pusi írta:
Pók 16 kérdezi az alábbiakat:
"Kedves Mackó! Én itt új vagyok. Te talán meg tudnád mondani: Minden gyűrűzés / a békászoknál / azzal jár, hogy a fióka nagyjából magára marad? Még jó, ha időnként ledobnak neki valami békát, vakondot...
A sok boldog együttlét után következik a szomorú magány???
Ezt éltük meg Stefinél, most Kalevnél... Szerinted ez normális dolog?
Aztán jön a magyarázat /etetés! mármint minket! /: A békász sasok hamar abbahagyják a fiókák etetését...
Na, persze! De - miért?"
Kedves Pók!
Nem vagyok hivatott arra, hogy eldöntsem, hogy a fajnak amelynek fiókáit megjelölik mennyit hoz ez hosszú távon. Mindenesetre a madárlesők ezrei foglalkoznak
azzal, hogy a gyűrűzött madarak gyűrű számait leolvassák, és ezek a megfigyelések bekerülnek különböző adatbázisokba is. A gyűrűzés arra is jó, hogy fel tudják mérni az adott fészkelési szezon eredményességét, tehát hogy az ismert fészkekben volt e szaporulat, és hogy milyen eredményes volt az adott költési szezon a fióka szám szempontjából, és megismerjék a fiókák fejlettségét és egészségi állapotát is. Ezeket az adatokat szintén feldolgozzák, és gyönyörű statisztikákat készítenek belőle.
Maga a gyűrűzés mindenképpen egyfajta külső emberi beavatkozás a fészkek életébe, és amikor az ember egy vadon élő állattal találkozik, ennek sajnos néha vannak áldozatai is. Vannak fiókák amelyek úgy reagálnak, hogy halottnak tettetik magukat, mint pl. a fehérgólyák és halászsasok, és vannak fiókák akik megpróbálnak szembeszállni az emberrel, mint pl. a fekete gólya fiókák és békászó sasok. A fekete gólyáknál most fordult elő az észt fészekben, hogy mivel szerintem már egy kicsit későn gyűrűzték őket, már olyan erősek voltak, hogy az egyik fióka a védekezés hevében egy mély vágást és törést okozott magának a csőrén. Most próbálják a csőrét rendbe hozni, de szerintem nem sok esély van rá, hogy tökéletes lesz. Szintén most fordult elő, hogy a lett halászsasokat is egy kicsit későn gyűrűzték, és az egyik fióka ijedtében kirepült a fészekből, nem is tudták meggyűrűzni. Szerencsére nem lett baja, és vissza is tért a fészekbe.
A sasoknál a szülők általában 8-15 órán belül visszatérnek a fiókákhoz, mert a fiókák felnevelési ösztöne erősebb bennük, mint az embertől való félelem, ezen alapszik a gyűrűzés lehetősége is az összes madárnál.
Azt nem nagyon vizsgálja senki, hogy a gyűrűzés által okozott stressz okoz-e későbbi károkat, látszólag a fiókák néhány órán belül kiheverik a dolgot.
Az észt fekete gólyák kapcsán elgondolkodtam azon, hogy vajon effajta sérülések más gyűrűzések alkalmával is előfordulnak-e. Ezt a fiókát is ott hagyták az első alkalommal, és nekünk nézőknek köszönhetően lett lehozva a fészekből, és került orvoshoz, de mi lett volna akkor ha ezt a fiókát nem látjuk a webkamerán keresztül?
Úgy látom hogy Stephi esetében rendeződött a helyzet, de Kalev fészkében Eha aki rengeteg időt töltött a kicsivel teljesen eltávolodott tőle, és az eddigiek alapján úgy tűnik, hogy elhagyta a fiókáját. Kalev-et eddig Eha etette, és vele töltötte az éjszakákat is, és a nappalok egy részét is. Azóta Kalev-nek meg kellett tanulnia egyedül táplálkozni, és az éjszakákat is egyedül tölti a fészekben, csak Koit hordja neki az élelmet szorgalmasan. Ebben a fészekben szemmel láthatóan súlyos károkat okozott az ember megjelenése, mert megszakította a természetes fióka nevelés folyamatát, és egy szülőre hárította át a fióka további nevelését.
A fenti 3 eset összesen 6 fészek figyelése közben fordult elő. Tudom hogy a 6 egy elég kicsi statisztikai minta, de azért elgondolkodtató, mint ahogy elgondolkodtató az is, hogy az ember az általa okozott kárt webkamerák nélkül a 3 esetből 2 esetben sohasem vette volna észre, és elégedetten ült volna a karosszékében, hogy ő jól végezte a munkáját.
Kalev a második éjszakáját töltötte egyedül a fészekben.