Félelmetes, ahogy nő egy a gyermek! 6.55-kor épp valami kajával bírkózott. De mi a csoda az a háromszög alakú valami a fészekben?

Szerintem a gyűrűzés miatt viselkednek a szülők másképp. Biztosan megtörtént volna előbb-utóbb, de talán fokozatosan. Ez most hirtelen jött. Az viszont jó, hogy így ellátják kajával.

El nem tudom képzelni, hogyan fejezte le azt a hatalmas halat a szülő. Én szoktam halat pucolni, de a fejét leválasztani bárddal kalapáccsal tudom. Baromi nehéz. Hogy csinálhatta?

Hűha....látom most még egy nagy halat is kapott Sipogi. Megint lemaradtam róla, amikor jött a szülő.

Hajnalvirág, azt hiszem akkor már nem élt a halacska, amikor Sipogi elkezdte enni, akkor már nem tátogott szegényke.

Ezt a nagy halat már fejetlenül kapta? A kicsivel látom, elég jól megbirkózott. Azt nem tudom, hogyan, nem bírtam nézni, mert szegény hal még tátogott... De a nagyot gondolom, már így kapta. Most egy darabig biztosan nem lesz éhes.

Szerintem ez, hogy ennyire távol maradnak a szülők, azért összefüggésben lehet a gyűrűzéssel. Biztosan elkezdték volna, hogy jóval kevesebbet vannak ott és egyedül is boldogulnia kell a kajával, de nem hiszem, hogy ilyen hirtelen történt volna.

Azon gondolkodom, hogy bioztos-e, hogy a gyűrűzés miatt maradtak el a szülők? Nem lehet, hogy ez a természetes viselkedésük, hogy egy idő után szigorúra veszik a nevelést? Hogy magára hagyják a gyereket, és csak néha löknek oda neki kaját? Nem tudom, csak agyalok.

Sipogi nekifogott a másik halacskának is. Nagyon éhes lehetett. Egész ügyesen boldogul vele.

Most birkózik vele.

Reméljük azért valahogy csak megbirkózik velük. Az éhség nagy úr. Szegénykét túl hirtelen "dobták be a mély vízbe" a szülők. Eddig mindig ott volt vele a mami, most meg a gyűrűzés óta teljesen magára hagyták, és még ennie is egyedül kell, már amikor egyáltalán kap kaját. De az a lényeg, hogy végre kapott legalább enni, ha nem is maradt ott vele a mami.

Magdi, lentebb írtam, hogy mindkét szülő jött.

Nem lesz könnyű dolga, mert egyik hal sincs lefejezve. Tegnap konyhakészen jött a hal.

Lemaradtam a szülő érkezéséről. Ez a halacska még él, tátog, de Sipogi most nem foglalkozik vele, csak megnézte. Valami mást csipeget. Lehet, hogy két halat is kapott?

Elnézést, bár úgy látszik nem vette el, hanem hozott másikat is. Csak nem látszik azon a képen a hal, utána pedig nem volt pár percig kép.

Megáll az eszem!!!!!!! Ez elvette Sipogitól a halat.

Megjött a hal. Ennyit lehetett menteni a szülőből.Beröppent, de már második kép nem fért be az időbe, olyan gyorsan távozott. Csak átadta a halat.

Nekem is fáj a szívem érte, de remélem, lassan rendeződik a helyzet. Most azért sokkal jobb akkor is a helyzet, mint tegnap, mert akkor majdnem két napig nem evett semmit. Tegnap délután pedig egy teljes halat kapott, nem is kicsit, aminek ma hajnalban ette meg az utolsó darabjait. Nyilván tudna még enni, de most mégsincs olyan rossz helyzetben, mint a kétnapos koplaláskor. És, ha minden igaz, a szülei sincsenek messze, mint előtte másfél napon keresztül.

Ez a gyűrűzés nagyon bekavart a kis életébe.
Hajnalban sem kapott kaját. Ez a napi egyszeri, nagyon elszomorító. Remélem hozzák majd ma is a szülők. Jó lenne, ha a mami sem ment volna világgá.

Óh, szegény madárka! Végtelenül szomorú vagyok!

Még mindig nem jött egyik szülő se. Sipoginak nincs semmi ennivalója. Nagyon aggódok ezért a kismadárért.

13:25 óra. Még mindig sehol semmi kaja. Nem jönnek a szülők.

Szegénykém belefáradt a sok kiabálásba, várakozásba, de azért hívja a szüleit fekve is. Közben megint kezd erősen feltámadni a szél is.

Ott kering egy madár, de még mindig nem jött Sipogihoz egyik szülő sem. Közben folyton lefagy a kamera.

Szegény kis ártatlanság, nem tudja, mi történt. Az egyik nap, még vele voltak a szülők, a másik nap, nem is látja őket, kaját is alig kap.

Most már nagyon kiabál szegény kis madárka.

Éhes lehet már szegényke. Az a tegnapi halmaradék kevés lehetett neki. A fészekben kotorászik valami maradék után. Jöhetne már valamelyik szülő.







Nagyon hívja a szüleit szegénykém.

De most már nem éhes, és azért ott járt nála tegnap a papa, ez óriási különbség az eddigi állapotokhoz képest. A hal maradékát ma reggel - a Looduskalender videója szerint - egyben lenyelte. Hamar elfogyott az a nagy hal, de kétnapos éhezés után nem is csoda. Azért jó lenne, ha újra többet lennének vele a szülei. És a mama is jelentkezne. Állítólag ott röpködnek körülötte, valószínűleg ők, de majd kiderül.

Egyedül van ez a szegény sasgyerek. Tollászkodott, közben körbe-körbe nézett, hátha jön a mama, vagy a papa, aztán leült és úgy várja a szülőket.

Valamit "rágcsál" a kis (már nem is kicsi) sasgyerek.





Bárcsak visszajönne már a mami ehhez a kis madárkához!

Csak most néztem vissza a beírásokat, képeket, és most láttam a videót is. Nem tudtam, hogy Sipogit tegnap gyűrűzték. Feltűnt ugyan a gyűrű a lábán, de azt hittem, hogy csak én nem vettem észre korábban. Azt sem tudtam, hogy a szülők olyan sokáig magára hagyták a kis sasgyereket.
Szegény kis Sipogi! Hogy meg lehetett szeppenve szegénykénk. Nagyon örülök, hogy közben már vitt neki ennivalót a papa.
Jó lenne, ha visszatérne hozzá a mami a fészekbe, és nem hagynák őt egyedül.

Hajnalmadár köszönjük a videót a gyűrűzésről.

Végighurcolta a halat az egész fészken, most itt küzd vele. Azért nem fogy olyan tempóban, mintha a szülő etetné, de azért fogyogat.

Nagyon ügyesen megette a halat. Úgy tépte, ahogy a nagyok, csak kicsit tétován fogott hozzá. De aztán már ment

Jajj, de örülök, hogy megoldódni látszik a probléma! Győzött a szülői szeretet!