Most is sipákolt, de van egy halacska a fészekben. Ha minden kötél szakad, akkor megeheti, de reméljük jön a szülő, és nem kell ilyen szörnyűséget átélnie.

Lehet, hogy megkezdődött az önállóságra nevelés, mert elég sokáig van távol a mami. Nagy elégedetlenséget vált ez ki Sipogiból.

Szívesen!

Nem láttátok véletlenül, kapott valamit enni ma ez a gyerek? Most odakapcsoltam, megint sipogott, de olyan hangon, mint egy kismalac, hogy "ui, ui!" Mint aki nagyon éhes.

Igen ritka alkalom, hogy éppen nem fúj a szél, viszont úgy láttam, hogy kezd esni az eső. (És már le is fagyott a kamera. Mostanában már ez a kamera is gyakran csinálja ezt, legalábbis nálam.)



Na most visszajött a kép.
Úgy látom Sipogi már el is bújt a mama alá. Nem zuhog az eső, még csak kicsit eseget.

Hajnalmadár köszönjük szépen a képeket és a beszámolókat.

Rég nem hallottam Sipogi hangját, az előbb viszont megint sipogott. Most már erőteljesebb a hangja, visításszerű. Szerintem a mamával együtt várják a reggelit, és elég éhes lehet.
Észrevettétek, hogy mostanában állandóan a mama őrzi a fészekben, a papa meg hozza a kaját, aztán újra elrepül? Vajon miért van ez így? Régebben váltották egymást és felváltva vadásztak.

Ebből a dologból Sipogi már nem fog jól kijönni.

Tényleg túlér a folton.

Nagyon szívesen!

Hajnalmadár, köszönet a részletes helyzetjelentésről!

Eleredt az eső. Kiderült, hogy Sipogi mégiscsak egész jól aláfér egy felnőtt madárnak.

Érdemes nézni azért a kamerát, mert ha Sipogi feláll, simán túlér már a feje a folton. Egyébként tényleg lehet, hogy ő a ludas: először azt gondoltam, nem ő volt, mert a folt nem fehér színű, de ma akkorát lőtt a kamera mellé, hogy lehet, hogy múltkor tényleg eltalálta.

Szóval érdemes nézni, ma is olyan jó kis műsorban volt részem, pedig semmi egyéb nem történt, mint az, hogy Sipogi otthon volt a mamájával. A mama rendezgette a fészket, feltúrta a száraz füvet, fészket készített belőle és belehasalt. Amíg Sipogi kicsi volt, csak akkor láttam így hasalni, amíg a kicsi is alatta volt, azóta nem. Sipogi meg hízelkedve csipkedte a mama nyakán a tollakat meg a csőre tövét is (ez utóbbit sajnos nem sikerült elkapni, mostanában annyira ugrál a kamera), aztán meg ámulva nézelődött a fészekből. Végül természetesen bebújt a mama mellé - alá most nem sikerült, de sokszor alábújik még. Rém mulatságos és megható, amikor a mama úgy ül a fészekben, mintha egy vakond hirtelen óriási halmot emelt volna alatta

Egyébként nyitogatta a szárnyát is, ami már szintén óriási, és közben láttam, hogy a szárnya és a farka tele van tolltokokkal, szóval nőnek már ezek a tollai is

Csipkedi a mama nyakát


Nézelődés




Szárnypróbálgatás

Érdekes, hogy mennyi friss bélésanyag van a fészekben.
Bizony, letörölhetnék a kamerát, mert a lényeget nem látjuk éppen!

Most is nagy a szél, és a folt is ott van még mindig a kamerán.



Nem látok kaját a fészekben.

Ez elkeserítő. Szerintem a névjegyüket helyezték el ezek a szemtelenek. Talán egy jó kis eső lemosná.

Most már biztos, hogy nem pára van a kamerán, hanem valami szennyeződés, talán egy adag sár fröccsent rá. De a lényeg, hogy teljesen eltakarja a fészek közepét

pusi, ne bánkódj, én egy csomót lógok a kamerán, és az egy hónap elatt ez a második alkalom, hogy ilyen etetést láttam. Szóval nagyon ritka. Pont ezért osztottam meg ennyi képet, hogy más is élvezhesse.

Egyébként épp ma egyhónapos a kis-nagy Sipogi

Viszont a kamerát teljes homály fedi, csak a sasok nem látszanak Remélem, előbb-utóbb felszárad a kamera, nem is értem, miért ilyen homályos, hiszen már süt a nap.

Pocsék idő van. De nem is jönnek a kamera elé enni, pedig az nagy szerencse. Szóval nekem semmi műsor nincs.

Etetés közben a mama is evett. Sipogi türelmesen, ill. néha türelmetlenül figyelte ezt, és időnként sipogással figyelmeztette a mamát, hogy ő is éhes még. Persze kapott bőven
Annyira fújt a szél, hogy az eddigiekhez képest is félelmetes volt. Az első képen látszik, mennyire megdőlt a fészek, a felnőtt sas majdnemhogy fejenáll. Meg is ijedtem, ki ne dőljön a fa vagy le ne essen a fészek, de úgy látszott, a felnőtt sas nem aggódik.
Sipogi most is odakapkodott türelmetlenségében a halhoz, de inkább hasalt előtte és várta, hogy a csőrébe tegyék a falatot. Egyre nagyobb falatokat tud lenyelni, és egyre gyorsabban kikapja azt az anyja csőréből. A mama meg minden lehullott falatot összeszed, gondolom, főleg azért, hogy ne fertőződjön és tetvesedjen el a fészek.

Etetés folytatódik, a papa kicsit tesz-vesz a fészekben, aztán lelép. Sipogi megint néz utána, de csak egy pillanatra, aztán eszik tovább.

Sipogi észrevette, hogy jön a papa. Aztán a mama is észrevette... Olyan barátságtalan képet vág, pedig soha nem látom őket veszekedni, most se úgy fogadta a párját.
A papa hozott egy kisebb halat. Sajnos akadozott a kamera, így nem láttam, hogy került a helyére a hal, talán odapottyantotta közéjük. Eddig mindig azt láttam, hogy leszáll a zsákmánnyal és átadja a párjának.

Képek a ma déli etetésből. Egyszerűen odajöttek a kamera elé, csodálatos látvány volt.

És micsoda tekintet!

Nagyfiú lett! Vagy nagylány. Egyedül van.

Boldogság nézni ezt a sas családot. Figyelmesek, gyengédek, gondoskodók.

Gyönyörű etetést nézhettem végig, egészen a kamera közelébe jöttek, és oldalról mutatták magukat, ez nagyon ritka. Közben a papa is megjött, hozott még egy kisebb halat, abból már nem maradt semmi, de a nagynak is alaposan a nyakára hágtak. Közben annyira megdöntötte a fát a szél, hogy komolyan attól féltem, kidől. Etetés után Sipogi megint bekéredzkedett a mama alá, most úgy néz ki, mintha egy nagy domb tetején ülne a felnőtt sas Irtó aranyosak. Hiába nőtt meg annyira, azért csak fióka még

Sipogi megint kisbabát játszik De látszik, hogy jól érzi magát, ahogy a pofácskáját a mama lábára fektette, és félig alábújt Még az sem zavarja, hogy iszonyú erős szél van.
Viszont annak az óriási halnak a maradékából ítélve éhes ma nem lesz...

Most 'majd eldobtam magam. Sipogi egyedül volt a fészekben, üldögélt és nézelődött. Most már igazi sasmadár kinézete van! Micsoda csőr, és micsoda lábak!? Óriási ez a gyerek. Csodás madár lesz belőle!

Visszamentem nosztalgiázni a negyedik oldalra. Holnap lesz négy hete, hogy Sipogi kikelt a tojásból. Milyen kis csöpp gombolyag volt még akkor!

Igazi kamaszgyerek
Most esett le, mennyire bebarnult. Nemrég milyen hófehér volt. És egyébként a szárnya is jó nagy már.

Ezt én is pont így gondolom.


Ennek a Sipoginak legalább 46-os lába van.

Mondjuk családi idill nagyon ritkán van, mert sokszor egyedül hagyják a prücsköt, és aztán az egyik jön csak meg, vagy váltáskor van, hogy az egyik érkezik, a másik már startol is... Nagyon ritkán van olyan, hogy egy darabig mindketten a fészekben vannak. Pusit irigylem is, mert nekem ezt nem sikerült még megpillantanom, hogy az egyik szülő etet, a másik meg ott marad és nézi, ez tényleg családi idill... Vagy ez is csak másodpercekig szokott tartani?
Különben én amikor csak tehetem, ezen a kamerán lógok, mert Sipogi és a szülei érdekelnek legjobban az összes madárkamera közül, gondolom, ezért sikerül elkapnom ennyi jó pillanatot. De volt olyan, hogy odakapcsoltam pl. az ölyvekhez, és erre abban a pillanatban felállt a mama és megmutatta a fiókáit, vagy épp akkor érkezett a váltás az észt halászsasokhoz... Szerencse kérdése is, mert van, amikor sokáig figyelem, és nem történik semmi. Igaz, a kameránál nem ez a lényeg, hiszen az a "semmi" is pont olyan szép, mint az izgalmas történések.