Darvak napkeltétől napnyugtáig.
Felbecsülhetetlen ajándék a darvaktól számunkra az, hogy utazásukat megszakítva eltöltenek néhány hónapot Hortobágyon. Volt olyan időszak, amikor számuk elérte a 90-100 ezret.
A nyomukba szegődve csodálatos élmény megfigyelni, hogyan töltik napjaikat, igaz, ők ezt nem feltétlenül akarják megosztani velünk.

Nagyon korán kelnek. Még napkelte előtt ébredeznek, és az első csapatok megindulnak a kukoricatarlók irányába.
Szép a naplemente is, de a napfelkelte egészen más. Egyszer az életben mindenkinek el kell menni hajnalok hajnalán egy magaslesre a halastó szélén, átvágni a nádason, felkapaszkodni a létrán, és biztos vagyok benne, hogy eláll a lélegzete a látványtól. Elfelejti, hogy derékig átázott a ruhája, ráfagyott a testére, de mindezt egy pillanat műve elfelejteni.
Az ég alja már vörös, a tó vize fölött lebeg a pára, ők pedig ott állnak a tóban tízezrével, indulásra készen.












Lassan felkel a nap, és minden megváltozik, megtöri a csendet, zsibonganak, egyre sietősebb, egyre nagyobb csapatok szállnak fel.



Indulni kéne……




…és húzzunk!!!! Biztosan ezért hívják daruhúzásnak.









A rétisas is úgy látná jónak, ha már a darvak minél előbb távoznának a tóról, természetesen a darvakat, ez cseppet sem izgatja. Kicsiket sem…



Nagyokat sem.






Mennek, ha akarnak maguktól, vízen, levegőben….




…és vannak ráérősek.


Lassan vége a napfelkelte varázsának, a tó kiürül, és csak a levegőben lehet még látni a tó többi részéről felszálló darucsapatokat.



Ennyi volt a reggel, délelőtti program fakultatív, semmi dolguk, lazulás, lötyögés. A feladat pusztán annyi, hogy megkeressék a legjobb kukoricatarlót, ahol elég rosszul állították be kukoricakombájnt ahhoz, hogy sok elhullott kukoricaszemet találjanak.







Megtöltik a begyüket, aztán továbbállnak. Legelő, vagy lucernaföld a következő állomás, aztán igyekezni kell, mert 11 körül jelenésük van az itatónál.





Tehát itató. Tökéletes a helyválasztás ahhoz, hogy lássák az egész terepet, de őket viszont senki ne lássa.




Ettől függetlenül fő az óvatosság.




Jobbra nézünk, balra nézünk, és a legeslegfontosabb a gyerek biztonsága.



A világ leggondosabb szülői.


Két darugyerekkel már nagycsaládosnak számítanak.



Valamikor már láttam egy csodás pillanatot, amikor darumama egy szem kukoricát ad drága csemetéjének, de inni talán mégis csak tud az a gyerek magától is. ))




Az itatónál még egy kis eszmecsere, aztán indulás.





Bizonyára soha nem fogjuk megtudni, hogy mi motiválja őket akkor, amikor kiválasztják az ivóhelyet, de a biztonság az elsődleges. A csatornaszakaszhoz biztosan nem vezet út, és jól belátható, bármilyen irányból közeledik valaki feléjük. Nagyon sokan bejárnak a tóra inni napközben. A hatalmas víztükör belátható felületénél nincs is nagyobb biztonság.
Egy délutáni pillanat, amikor nem lehet tudni, hogy örömzenélésre gyűltek össze, vagy csak szomjasak, de az biztos, hogy ez itt a zenekari árok.
Elől áll az énekkar, mögöttük a fúvósok, vonósok aztán az ütőhangszerek következnek, és per pillanat késik a karmester.





Késő délutántól napnyugtáig megpezsdül a daruélet. A tarlókon szétszóródott kis csapatok valahol gyülekeznek. A „valahol” keletkezése megfejthetetlen számomra. Milyen elvek alapján dől el, hogy hova kell menni, kik a darutársadalom meghatározó egyéniségei, vagy nagy öregjei, akik szavára hallgatni kell? Egy biztos, „valahol” hangosabbak, olyanok, mint a nyüzsgő méhkas, vagy a darvak nagy választmányi gyűlése, és hívják a többieket. A szélrózsa minden irányából közeledők tudják, hogy hol van a zsinat helye, és mély krúgatással jelzik, hogy jövünk már.
Együtt fognak elindulni az éjszakázó helyre, de nem egyszerre. Kisebb-nagyobb csapatok szállnak fel, és mennek a tó irányába. Ha az úton gépkocsi közeledik, akkor még egy biztonsági kört kell tenni, és előfordulhat, hogy egy-egy daru leszakad a csapatból. Szívszorító látni, hogy a daruforgalommal ellentétes irányban, kétségbeesett krúgatással keresi az övéit.









Egy eltévedt gyerek:



Most már igyekezni kéne mindenkinek.






Reggel itt kezdtük a napok, tehát természetes, hogy este ide térünk vissza. Úgy látom rendben lefeküdtek.