Most olvasom (és nézem), hogy Sipogit ma reggel 7 után meglátogatta az apja. Hozott neki egy halat, amit, ha jól láttam, Sipogi teljes egészében megevett. Úgyhogy éhes most nem lehet
Mintha kicsit gyakoribbakká váltak volna a szülők látogatásai, és most már a papa jobban ott marad a fészken is, legalább az etetés idejére. A mama, úgy látszik, sokkal jobban fél, ő annyiból jutott közelebb, hogy rá mert szállni a fészekre, bár az utolsó pillanatban elillant a bátorsága. Szerintem a sasok kb. úgy érezhetik most, hogy az emberek feldúlták a fészküket, és behatoltak abba a kis biztonságos birodalomba, ami addig az övék volt. Szerintem egyszerűen összetört a biztonságérzetük, hiába nem járt ember azóta a közelükben. Nem csodálkoznék, ha ez a pár jövőre máshol költene.
Ismétlem, tudom, hogy fontos a gyűrűzés, de szerintem át kellene gondolni, mit változtassanak egy ennyire érzékeny fajnál. Függetlenül attól, hogy fáj értük a szívem, meg a feldúlt családi életükért.

Talán a széltől védi így magát? Mert a hal a farka alatt van, azt biztos nem védi a szárnyával.

Tegnap délután volt nála a papa is egy hallal, és Sipogi jól megfogta a lábát a csőrével. A fb-on ezt "nem túl kedves fogadtatásnak" minősítették, de nem lehet, hogy csak vissza akarta tartani a szülőjét? Mindenesetre nem sikerült neki Most fekszik, és őrzi a halait

Reggelizik. Nagyon rutinosan tépkedi a halacskáját.

Egyetértek Veled Hajnalvirág. Nagyon sajnálom ezt a sasgyereket.

Teljesen igazad van. Nem ér ennyit.

Azt láttuk már sokszor, hogy eljön az idő, amikor a szülő kevesebbet dajkálja, és önállóságra neveli, de nem egyik pillanatról a másikra.

Hajnalmadár! Köszönöm szépen az értékes beszámokódat! Elég gyakran idenézek, de nem tudom sokáig nézni.

A Looduskalenderen közben feltették a videót: az anyja volt a látogató, és hal volt nála. Úgy látszik, még mindig valami nagyon nagy félelem van benne azóta, ha nem mert ott maradni a fészken, ahova pedig végre elszánta magát, hogy leszálljon.

Jó félórával ezelőtt Sipogi izgatottan sipákolni kezdett, aztán az egyik szülő nagy robajjal ráült a fészekre, illetve csak érintette, már el is rugaszkodott és eltűnt. Aztán utána láttam, hogy megkerüli a fészket távolból, és balra eltűnik. Olyan pillanatok alatt történt, hogy meg sem tudtam nézni, van-e rajta gyűrű. Persze vége volt a szundikálásnak, Sipogi azóta is szüleit lesi, akik közül az egyik még vagy 15 perc múlva arra röpködött. Szegényke időnként sipákol, vagy mert arra keringenek, vagy mert nem adja fel a reményt. Pedig már talán épp egy hete a gyűrűzésnek. Nekem olyan nyomasztóra fordult ennek a fészeknek a szemlélése, pedig ezt szeretem legjobban. Az ilyen érzékeny madarakat nem szabadna megzavarni a gyűrűzéssel, ha ez a következménye. Nem hiszem, hogy Sipogi egészséges fejlődését szolgálná, hogy így felborították a szüleivel való kapcsolatát.

Láttam én is szárnyat próbálgatni, és kétszer is láttam, hogy sikerült felemelkednie. Gyönyörűen próbálkozik, és egyre többet. Csak nehogy túl korán próbálja egyszer követni a szüleit. Talán már nem zuhanna le, de a fészekbe biztosan nem tudna visszamenni.

Nagyon sokat gyakorol, próbál felugrani nagy szárnylengetéssel, de még nem láttam, hogy sikerült volna elrugaszkodnia. Csak lábujjhegyig megy a dolog.

Hű.... nagyon sipálkol valamiért, de a papa is nagyon figyel felfelé az első videón.

De jó, hogy azért mennek hozzá a szülők, és nem csak éppen a kaját dobják oda neki.

Így azért sokkal megnyugtatóbb, hogy tudjuk, a szülők figyelik a gyereket, csak edzik, tanítják a sas életre.

Valakire nagyon sipákol. Lehet, hogy idegen madár közelített a fészekhez? A végén a szülő a halat is ezért vihette el? Talán, hogy a terített asztal ne csalogasson oda betolakodókat.
Érdekes. Az viszont nagyon jó, hogy nem olyan magányos, mint ahogy látjuk sokszor a fészekben.

Nézzétek ezt meg, miket tud már Sipogi! Nem hittem volna, majdnem leültem, ahogy fiókából felnőttbe vált, aztán vissza.

A két videó együtt adja vissza a papa ma délutáni látogatását (ma kora reggel is volt már, akkor is hozott egy halat).

https://www.youtube.com/watch?v=P6iDcJUPtUQ
https://www.youtube.com/watch?v=DTkaMWDggdg

Valami régi kaját szedett elő. Jó büdös lehet. Illetve kész a pácolás. Biztosan ezt könnyebb csipegetni.

Szegény kis Sipogink most is egyedül van, de legalább kajával el van látva.

Nagy ugrálás volt. Azt hiszem nagyon gyorsan meg kell tanulni a repülés tudományát.

Ez nagyon jó hír. Reggel, nagyon szomorú volt szegény. Vártam sokáig, hogy jön valaki, de nekem nem sikerült kivárni. Jó lenne, ha visszaszoknának a szülők.
Most is rossz nézni, ahogy elárvultan fekszik a halak mellett.

A fb és a looduskalender szerint Sipogi nem teljesen boldogult a legutóbbi hallal. Viszont a papa végre ma ott maradt vele és megetette, Sipogi meg egy ültő helyében betermelt másfél halat

14.28-kor nagy szunya van. De megnyugtató, hogy el van látva kajával. Van ott neki egy egész, kezdetlen hal is. Feltételezem, hogy a szülei hordták össze.

16.44-kor alszik a drága, a csőre előtt a nagy darab hal.

Köszi hajnalmadár a híreket!

A looduskalender szerint reggel végre meglátogatta az anyja. Nem ment oda a fészekre, csak a közelben leült, és Sipogi nagyon örült neki. Aztán később a papa megint hozott neki egy óriási lefejezett halat. Azért nekem úgy tűnik, nem csak a hasa számít neki, mert akkor nem nézné folyton olyan epekedve, mikor látogatja meg végre valaki. De közben jókat alszik is, a fejét a szárnya alá dugva, mint az előbb is. Most meg nekikezdett az evésnek. Idejött a kamera elé, most nagyon nagy sasnak látszik

Már megint piszkos a kamera. Nem látni a suhancot. De egy hatalmas hal, megint ott van neki. Azért csak-csak gondoskodnak róla a szülők. Kemény élete van egy sasnak.

Félelmetes, ahogy nő egy a gyermek! 6.55-kor épp valami kajával bírkózott. De mi a csoda az a háromszög alakú valami a fészekben?

Szerintem a gyűrűzés miatt viselkednek a szülők másképp. Biztosan megtörtént volna előbb-utóbb, de talán fokozatosan. Ez most hirtelen jött. Az viszont jó, hogy így ellátják kajával.

El nem tudom képzelni, hogyan fejezte le azt a hatalmas halat a szülő. Én szoktam halat pucolni, de a fejét leválasztani bárddal kalapáccsal tudom. Baromi nehéz. Hogy csinálhatta?

Hűha....látom most még egy nagy halat is kapott Sipogi. Megint lemaradtam róla, amikor jött a szülő.

Hajnalvirág, azt hiszem akkor már nem élt a halacska, amikor Sipogi elkezdte enni, akkor már nem tátogott szegényke.

Ezt a nagy halat már fejetlenül kapta? A kicsivel látom, elég jól megbirkózott. Azt nem tudom, hogyan, nem bírtam nézni, mert szegény hal még tátogott... De a nagyot gondolom, már így kapta. Most egy darabig biztosan nem lesz éhes.

Szerintem ez, hogy ennyire távol maradnak a szülők, azért összefüggésben lehet a gyűrűzéssel. Biztosan elkezdték volna, hogy jóval kevesebbet vannak ott és egyedül is boldogulnia kell a kajával, de nem hiszem, hogy ilyen hirtelen történt volna.

Azon gondolkodom, hogy bioztos-e, hogy a gyűrűzés miatt maradtak el a szülők? Nem lehet, hogy ez a természetes viselkedésük, hogy egy idő után szigorúra veszik a nevelést? Hogy magára hagyják a gyereket, és csak néha löknek oda neki kaját? Nem tudom, csak agyalok.

Sipogi nekifogott a másik halacskának is. Nagyon éhes lehetett. Egész ügyesen boldogul vele.