Megjött a papa is, de úgy látom nem hozott halat. Egyszercsak a mama megint lerepült a fészekbe, de akkor megint lefagyott a kamera és mire újra bejött a kép, addigra a papa már eltűnt.















Még mindig ott ül a mami az ágon. Sipogit ma mind a két szülője meglátogatta, kaját viszont nem nagyon kapott, csak azt a pici maradék húscafatot.

A mami egy pillanatra egy kis húscafattal leugrott a fészekbe, de mindjárt vissza is ment az ágra. Közben állandóan lefagy a kamera.

Lassan már egy órája ül ott az ágon.

Igen, a mami ül azon a faágon. Szegény gyerek, nem kap enni. Mi lehet az oka?

Ez hihetetlen! Nem ad enni a fiókájának csak ott ül.

Nem akarok hinni a szememnek. Megjött a szülő (ez most talán a mama), és felült a fészek mellett egy faágra, és úgy tűnt, hogy ott eszik, de Sipoginak, aki kétségbeesve figyeli, eddig egy falatot se vitt a fészekbe.

Nagyon hívja a szüleit.

Szegény Sipogi ma még nem kapott semmit enni.

Sipogi egy darabka maradék halat próbál megenni.

Itt van a papa és eteti a fiókáját.









Jól betermelték azt a halat. Sipoginak nagyon jó étvágya volt. Igaz a papa is evett belőle egy kicsit.



Papa még a fészekben lévő egyik korábbi halmaradékból is csipegetett.



Menni készül a papi, és Sipogi ez ellen élénken tiltakozik.



Elment.

Elfáradt.

De jó, hogy a papa ennyi időt töltött Sipogival! Bárcsak a mama is ott maradna már egy kicsit a fészekben ezzel a szegény, magányos gyerekkel.
Köszönjük Hajnalmadár a képeket és a beszámolót.

A gyűrűzés óta nekem is most először sikerült etetést látnom, de teljesen váratlanul, nem lehet előre kiszámítani. Majdnem én nem tudtam ebédelni Sipogi ebédje miatt De megérte végignézni.

Hű, de jó képeket hoztatok! És köszi az infót hajnalmadár! Jó volt olvasni, hogy a papa 40 percet töltött a gyerekkel! Nekem nincs szerencsém ezeket látni, nekem mindíg alszik, vagy figyelget Sipogi.

A papa érkezése (bocsánat, tudom, nem időrendben teszem fel, de most jutott eszembe, hogy ezt is felrakjam).

"Papa, ne menj el!"

Kb. 40 percig itt volt a papa és etette. Sipogi nem csak sipogott, hanem sivalkodott is, egész fülsértően. Igaz, csak az elején, amíg éhesebb volt, a végén egyre nagyobb türelemmel, ám nem csökkenő érdeklődéssel figyelte, ahogy a papa boncolja a halat. A végén, mikor látszott, hogy a papa indulni akar, Sipogi rákezdte azzal a régi hangocskájával (változott, de rá lehetett ismerni), amit akkor adott ki, amikor egyedül érezte magát. Gyakorlatilag azt mondta, hogy "Papa, ne menj el!" A papa egy darabig nézte, de aztán elreppent. Sipogi nem tűnt túlságosan boldognak... Szerintem az élete evésből, szárnygyakorlatokból, de főleg a szüleire való várakozásból áll mostanában.

Jobb ízű a falat, ha..... a papa adja.

Most jött a papa egy hallal, és épp eteti!

Megint kapoptt egy jó nagy halat!

Sokszor van olyan érzésem, hogy már nem is a gyerek, hanem a szülő áll a fészekben, olyan nagy ez a gyerek.

Én akármikor nézek ide, mindíg alszik ez a gyerek. Nincs szerencsém vele, hogy tevékenykedni lássam.

Van egy új halacskája.

Azt azért nem állítom, hogy ez száz százalék

Köszönöm Hajnalmadár.

Szerintem ez a papa, a mama kék gyűrűi elég feltűnően szoktak látszani.

Te sokkal gyakrabban szoktál nagyon klassz képeket csinálni róluk.

Hajnalvirág itt van egy kép amin látszik a lába, de bevallom én így se tudom, hogy a mama, vagy a papa-e az.

De jó, hogy volt az egyik szülő, és megint megetette! Nem látszott egyáltalán a lába? A papára tippelek, annak ilyen keskeny a feje, bár persze egyáltalán nem vagyok biztos, de nagyon boldog lennék, ha végre a mama is oda merne menni a gyerekhez.
Magdi, nagyon klassz képeket készítettél!