Ma láttam őket utoljára. Remélem jövőre velük, ugyanitt.
Ez volt az utolsó nap, amikor darvakat láttam, de még javában itt vannak a ludak. Jó lesz a ragadozókra is koncentrálni, hátha sikerül majd egyszer őket egymástól megkülönböztetni.
November 28. A balmazújvárosi halastavaknál kerestem a darvakat, de csak 3 dolmányos varjú trécselt, szürke gémek napoztak a nád tövében, és egy fenyőrigó eszegetett a fán. 10 óra után megjöttek a ludak, de nem szálltak le, mint szoktak, hanem továbbmentek .Néha egy kócsag, majd egy sértődött ábrázatú kanalasgém húzott el. Végül 11-kor láttam meg az első csapat darut, az erdő irányából mentek a hortobágyi halastavak felé. Ahonnan jöttek, ott többnek is kell lenni, tehát irány az erdő! Az erdő mellett egy csatornaparton telepedtek le. Stratégailag jobb helyet nem is találtak volna, víz a csatornában, az erdő egyik oldala kukoricatarló, és védelem az erdőben. Végül távoztak a nehézbombázók. Volt egy kis riadalom , amikor megláttak, ezért utó lag elnézést kérek. Pozitív hozadéka ennek a pitty-puttynak néhány darutoll, amelyeket összeszedtem, és kap belőle az, aki idáig jutott az olvasásban.
November utolsó napjaiban sikerült a legközelebb kerülni hozzájuk. Egy kis erdő szélén volt a gyülekező helyük, innen jártak ki a balmazújvárosi halastóra esténként. A halőr szerint, csak ezekben a késő őszi hetekben nem mentek el a Kondás tóig éjszakánként. Bizonyára összefügg ez a szokásuk a nappalok rövidülésével, hiszen a balmazújvárosi tavak az erdőtől 1-2 kilométerre, míg a Kondás-tó kb 10 kilométerre van. Sikerült az erdőből megnézni őket, sajnos csak másodpercekig. Egy csatorna partján gyülekezett egy elég nagy létszámú csapat. Azt hiszem elég családcentrikusak, mert mindig megfigyelhető a csapaton belül is elkülönülve gyerek-felnőtt, ahol kétség sem férhet ahhoz, hogy ők összetartoznak. Nagyon hamar észrevettek, és huss, már megyünk is!!!! Remélem azért még látjuk egymást.
November 28. Még itt van egy csapat, ebben a bánatos ködös szürkeségben, de úgy érzem ez az utolsó nap..... (habár ezt már többször mondtam) Hideg is van, ennél szomorúbb idő nem is lehetne. Ez a pici erdő nagyon ideális hely, mert kukorica tarló van mögötte, és közel van egy csatorna is. Kaja, pia rendben.
November 27. A darvak most már biztosan elmennek, mert ma eljártak egy táncot. A darvas webkamerán is látható ez a jellegzetes groteszk mozdulat, ahogy felugrálnak és közben megfordulnak a levegőben. A képeken a két középső daru ma ezt eltáncolta. Teljesen elaléltam tőle. Igaz, időzíthették volna a produkciót napfényes időre is, de így is jó volt látni. Annyira viccesek ezek a mozdulatok, biztos, hogy van a darvaknak humorérzéke.
November 24. Szóval megtaláltam az erdőjüket Balmazújváros túloldalán is.Nagyon sok turistacsoportot vittek erre a részre. Néztem ma, hogy nem tudnak a szélben felemelkedni. Végül behúzódtak az erdőbe. ...és ha traktor, darvaknak ott a helyük!!!!
Szántásban darvaknak feltétlenül közre kell működni
November 23. Bánatomban elmentem Elepre darvakat keresni. Elep három dologról híres. A leghíresebb arról, hogy itt kóválygott Baby gólyafészket keresve, másodsorban november 23.-án itt dermesztő hideg volt, és borzalmas szél fújt, harmadjára itt van a hortobágyi tórendszer egyik nagyon szép része. Darvakat nem láttam. Egyet sem. Viszont láttam récéket, akik kijöttek a tópartra és álltak szemben a süvöltő széllel, gondolom a naptól várták a meleget. Rengeteg a kormorán, a halászok nagy ellensége, és gyönyörűek a pólingok, főleg röptükben.
November 17. Gyásznap. Lelkileg nem vagyok a helyzet magaslatán.
Elmentek végleg. Ma bejártam a helyeinket. Búcsúzóul még láttam hármat: ..... és ők is elmentek
Ezen a helyen töltöttem el az ősz nagy részét, akkor még volt lombja a fáknak, ma már elég csupasz, észrevennének:
Ők pedig ezeken a helyeken gyülekeztek, de most hiába várom őket.
Egyre sötétebb lett, a nap is lement. Balmazújváros felett vörös az ég. Ilyenkor azt mondják, hogy nagy szél lesz. lehet, hogy ezért nem jöttek.
Nagyon szeretném még látni őket egy naplementében, és hallani azt a csodás hívó hangot aminek nem lehet ellenállni, és az a megnyugtató mély krú-krút, hogy megyünk már.
November 18. A mai program a halastavaknál :
Hatalmas a forgalom délelőtt a halastavaknál. Folyamatosan jönnek a ludak és darvak, ludak megállnak, darvak továbbmennek.
A ludakat sem szabad lenézni, ha ne is olyan elegánsan, de tudnak.... Gyorsan felzárkózni ott a sor végén!!!!! ...mint az oroszok.... Csatlakozás a flottához: Most egy közös ludas-darvas bemutató következik: 17 daru is részt vesz a mutatványban. Elegáns darvak, repülésben mintha ők jobban lennének a ludaknál. Egyéni és páros bemutató. Itt valami probléma van. A V alsó szárán repülő 5. darunak, mintha sérült lenne a szárnya.
És most mennek, felhők között, felhők előtt, napfényben. Remélem még jönnek.
November 11. Ha már van halastavi belépőm, azt ki kell használni. Ha nem jön egy árva madár sem, a táj akkor is szép. Itt az Alföld sarkában úgysem vagyunk elkényeztetve tavak terén. A kicsi vizet is meg kell becsülni.
Gyökérkúti halastavak:
Egyelőre darvak a déli sziesztájukat töltik, a ludak viszont lelkesek. (ha ló nincs...)
Végre megjelenik egy kis csapat daru. Szerencsére későn vesznek észre, így kénytelenek fölöttem elrepülni. (Nagyon szép a hasuk is)
Elég kicsi volt ma a felhozatal, de szép táj, szép naplemente, libák elmentek a holdra, viszont láttam egy sanda karvalyt is. Megjegyzés: Ezúttal köszönök Karcsinak minden segítséget, tehát szó sincs karvalyról, és elnézést kérek minden tojó kékes rétihéjától. Természetesen a sanda jelző rájuk nem vonatkozik.
November 10. Ha még itt vannak, Tiszacsege és Balmazújváros között megtalálom őket. Sajnos már nem. Néhányan vannak, köztük jól elkülönülve egy család. Zárószámuk most is a fussunk, fussunk...
Vigaszdíj, egy kedves báránypofi a tanyán, gyönyörű hortobágyi táj, és egy megviselt szárnyú rétihéja.
Itt volt az ártatlannak látszó, de valójában harcias
November 8. Ezek már tényleg a búcsú percei. Nagyon ritkán lehet látni egészen kicsi, 20-30 fős csapatot. Hortobágy község előtt láttam néhányat, de én ezen az úton soha nem találkoztam igazán nagy csapattal.
Itt valószínűleg 2 család állomásozik. Oldalt a szülők, középen a gyerekek:
a szokásos befejezés: fussunk!!!!!! Egyúttal megnéztem a sirályokat:
Balmazújvároson volt dolgom délelőtt, és vártam őket a szokott helyen. Nem jött a nagy csapat. Fél egyig vártam a reggeli kivonulást, és maximum 10 darut láttam. Elmentem a kedvenc kukoricatarlójukra, de ott sem volt senki. Nem tudom mi lehet ilyenkor. A hideg miatt nem jöttek ki a tóról, vagy elmentek. Szombaton még együtt volt a sok ezres csapat. Nagyon fognak hiányozni.
November 3. Szép nap volt.Sikerült megvárni,míg bevonulnak a tóhoz Kora délután mentem ki, és nagyon jó helyet találtam egy kukoricásban. Tudtam, hogy oda fognak jönni, mert remek búvó és táplálkozó hely, két kukoricatábla között lucernaföld van. Valóban jöttek, de nem sokáig gyönyörködhettem bennük, mert egy észrevett és azonnal riasztott. Utánuk mentem a szokott helyemre és megvártam míg késő este lesz, és az utolsó is elvonul a Kondás-tóhoz. Teljesen sötét volt már, mire bevonultak a szálláshelyükre.
Minden este jön valaki,aki a forgalommal szembenkétségbeesett krú-val keresi a családot.
November 2. Megnéztem a reggeli kivonulást és az esti bevonulást is. Először egy nagyon furcsa csőrű jött. Nagyon jajveszékelt, de ez már máskor is előfordult, amikor egy-egy eltévesztette az irányt és szemben a forgalommal kiabált segítségért, de ennek a csőre valahogy más.
A tarlón jól megfigyelhető a család, az, hogy kik tartoznak össze. Előfordult már az is, hogy a szülő valami kaját, kukoricaszem lehetett, odaadott a gyereknek. Ritka szép pillanat volt. Ma olyan sokan jöttek, hogy volt lehetőség megfigyelni azt is, hogy a kis létszámú csapat bizonyára család, mert fiatalok is vannak benne: Amikor észrevettek bennünket, közelebb húzódtak egymáshoz, és természetesen azonnal irányt változtattak:
Ajándék volt ez a nap. Sikerült megnézni a kivonulást a Kondás-tóról a csegei úti tarlókra, és földbegyökerezett lábakkal végignézni egy termikelést a fejem fölött. Gondolom ez utóbbi jutalomjátékot nem a kitartó szorgalmammal érdemeltem ki, hanem a légáramlat és a ragyogó napsütés motiválta őket.
Nagyon sokan álltak már a tarlón, de még jöttek, jöttek: Utolsó kép, nem a szokásos fussunk, fussunk, hanem a földet érés nem túl elegáns pillanata, amikor a lendület még viszi őket néhány lépést.
.... és a termikelés csodás látványa, sokan, és teljes összhangban róják a hatalmas köröket. Mi lehet az a pici műszer bennük, ami ezt így vezérli? Az biztos, hogy a svájci órák sem vehetik fel vele a versenyt.
Nem voltam egyedül, egy szürke is nézte (elég unott pofával). A Hortobágynak számomra ez a rész a legszebb, a legkedvesebb.
Az utolsó kép a Kishortobágyi csárda. Egy a hortobágyi csárdák közül, amely bár elhagyott, de jó állapotban van. Ezeket a csárdákat hajdan a közigazgatási határra építették, ezáltal búvóhelyül szolgáltak a betyárok számára. Legtöbbjüknek két kijárata volt, így a pandúrnak a túlsó területen már nem volt joga elfogni a betyárt. Ilyen a híres Látóképi csárda, ahol a látókép festmény volt, melyen egy lyuk arra szolgált, hogy a betyár titokban megnézhesse, nem-e leselkedik rá veszély egy zsandár személyében. Más leírásokban a zsandár céljait szolgálta ez a lyuk. (gondolom a kocsmáros beállítottságától függött, de valószínű, hogy a betyár volt a kedvesebb, vagy gyakrabban fizető vendég) Szálkahalmon is volt egy ilyen csárda, melynek sokatmondó neve egy viszályra utal. Hortobágy és Debrecen vitatott közigazgatási határa "szálka" volt valamelyikük személyében.
Október 31.Este jöttem, azt hittem elkéstem, de , nem. Darvak, felhők, darvak, felhők......
Jó éjszakát, róka, vaddisznó elkerüljön benneteket!
Október 19. Itt ülök a megszokott helyemen, egy vakondtúráson: (veszélyességi pótlék jár a vakondnak) Nem csak veszélyességi pótlék, de kártérítés is, mert délutántól napnyugtáig eltorlaszolom a kijáratot. Darvak gyülekeznek, a kis csoportokhoz egyre többen érkeznek. Együtt indulnak majd el, de addig bemutató, amit, ha egyszer valaki végignéz, soha nem felejti el.
Az utolsó képen látszik, hogy sor végeláthatatlan, de még korán sem gyűlt össze a csapat.
És most bemutató következik, hogyan is kell repülni szépen és elegánsan:
Koedukált osztályok következnek, darvak és ludak együtt. Gondolom hosszú távon a ludaknak ez nagy kihívás lenne.
Hihetetlen élmény látni a sokadalmat, felváltva jönnek a darvak és a ludak. A hangjukról jól meg lehet különböztetni, hogy ki érkezik. Ők is szépek: Itt most épp egy daru keveredett a ludak csapatába
Ez a belépő megérte az árát, szép ez a tiltott zóna :
Október 7. Egy halastavi belépővel megnyílt a mennyország kapuja, és bemehettem a "tiltott zónába": Tegnap vettem egy halastavi belépőt. Nagyon szép a hatalmas tórendszer. Visszafelé Tiszacsegén keresztül jöttünk, mert ott vannak a darvak!!!!!!
Közben besötétedett . Mennek vissza a tavakhoz. Sajnálom, hogy hang nincs hozzá. ((
Október 2-án arról kaptunk hírt, hogy gyógyult sasokat fognak szabadon engedni Górés-tanyán. Ez így ebben a formában nem volt igaz, mert sasok sem voltak, és szabadon engedés sem. Viszont egy kis kirándulás kerékpárral a pusztában, ahol láttunk ezt-azt: Kócsagot, szürke gémet, darvakat, őzikét, és amiért már megérte, és nem hittem a szememnek
Szeptember 29. Későn értem a Hortobágyra, már majdnem esteledett. A délutáni gyülekezésről sajnos lemaradtam. ...sikerült még szemügyre venni egy jópofa bíbicet is.xxxxxx
Szeptember 23-án este már kiderült, hogy a kedvenc helyük a kukoricatarló, de lehetőleg még lábon álló kukorica mellett, hogy lehessen onnan is csipegetni a gazda örömére. Délután kis csoportokban gyülekeztek, majd ezek a kis csoportok egyesültek valahol az erdő mögött, egy eléggé meg nem közelíthető helyen. A nagy csapat hangja csodálatos, kilométerekre hallatszik a zsivaj, nagyon sokan lehetnek. Nem lehet leírni ezt a hangot, olyan izgatott, mintha valami nagyon nagy dolog lenne készülőben. Mondjuk leszakad az ég, vagy valami hasonló, egy biztos,hogy nem kisebb volumenű, ami történni fog.
Szeptember 24-27.
Nem szemrehányásként mondom,de a traktort ilyenközel engedik.
Szeptember 23. Egyre többen jönnek!!!!
Mai program szinkronugrás, és szinkronrepülés: Ezt követően fakultatív program, lötyögés, hetyegés és vakarózás, tájnézés, táj bemutatása a gyereknek. Majd fussunk, fussunk! Délután megszállták a kukoricatarlót, és azt hiszem nagyon jól laktak, mert gyakran betévedtek a lábon álló kukoricásba is. Mi mással búcsúznának,természetesen a zárószám Fussunk, fussunk!!!
Szeptember 22. Ez az első képem, részemről szerelem első látásra.
Tehát elkezdődött a vonulás, sajnos én csak most vettem észre. Amikor először megláttam őket, a gólyákhoz hasonló érdeklődéssel nézték a szántást, majd elvonultak a kukoricabetakarításhoz, és egyáltalán nem féltek a gépektől, nem szálltak el, sőt!!!! Gondolom a gép után ott maradt kukorica vonzotta őket.
Traktor közel mehet, ember viszont nem. Már az első találkozáskor tisztázták, hogy hol van a demarkációs vonal, és ha átlépem, akkor jön a fussunk, fussunk című előadás. Csodaszépek a levegőben is. Mint a kilőtt nyíl...
Sok minden kiderült róluk már az első találkozáskor. Pl. jó kapcsolatokat ápolnak más fajokkal. A későbbiekben is gyakran láttam őket nyulak, őzek, bárányok, más madarak, kócsagok és gémek társaságában. Most éppen a ludak érkeznek, és az álló kukorica tövében landolnak. Nagyon jól sikerült elvegyülni köztük a darvaknak. Nehogy azt higgye már a gazda, hogy ők eszik meg a termést!
Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 13 vendég
Nem nyithatsz témákat ebben a fórumban. Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban. Nem szerkesztheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban. Nem törölheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban. Nem küldhetsz csatolmányokat ebben a fórumban.