Ez még nincs kész, majd javítom, és remélem lesz még folytatása. tehát folyamatban......



…és a legelső kép. A kép címe: Nincs itt senki!!!!!!!!!!
Június közepén láttam őket először. Egy környékbeli juhász segített az erdőben a fészket megtalálni. Még kora tavasszal áthajtotta a nyáját az erdőn, ahol felfigyelt a meszelésnyomokra és akkor vette észre a fészekben álló fekete gólyapárt. Tudta, hogy valahol itt fészkelnek, mivel gyakran megjelentek a tanya melletti legelőn, és gyakran köröztek esténként a tanya fölött. Nem repültek el, nyugodtan megszemlélték a juhászt és a nyájat. (Tényleg nagyon szép juhállománya van.)
Most nyár közepén már nem látszik meszelésnyom, nagyon sűrű az aljnövényzet, de az erdő is. Nagyon nehezen lehet pici rést találni a fák lombja között ahol lehetőség nyílik, egy-egy nem túl jó minőségű kép készítésére. Nem készült sok kép róluk, mivel bármilyen messziről is, de észrevesznek.
Ugyanúgy viselkedtek, mint a fehérgólyák. Emberkerülés és félénkség ide, vagy oda, kiállnak a fészek szélére és megbámulnak.
Ez a fészek Debrecentől több mint 60 km-re van, ez a terület már nem Hortobágy.
Eredetileg darvak miatt mentem, mert azt mondta a juhász, hogy látott arra néhányat. Én is láttam, igaz egészen másfelé, és nem néhányat, hanem legalább 60-at, de ez egy másik téma.
Szóval, nincs itthon senki!!!!...vagy mégis?



Egy ilyen ismerős pelyhes buksi azt hiszem, mindenkinek meglágyítja a szívét, aki a fekete gólyák szerelmese.
Ráadásul előmerészkedik még egy ilyen pelyhes:



Fény derült egy nagyon fontos szakmai információra is a fekete gólyákkal kapcsolatban. Jó testvérek, úgy tűnik, szeretik egymást:


Június végén jártam legközelebb újra náluk. Meglepően sokat nőttek, eltűnt a két pelyhes fejű.



Most pláne nem lehet zavarni, mert reggeliznek, még a csőrét sem törölte meg.



Azért most is alaposan megszemlélnek.
„Én és a kisöcsém”



Július 13-án jártam arra, igaz már esteledett és nem voltak formában sem ők sem én. A nap is szembe sütött, később nem sütött, vakuról pedig szó nem lehet.



Későn értünk haza, beesteledett. Visszanéztem néhány km után az erdő irányába. Egészen pontosan ők itt laknak:



Nagyon szerettem volna látni a szülőket is, és azt tanácsolta a juhászom, hogy reggel 5 órára összpontosítsak, mert abban az időszakban mindig a tanya körüli kaszálón tartózkodnak. Fél óra késéssel ott voltam, de sajnos a találka nem jött össze, mivel egyszer elkéstem, a második alkalommal pedig őt nem jöttek el a randira. Sőt, mint utóbb kiderült, egyáltalán nem járnak már a kaszálóra.
Július 17-én a kicsik még a fészekben voltak, de utána pár nappal már nem találtam őket otthon, gondolom kirepültek, és a szülők is ezért változtattak a szokásaikon.


Azt hittem ez az utolsó találkozás, de kaptam még egy ajándék randit.


Ennek a közömbös nézésnek nagy mestere, nem néz rád, le sem néz, egyszerűen átnéz.
Nagy elégtétel, hogy őt is ki lehet zökkenteni, mert jönnek a héják, és hatalmas hangerővel vijjogva köröznek az erdőben. Illetve nem köröznek, hanem randalíroznak. Egy biztos, ettől a gólya teljesen tűzbe jön, látszik az izgalom, adrenalin az egekben. Ez a két héjagyerek, akik közül az egyiket sikerült lencsevégre kapni a múltkor, ahogy álldogált a fészekben a kis fehér gatyájában. Azt hiszem ők az erdő fenegyerekei.



Még szerencse, hogy a testvérke megőrizte a nyugalmát, és nem érti, mire jó ez a nagy izgalom.


Szóval búcsú, ide már nem jövök vissza. Habár soha nem lehet tudni.


Tehát:
Ahol kölyökgólya van, ott felnőtt gólya is van, csak kérdés, hogy hol is pontosan. Az fix, hogy a víz felé kell menni, és nem az autóstérkép a legcélszerűbb ilyenkor, mert ők sem ezt használják. Csak egy vonalzó, és meg van a helyes irány. Plusz segítőkész , természetszerető ember, aki nyitott szemmel jár, és pontosítja az objektum helyét.





Tízen voltak, illetve többen, mert néha a levegőben is feltűnt egy-egy.

Tegnap viszont igazi élmény volt a „nagy csapat”! Örülök, hogy láttam őket, kifejezetten jót tesz az ember lelkének, ha ül a fűben és felette fekete gólyák termikelnek. Azt hiszem a nagy létszám oka az, hogy csatlakoztak a gyerekek is.


1gyűrűsHalacskának









Tegnap, kevesen voltak. Nagy a nyüzsgés, hordják a fát az erdőből és aratják a búzát a legelő körül. Nincsenek kicsik sem, talán egyetlen egy idei fóka lehet köztük. Vártam mert a legutóbbi alkalommal egyszerre csatlakozott a csapathoz 20 gólya, de most sajnos ennyien, sőt ők is kereket oldottak nagyon hamar.









Délután kisütött a nap, irány a feketék! Egész úton (odafelé), Ott lesznek? Nem lesznek? Ott lesznek? nem lesznek? Szerencsére ott voltak. Délután 3-4 óra felé viszont, még korán van a fekete gólyaleséshez.
Először hármat láttam, majd távolabb egy kis csoportot, de egyesével is lézengtek. Most kezdték a gyülekezőt, aminek az volt a haszna, hogy megnéztem honnan jönnek. és felmértem, hogy esély nincs ott őket ott meglesni.
Tehát lézengés, vakarózás, bögyörészés gyülekezés, ide-oda röpködés stb…







Minden alkalommal láttam egy gólyát külön állni, eltávolodva a többiektől. Már nem sajnálom, hogy kiközösítették, leesett a tantusz, hogy neki feladata van. Tehát a lopakodást az ő látóterén kívül kell megejteni.
Egy kép mely jól nagyítható 2144X1424pix méretig

Lassan rendeződnek, kialakul egy kilenc és egy hét fős csapat, plusz az őrszem, de közben is érkeznek:

Ez a kilences csapat, a nagyítható kép a hetes csapat:


Úgy tűnt , feketééknél ilyen egy laza délután, amelynek sajnos nem tudom megvárni a végét, mert perceken belül leszakad az ég, és tolhatom a kocsit a dagonyában. Biztos ,hogy még sokan jönnek később. Talán lesz még szerencsénk látni őket.

/Az ég tényleg leszakadt, hatalmas zuhé volt/