Mindig azt hittem, hogy a legszebb a naplemente a Hortobágyon, de tévedtem. Érdemes korán kelni, mert ha aranyat nem is lelünk, varázslat az lesz, ebben biztos vagyok. Ajándék volt november 14. Igaz, a rákövetkező napokban vissza vette tőlünk a természet néhány véget nem érő esős nap formájában, de ma az Erzsébetek kedvéért még kaptunk egy ráadást.
De most az a csodás hajnali hangulat, november 14-én Virágoskúton:
Elég korán értünk a tóhoz, éppen kelt fel a nap. Talán még szebb mint a naplemente, pláne ha húznak a darvak. Igaz, ha ők húznak akkor minden szép.
Meglepődtem, amikor megláttam, hogy milyen magasan áll a víz a halastóban. Szívszorító, hogy mennyire kevés sekély vízű hely maradt számukra.
Egy vékony csíkban álltak a magasabb parton és a nádasok tövében.
Magaslesről jól körül lehet nézni, bácsika viszi a tehenét kipányvázni. Azt hiszem nem fog éhezni, ilyen zöld már régen volt a legelő.
Egy ismerős, igaz a tó másik oldaláról, de ilyen belső átéléssel csak Piszkoslábú Helén tud szemlélődni.
Lassan fogyatkozik a csapat, egyre többen elrepülnek.
Közben a tehenek létszáma gyarapszik:
Van akik tudnak vízen járni:
Ajándék volt ez a nap: