Végre itt a tavasz, tűréshatárunkat feszegette már az ősz óta tartó szürkeség és eső. Még itt voltak a darvak, amikor elkezdődött, de most újra itt vannak és meghozták a jó időt is. Ezer ok van az örömre, elsősorban a szikrázó napsütés, és az, hogy a nádat levágták, így szabadon tárul elénk a halastó gyönyörű víztükre. A halászok is átvészelték a telet, látszólag jól vannak, és szorgalmasan dolgoznak. Ebbe a csónakba előbb utóbb bemászok.
Akkor, örüljünk még tovább! Egy ilyen kanalas gém csapat, vagy egy gyönyörű kócsag elég hozzá, és kit érdekel, hogy piszkos a lába Helénnek?
A Kilenclyukú híd nagyon szép lett, és a csárdát is felújítják.
Ha még ez a kis vonat jár, és nem számolták fel ezt a vonalat is, akkor még nincs minden veszve.
De ami rossz hír, az az, hogy mindenütt áll a víz, mintha az egész Hortobágy egy nagy tenger lenne.
Azt mondják, ennyi lúd, lilik már régen volt. Valóban amerre nézünk, vízen, földön és levegőben őket lehet látni.
(Bocsánat, egy cigányréce)
Ez pedig egy nem túl megnyerő arc
A szárcsák által lejtett tánc,nem tudom mi lehet, talán valami menekülő legényes.
Nem számít ilyenkor ritkaságnak a bíbic, könnyű is ráakadni, mert nem tud csendben maradni. Olyan lármát csap, hogy azonnal felhívja magára figyelmet. Érdekes a röptük, azt hiszi az ember, hogy valami különlegeset lát amikor megpillantja, pedig csak egy lapátszárnyú bíbic.
Március 8-án az idén első alkalommal néztük meg az Öregtavi halastavakat. Reggel még szerencsénk volt, mert az iszonyatos hidegben a fagyott úton lehetett közlekedni, délben viszont dagonya….Nem árt szem előtt tartani a kirándulásoknál, hogy az úton vissza is kell jönni.
A szerencsét most tudom csak értékelni igazán, mert még ebben a hónapban újra próbálkoztunk, de már az építési munkálatok miatt ez az Öregtó, nem az az Öregtó, és soha nem is lesz már olyan. Épül az új kisvasút, Kondásig lehet majd zötyögni, palló lesz a tó fölött, de erről inkább ne is beszéjünk
Aki itt járt ősszel, annak ismerős Lukas Hoffman megálló, itt szálltunk fel a vonatra. Nagyon jó kis magasles van itt, gyönyörű kilátással a tavakra.
Öregtón egy dolog biztos, lesz rétisas. Közel ugyan nem jön, de eljön a randira.
A "bestiák" :
Ezen az úton zakatoltunk ősszel is. Lukas Hoffman állomástól a következő kilátóig nem túl izgalmas, hacsak jobbra a bivalyok nem azok, de az a kilátó tavasszal mesevilág lesz, rengeteg bakcsó, kócsag, szürgegém…majd áprilisban….
Azt hiszem ,a sas nagyon jól szórakozik és neki az unalmas tél után kikapcsolódás lehet az, hogy a frászt hozza a békés madarakra. Kormoránoknál, barátrécéknél, ludaknál azonnal megpezsdül az élet, amerre ő elegánsan elvitorlázik.
A legizgalmasabb télen a nádaratás, konkrétan az, hogy hol fogják levágni, és honnan látunk majd rá a tóra. Egy kifogásom van, hogy a nádaratók nagyobb tisztaságot hagyhatnának maguk után.
A TERMÉSZETBE NEM VISZÜNK SEMMIT? ÉS NEM HOZUNK ONNAN SEMMIT!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Március második felében már nem láttam kanalas gémet, de annál több kócsagot. Helénből sosem elég, reméljük nem soká beköltöznek a fészkelő helyre.
Ki mondta, hogy a darvak
V alakban repülnek?
De a kormoránok viszont
Márciusi apróságok közül már csak nádi sármányt láttam, és néhány barkós cinegét. Ők itt sármány és sármányné, de ez sem kizárt, hogy mindkettő tojó, esetleg hím, és az sem, hogy nem is sármányok.
Ezt a nádzabálót igaz februárban láttam, de jó még a szavatossága.
Az azonosítatlan repülő élőlényt szintén februárban. Gondolom ölyv, de egerész-e?
Esetleg valaki ismeri?
Ennyi volt március, reméljük április gazdagabb lesz.
Végül egy gyűjtemény, aki nem túl igényes a jó minőségű képekre, de érdekesnak találja, hogy mit művelnek ezek a haramiák a levegőben: