Nekem sosincs olyan szerencsém, hogy meglássam a családi idillt. Akármikor idekapcsolok, mindíg alszanak.

A papa hozott valamit, aminek körme van, de a mami felülbírálta, és azt mondja a halat is meg kell enni. Az is lehet, hogy a "körmösnek" pácolódnia kell egy ideig, hogy puhuljon.





Most rendes volt Sipogi, mert ette a halat.

Délután is szundikált a mama felügyelete alatt. Aztán hirtelen megjött a papa egy darab hússal, valahol találhatta, mert maradéknak tűnt. A mama elvette tőle, és ő kezdte etetni a fiókát (érdekes, tegnap is ez volt). A papa egy kicsit rendezkedett a fészekben, aztán felröppent a faágra, végül elrepült. Sipogi meg úgy nézett utána... Aztán visszafordult a mama felé, és szépen ette, amit kapott.

Nagyokat tud durmolni a kicsi. Kicsi? Nő, mint a gomba!

Ez a büdös kölök nem nagyon szereti a halat. Inkább a friss pipit enné.



A mami gyűrűjéről jutott eszembe, hogy én is egy piros-zöld gyűrűs sast fotóztam egy hete a Fancsikai tavon. Sajnos nem találom a sasok nemzetközi jelöléseit sehol. A darvakról meg tudom állapítani, hogy melyik országban kapta a gyűrűt.

Vizes, de étvágya az van

Igyekszik védeni az esőtől, amennyire lehet.

Elfogadom, hogy ez a természet rendje, de nézni én sem bírom... Majd nézek még más etetést, garantáltan holt anyagból...

Most látom a képeidet Hajnalmadár, meg hogy Te is láttad, hogy még élt a halacska amikor a papa meghozta. Szépek ezek a madarak, de azt jobb ha nem látjuk amikor esznek. Nagyon sajnálom szegény halacskát.

Ez a halacska még élt amikor a papa hozta.

Megjött a vacsora. Az eddig ott lévő szülő átvette a halat az érkezőtől (lehet, hogy mégis a mama volt itt eddig?). Sipogi izgatott... De az etetés elejét biztos nem nézem, mert szegény hal még csapkod...

Egyre többet nyitogatja a szárnyát, bár még csak egyensúlyoz vele. De gondolom, hamarosan rájön, hogy az másra is jó.



Egy ideje megjött a papa, de nem hozott senkit. Sipogi nagyon éhes lehet, mert kisebb megszakításokkal azóta sipákol ennivalóért, még a mozdulataival is könyörög érte:





Aztán időnként megadóan leteszi a fejét, mint aki megértette, hogy ez van, ezt kell szeretni...



"Ilyen éhes vagyok!"


Ez már olyan igazi sastekintet.

Legalább egy órányit egyedül volt ez a gyerek. Lapult a fészekben a lelkem, meg se nyikkant. Aztán megjött apa, de háttal állt, így nem láttam, hozott-e valamit. De nagyon figyelt, lehet, hogy a mamit várta.

Sipogi az előbb egyedül volt. Nem tetszett neki, nézegetett, letette a fejét, megint nézegetett, közben sipogott... Aztán észrevette a papát, még jobban sipogott, és mikor az megérkezett a fészekre, folytatta. Lehet, hogy éhes is, de a papa nem hozott semmit. A képeken azt sikerült megörökíteni, amikor észreveszi a szülőjét, és fokozott erővel kezd sipogni.

pusi, ez irtó jó kép!

Már igazi kamaszgyerek Sipogi Pedig csak szerdán volt háromhetes...

Ma, mikor az anyja elrepült és egyedül hagyta, Sipogi utánakapott - az anyja elment, ő meg ott maradt bamba pofival, egy száraz levélcsomóval a csőrében Lehet, hogy ez után kapott, nem az anyja után, de akkor is mulatságos jelenet volt.

Elképesztő tempóban nő ez a gyermek! Csodálatos!

Csak azért, mert tegnap nagyon szomorú volt a mami, hogy nem eszik a beste kölyök.

Hálából dupla szeretet és gondoskodás. Árnyékol a babájának, nehogy a nap sugara ártalmas legyen a finom kis bőrének, vagy a szél túl erősen fújja a kis pihéit.

Történelmi pillanat: Sipogi a fészekben lévő halat rágcsálja. Apró darabokat szed ki belőle és megeszi. Látszik, hogy igazából nem éhes, de ez akkor is jelentős állomás.



Mindkét szülő takarított egyet a fészekben. Így egymás mellett jól látszik a különbség a hím és a nőstény között.



Sipogit nagyon érdekli, mi van a világban...



... de azért még jó időnként odabújni a mamához, vagy legalább a közelébe.



Két komoly sas együtt

Nem kéri a halat. Szegény mami, teljesen odavan.

Édesdeden alszik a kicsike.

Sipogi ma:

Reggeli szunyóka. Fantasztikus ütemben nő ez a gyerek! Nekem is a hatalmas lábai tűntek fel. Nőjjön is nagyra!

Odabújni jó

Sipogi már tényleg nagy gyerek lett



Egyre többet hagyják egyedül. Azt hiszem, nem szeret egyedül lenni, múltkor is nagyon nézegetett, nagyon várta a szüleit. Van egy kicsit csivitelő, halk hangja, azt hallatta akkor is - amennyire megfigyeltem, kb. azt jelenti, hogy egyedül érzi magát és babusgatásra vágyik. Egyszer akkor kezdte el ezt a hangot, mikor a szülő is vele volt, az meg készséggel odament hozzá, Sipogi meg alábújt.
Nekem az meglepő, mekkora már a lába, és a szárnya is!







Hol voltál ilyen sokáig?

A tyúkok is így alszanak. Hátradugják a fejüket a szárnyuk alá.

Mekkora már Sipogi!

Nagylány (fiú) lett Sipogi. Egyedül hagyták. Bizonyára azért a közelben van a szülő.

Merre lehet a feje???????Nagyon szépen nő.

Sipike most épp egyedül van,csoda nagy lett már veri ki a toll,nem esik nem fúj végre.

Sipogi elterült. Nem sok kaja van a fészekben. Ez vajon nem azt ösztönözné, hogy most már Sipogi egyedül is maradhatna, és ketten vadásznák a kaját?