Eredeti méretben nem tudom feltenni, de érdemes megszemlélni nagyobb méretben: a fekete vezeti a sort, lúdanyó és a gólyák.

A feketének a bal szárnya a beteg. Azt hiszem, sosem fog tudni repülni.

.

A negyedik gyerek annyira jól érzi magát odalent, hogy már jó ideje nincs is a kameralátószögében, a harmadik ismerkedik, ez a kettő meg ide oda szambázik, hol neki indulnak, hol visszahátrálnak, egyelőre még félnek az ismeretlentől.
A szülő nagyon rendes, árgus szemekkel figyeli mit művelnek a gyerekei.

Van közöttük egy bélpoklos is, rávetette magát arra nagy falatra, majdnem megfulladt, de lenyelte.

Azt hiszem megtörténtek az első lépések, egyik fióka lesétált a fészekből.

Valamelyik szülő kényelembe helyezte magát.

Dehogynem ! Pláne ,ha nem leli a szponzort ! Akkor gyalog kell menni és elkopik.

Azt hiszem ettől az úttól nem fog elkopni a cipőtalpunk

Izgalommal várjuk.

Ha indulok, szólok, hogy csomagoljatok ti is.

Nagy munkában vannak.

Aha! Hogy ez eddig nem jutott eszembe!

Most keresi a szponzort a tanulmányútra

Mikor ?

Én igazából is szeretnék ide elmenni.

Ide nagyon szeretek jönni, igaz ha a szülőkre nézek szorul a torkom, de a babák meseszépek.

Lúdanyó még mindig figyelő üzemmódban van.

Lustizik a család.

Gyönyörű képek!!

Itt van a fekete is.

Jókora kerítésanyagot cipelt a fészekbe, alig tudta a helyére vinni, az egyik gyereket kissé kupán is vágta a bottal.

Felpiszkálja a többieket, ha ő nem alszik, ne aludjanak a többiek sem.

.

Látszik a beteg szárnyacskája.

Mindenki keresi a kispárnáját..

Reggelire várva, reggel 8 körül van a " mesterséges etetés".