Migráció - Miss Mid II.Kutatás Mid után Belorusziában Looduskalender 2008.10.20.
Szerző : Urmas Sellis
Fotók : Valeri Dombrovski és Urmas Sellis
A belorusz sas szerető Valeri Dombrovski és én elhatároztuk a múlt hét végén, hogy elkezdjük Miss Mid-et keresni. Mivel a jeladó utolsó jelzései nem voltak egészen pontosak, ezért nem voltunk benne biztosak, hogy egyáltalán sikerül valamit is találnunk. A kóborlásunk legnagyobb része azon környéken zajlott, ahonnan szeptember 2-án az utolsó jelzéseket kaptuk Miss Mid jeladójáról. Ezen a területen kutattunk a magas nagyfeszültségü oszlopok környékén.
Később kiderült, hogy a kutatásunk hiábavaló volt. Mielőtt elkezdtük a kutatást, megkértük a jeladót gyártó céget a Microwave Inc.-et, hogy kézzel szémoljanak ki olyan kiegészitő poziciókat, amelyeket a számitógép nem tudott megadni. Ezeket a térképen hozzáadtuk ahhoz a ponthoz, ahonnan az utolsó GPS jelek érkeztek augusztus 30-án. Ennek alapján 3.5 km-el tovább kellett mennünk, itt egy újabb elektromos vezeték oszlopot találtunk egy búzaföldön.
Itt azonban nem halottuk a jelet. Megbeszéltük hogy a harkály kopácsolása az erdőben mennyire hasonló ahhoz a hanghoz, amit mi keresünk, és indultunk visszafele az autóhoz. Félúton az autó felé én úgy érzetem hogy hallottam valamit, és Valeri is egyetértett velem ( a semmi egy napos hiábavaló keresése után már az érzékeid is képesek veled furcsa játékot űzni), igy felmásztunk egy közeli szénakazalra,
és innen már tiszta jelet kaptunk. Valeri bemérte a poziciót a szántóföldön.
Jó uton jártunk, de tovább kellett mennünk... 400 métert sétálva a jel irányába egyre világsabbá vált, hogy ennek valahol a szántóföldön kell lennie. Követve az erősödö jeleket, már készek voltunk rá hogy felássuk a területet, mert az antenna meghatározott számunkra egy 1 méter átmérőjü kört. Azonban Valeri észrevett valamit a földön, és kiemelte a jeladót a sárból.
Egy traktor átment rajta és betaposta a sárba... A kutatást ez a kis készülék tette sikeressé, amelyik szerencsére nem fáradt el a munka közben.
Gondolkodtunk egy kicsit a nagy szerencsénken, azután visszafordultunk a fekete földön Valeri otthona Minsk felé. A szombati utunk a mellékelt térképen látható :
A helyszinElég nehéz kitalálni hogy mi történhetett, de a következő egy lehetséges válasz. Augusztus 30-án Mid leszállt az elektromos tartó oszlopra, botladozott és elktromos áramütés érte. Ez az elektromos oszlop áramütés szempontjából valóban nem annyira veszélyes, de egy szerencsétlen helyzetben ez is okozhat áramütést. Egy róka megtalálhatta Mid-et, és elhurcolta onnan őt és a jeladót néhány száz méterre a felszántott földre, ahol a madarat elfogyasztota. A szántás és a vetés ideje alatt a jeladó itt volt elszórva, ahol egy traktor betaposta a földbe. Természetesen a beszennyezett napelemek nem tudtak napfényhez jutni. Szerencsére kiállták az igénybevételt, ahogy a rádióadó is. A jeladó mindkét antennája elhajlott és sáros lett, ami a jeleket rendkivül gyengévé tette.
Mostanra mind a négy jeladós idei fiatal gólyánk a természetes szelekció áldozata lett, hasonló módon elvesztettük a felét a jeladóval követett fiatal sasoknak is, de nincs más lehetőségünk hogy többet megtudjunk ezekről a madarakról.