthon is vagyok.
Én itt vagyok, ők ott vannak, és mindennek a teteje az, hogy a mama meghozta az ebédet, és ők odafent zabálnak. Az élet igazságtalan.
Most pedig előadok egy jó kis magánszámot, tévedésbe ne essen senki, nem vagyok ügyetlen táncos, ilyen a koreográfia.
Fényév távolság Ott a tenger, itt az én hajóm…….
Teljesen ura vagyok a helyzetnek:
És visszamegyek, mert várnak ott engem.