Váratlan, bónusz út sikeredett párom jóvoltából. Tiltakozni sem engedett, számolgatni sem a kiadásokat. Mire feleszméltem szállást foglalt és közölte: éjjel indulunk.
Brassóig szokott ritmusban mentünk, onnan rezgett kicsit a haladás. Gyermekünk életében először hagyta el Erdélyt, lépett román földre. Szerencsére, (vagy sajnos) onnan szinte végig autópályán haladtunk. Így sikerült déli 12-re a szállodához érni. Majd 1000 km., 11 óra alatt.
4 éves koromtól 14-szer jártam ott, hazaértem. Az elmúlt 30 év viszont felkavaró változásokat hozott. Az egykori pezsgő, nemzetközi kikötőváros szinte haldoklik. Gazdája nemtörődöm, újgazdag pojáca. Azt hiszem a képek önmagukért beszélnek...

Elsőként a szobánk kilátása:


Fürdés után rohantunk, hogy megmutassak minden szépséget. Ezt találtuk:




mint bombázás után... Egy csodálatos hangulatú világváros VOLT...

A fiúk úgy gondolták, hogy inkább másznak 140 lépcsőfokot a mecset tornyába, a magasból talán nem látszik a pusztítás:



Onnan a kikötő előtti sétányt jártuk be:



Ezen a sétányon található egy rendkívüli építészeti remekmű: a Kaszinó. A legenda szerint egy roppant gazdag ember lánya belefulladt a tengerbe, az ő emlékére építtette, halottaskocsi formára. Valamikor pezsgett benne az élet, tele külföldi turistával. Ma pedig:



A városban hivatalosan a lakosság 3%-a török. Egy kedves gyermeket avattak férfivá, nagy dobolások, táncolások közepette. A fiú hercegnek volt öltözve, a rokonság pedig lelkesen lobogtatta a török zászlócskákat. (Mi Erdélyben ezt százszor meggondolnánk... Ott senkit sem zavar.)


Hajnalban felébredtem és erkélyről csodáltam a napfelkeltét:


Reggeli matatás után indultunk Mamaia-ra, Konstanca üdülőtelepére. A tengerparttal párhuzamosan sok kilométeren át csak szállodák és a világ legfinomabb, legsüppedősebb homokja.


Délután múzeumba vágytam. Szerencsére ott minden a régi. Lenyűgözve csodáltam meg újra a görög-római szobrokat, kisplasztikákat:




A közelben találták ezeket a mintegy 12000 éves szobrocskákat: A gondolkodó és a társa:


Ada Kaleh valamikor sziget volt a Dunán, a Vaskapu erőmű építésekor kitelepítették, elárasztották. Egy kis teremben nekik állítanak emléket pár fotóval és egy darab téglával. Ennyi maradt...


A közelben feltártak egy római piacteret, hatalmas mozaikkal. Lélegzetelállító mintázatát legalább 30 éves por lepi:



Végezetül egy másik híres épület, az Oroszlános ház fotója. Szintén ebek harmincadján, lakatlanul...


Őfensége vigyáz rá:


Indulásunk előtt még egyszer napkeltéztünk:


Az a szörnyű, hogy mindezek ellenére jobban vágyom vissza, mint valaha. Ráadásul a fiúk is teljesen megfertőződtek, esküsznek a visszatérésre. Mielőbb...
Értitek ti ezt?