Biztosan jó meleg lehet bent, ráadásul amikor felállt a papa, a begytollai közül esett ki a fiókája.


Halboltot kéne nyitni.

Láttátok a "fészket a fészekben"? Ezen a legutóbb feltett képen különösen jól látszik. Gondolom, így melegebb van a fióka körül. Lettországban ilyenkor még elég hideg lehet, pláne, ha úgy esik az eső és fúj a szél, mint nem egyszer.

Elég büdös lehet, rengeteg hal van a fészekben. Sokkal több mint amennyire szükségük van. Nem ették meg, hanem a szénával betakarták, amiről Hajnalmadár ír. A halászsasok mindig elviszik a fészekből a maradékot.

Édes ez a pici!



Már elfogyott az a sok hal? Lehet, hogy csak a szalma alatt van.

Kezdek rájönni, hogy ez a rikoltozás a beszélgetés a sasszülők között. Pláne, hogy megnéztem itt a fórumon egy tavalyi videót is. Most ilyen kiáltozással fogadta a hím a párját, és egy darabig akkor is folytatta, mikor az már megérkezett a fészekre. A nőstény egy csomó szalmát hozott a markában, és miután megetette a picit, szépen körberakta vele magát, jobbra, balra, még elöl maga alá is rakott. Szép kis fészek lett a fészekben.

A kis sas meg már felágaskodik, az embergyereknek nem megy ilyen gyorsan

Az előbb a mama kicsit felemelkedett, maga alá nézett, és egy pillanatra látszott egy kapálózó, fehér szárnyacska. Lehet, hogy lökdöste a mamát?

Levegőzteti a babát?

Csak ne olyan véres a csőre!

Etetés:







A szülő elrepül - egyedül a fészekben







Érkezőben a másik szülő (balra fent):



Megérkezett



Újra szülői felügyelet alatt

Helyesbítek, szerintem most jött meg az apa. Egyszer csak az anyamadár fogta magát és hopp, elrepült, a kicsi meg ottmaradt egyedül a fészekben. Épp kezdett meghűlni bennem a vér, de nem telt el fél perc sem, lent megjelent a másik madár, odaült balra a fára, aztán lement a kicsihez. Szerintem ő észre sem vette, hogy egyedül volt, aludt.

Illetve ez talán inkább az apamadár lehet. De nem tudom még elég biztosan megkülönböztetni őket.

A sas rendezgette a fészket, amúgyis sokszor látom, hogy ezt csinálja. Most felemelkedett, mert a fióka körül rendezkedett. Látszott, hogy a fióka a fejét letéve, édesdeden alszik, csak az anyja mozgására ébredt fel és emelte fel a fejét, meg elkezdett nézelődni. Biztos próbálta kitalálni, most épp mi van Bonyolult ez a világ egy kétnapos sascsibének Egyébként reggel láttam, ahogy verdesett a kis szárnyával, mikor felemelkedett, gondolom, egyensúlyozott vele.

Rendezkedés közben felébredt a sasfióka:



Rendezkedés:



Ez meg egyszerűen csak gyönyörű:

Látom, sok mindenkinek tetszett a rikoltozós kép. Azóta kétszer hallottam így kiáltozni, ma reggel megint sikerült lekapni, bár nem olyan impozánsan, mint múltkor. De el vagyok bűvölve, hogy így betekinthetünk a természet titkaiba.

Itt a ma reggeli kiáltozós kép:



És egy másik, amikor egy pillanatra látni engedte a fiacskáját (itt nem etetett, csak kicsit felemelkedett, szerintem helyezkedett):



Egyébként nagyon jó gyerek az a sasfióka, általában csöndben van

Nem tudom, ki van a fészekben, de úgy alszik, mint a csirkék. Hátravetett fejjel, eldugva a szárnyi alá.

Meghozta a mami a reggelit, és ő is etet.



Előtte megbeszélték, hogy így lesz jól.

De jó ez a kép Hajnalmadár!

Így van. Az a rikoltozós meseszép.

Szívet melengető látvány együtt látni ezt a két gyönyörű madarat. De a szétmarcangolt madártetem, már kevésbé látványos!

Hajnalmadár! Pakolj csak fel te is képeket. Nem lehet eleget gyönyörködni bennük!

Remélem, nem baj, de én is felteszek néhány képet a tegnapi első etetésről. Ezek is kiegészítik a látványt Magdi tegnap feltett képeivel együtt.

Jajj, már madár is van a fészekben.

Tegnap, pár perccel a fióka kikelése után a sasmadár égnek emelte a fejét és fülsértően rikoltozott, egész ijesztő volt. Utána sokáig hallgatózott. Lehet, hogy a párjának jelezte, hogy kikelt a kicsi? Nem tudom, de ez volt az a jelenet:

Egy mai kép

Én is Marika, mint ahogy Halászékat is tegnap este. Ez az év nagyon sok gonddal, szomorúsággal, aggodalommal indult, csak reménykedhetünk, hogy a többi madárkánál is jóra fog fordulni a helyzet, mint itt, hála az égnek.

Tényleg olyan megható, hogy ezek a nagy, komor kinézetű szépséges sasok, milyen gyengédséggel etetik, vigyázzák a fiókáikat.

Az anyuka hozta a halat, egész picikét, és ő is etet.

Komolyan mondom, én megkönnyeztem a sasókákat. Olyan ellentétes a viselkedésük a megjelenésükkel. Az a gyengédség, szeretet, amit sugároznak, egyben az is, hogy aki idejön azt megölöm. Fantasztikus madarak!

Nem jól láttam a múltkor, amikor azt hittem, hogy a sas párját látom. Most valóban a társa ült a száraz fenyő egyik ágán, és az sas nagyságú volt.

Gyűlnek a halak.

Még a fenekén a tojáshéj, de már tömi magába a halat.

A papa ellenőrzi az újszülött körüli teendőket, de végül az egész feladat rámarad, mert a mami elrepült. Gondolom éhes.

Az első falatkákat a kopoltyúból kapja a kicsi. A bizonyára puhább.

Valahol Mackó írta a nevüket. Meg fogom keresni. A papa az biztosan Robert, a mama pedig Durba, de ez egyáltalán nem biztos.

Kezdem érteni, miért nem nyúltak a halhoz. Szerintem már tudták, hogy hamarosan kikel a kicsi, és kellett valami, amivel azonnal meg tudják kínálni. Egy ilyen pici jószág nem bírja ki több óra hosszat, amíg a másik sas megjön az ennivalóval. Csodálkoztam, miért nem nyúlnak a halhoz, de mosat, hogy elkezdte tépni a fiókának, azt hiszem, jól következtettem.

Az első etetés.

Tedd fel nyugodtan, nekem most csak nagyon szorosan férne bele az időmbe. Szerintem különben nem csak én szagoltam ki, mindenki látta a lukat a tojáson