A faluba érkezés első fészkénél pont kezdődött a gyűrűzés, mikor odaértünk. A fiókák kisebbek, pelyhesebbek voltak a Halászbabáknál, hasán sárgán virított a bőr.
Kukucs:
A templom előtti téren messziről kelepelt Halász. A fészektől a második lámpaoszlopon álldogált elég rezignáltan, mint aki motyog magában: Már megint jönnek!
Azért a lámpabura meszelése utalt rá, hogy milyen magasról tesz ránk...
És itt láthatóak sorban a gyűrűzés pillanatai:
Antiék háza és a fagyizó között, tehát a fészektől jobbra, van egy terecske. Ott állították fel a Gólyafát. 2008-tól szerepelnek rajta a szülők és fiókák külön táblácskákon. Közeli az első évről és a számomra legfontosabbról:
Bodrogkeresztúron kerestük don-Fülöpöt, de csak Őt találtuk. Viszont nagyon szépen néztünk egymásra:
A néni mesélte, aki a fészeknél lakik, hogy Fülöp csak ősszel költözik be a központba az iskola kéményén levő fészekbe. Mikor visszajönnek a tulajdonosok hazatér a sajátjába, ami egy állatfarmon van. Egy ottani munkás mesélte a néninek, hogy sajnos az idén nem jött vissza a párja, egyedül kóborol. Ahogy értettem nagyon szeretik egymást az ott dolgozókkal.