Tél a Hortobágyon
Madárles szempontjából elég szegényes időszak volt az elmúlt két hónap. December közepén elment az utolsó daru is, és azután mintha megállt volna az élet. Tavaly ugyanebben az időszakban nyüzsögtek a nádasban a függő-, és barkós cinegék, de az idén egyet sem láttam.
Szóval annyira nem történt semmi, hogy azt már érdemes összefoglalni, mert a Hortobágy azért maradt, a táj télen is szép, és néha azért leesik valami.
Kis ház, tanya, Hortobágy-folyó….
Ilyen napsütést viszont nem sokat sikerült kifogni januárban. A falu ilyenkor csendes, turistáknak nyoma sincs, a Hortobágy frissen renovált hídja viszont pont úgy néz ki, mint mielőtt hozzákezdtek a munkához. Rekordsebességgel válik le a festék róla.
A falu templomának tornya ragyog, végre elkészült, éppen ideje volt. Nem sokan hittek benne. Szerintem ez a ragyogó torony nem illik a tájba. A híd lábánál található tanya épületeit is fedhették volna cserép helyett náddal, hiszen ez a Hortobágy centruma, de mindez nem tartozik rám, a lényeg az, hogy ott van középen Hunor fészke, a fogadó kéményén, és remélem nem marad üresen.
Kun György tanya még mindig hirdeti a régi dicsőséget, legközelebb bemegyek megnézni, hogy nem-e szellemek lakják.
Gyökérkúti tavaknál egész nyáron hallottam a bölömbika hangját, de soha nem sikerült megpillantani. Nagyon óvatos madár, nagyon nagy szerencse kell a fotózásához. Az, hogy télen találkozunk (a találkozó azért túlzás, mert egy távozó fenék jutott), nem gondoltam volna, mivel ebben az időszakban semmi keresnivalója nincs nálunk. Az, hogy ő bölömbika, az fix. Láttam, amint hasít a nádas fölött, de jó minőségben nem sikerült elkapni. Mindez semmit nem jelent, hogy én láttam, hanem megkérdeztem a birding.hu-n, és azt mondták, hogy bölömbika, tehát mérget rá! Nyeltem is bőven, mert jó pár alkalommal ültem órákig a jeges hidegben órákig, de nem jött, pedig tudom, hogy ott van a nádasban. Kegyesebb volt róka koma, és egy guvat, akinek szintén délen kellene lennie, de az ő esetükben gyakori, hogy nem mennek el.
Kékes rétihéja, lúd, réce, lilik van bőven mindenütt.
Kékcinkéktől hangos a nádas,
, rengetegen vannak, viszont széncinkét egyáltalán nem láttam
Rétisasokat nem kell keresni, hatalmas vijjogással jelzik, hogy jó lesz vigyázni, mert jönnek.
Tisztázatlan kérdés nálam a ragadozók társadalma, de most sikerült felfedezni egy helyet a Hortobágyon, ahol nagyon sok gatyás ölyv lakik, így őket talán már sikerül megkülönböztetni az egerészölyvektől. Sajnos a többi faj, még fehér folt marad. Bizonyára a gatyások sem így néznek majd ki nyáron, úgy hogy frissen szerzett tudományom veszni látszik.
Tehát jöjjenek a gatyások:
Nem nehéz őket elkapni, mert elég sokáig szitálnak a levegőben, ezek a mozdulatok elég jellegzetesek:
Elég egerészölyves fazon:
Fentről jobban talán jobban meg lehet különböztetni, olyan kis töltött galamb, és természetesen a farka mintázata is sokat segít. A fenti képeken bemutatott műsor a középső képen látható zsákmány miatt történt, mely a későbbiekben sajnos kárba veszett, mert elejtette.
Amikor egy kicsit jobb idő van, előjönnek a ludak, récék, lilikek, de, hogy hol tartózkodnak a zimankóban, arról fogalmam sincs.
A Hortobágyon ezekben a hónapokban mindenütt nádat vágnak, ami azért csodálatos, mert megnyílik a kilátás a tavakra, és csodaszépen mutatnak a nádkévék, a tóparton, de a tanyákon is.
De vissza a szitálókhoz! Vörös vércse sem tartozik a ritkaságokhoz, vagy éppen vadászik, vagy a TV antennát javítja, mert nincs adás.
Esetleg menekül :
Ha egy kirándulás alkalmával egy madarat sem sikerül elcsípni, a kékes rétihéja biztosan nem hagy cserben. Sokáig látható, ahogy köröz a nádas fölött, majd egy hírtelen mozdulattal lecsap a nádasban. Földön még nem nagyon sikerült megszemlélni, mert a magas növény között eltűnik, így örülök a képnek.
Érdekes, hogy ugyanannak a fajnak mennyire más a tojója (barna), és a hím egyede, aki szürke, fekete szárnyvégekkel.
Bármennyire hétköznapi, nekem tetszik:
Ami még említésre méltó, a bagolyfa Hortobágy központjában, mind külön egyéniség:
Egy gólya a Madárkórház röpdéjének a tetején. Jól jön ilyen gólyahiányos időszakban. Várjuk a társait.