15.45-től néztem a mi csodás madarunkat. Végiggondoltam, milyen picurka is volt, amikor kibújt a tojásból. Micsoda gyengédséggel vették körül a szülei. Fantasztikus élmény a számomra. És most itt van, kész felnőtt. Az egyik pillanatban kicsinyke gyermek, a másikban pedig a madarak királya. Most szetencsém volt látni szárnypróbálgatásair, ugrásait. Már azt hittem, most fog kirepülni. De nem. nagy mosolygás lett a vége, mert a sok ugrálásba, szárnypróbálgatásba elfáradt. Egy pillanat alatt leült, a szárnyai alá dugta a fejét, és bealudt.

Bolond lennék ugrálni, mikor úgyis hozzák a kaját. Inkább szundikálok.

Egy villanásra láttam valamelyik szülőt. Biztosan megint a mama volt, mert azonnal el is tűnt, csak egy fej nélküli halat hagyott ott a fiókájának. Most nem sipákolt annyira Sipogi, mint tegnap, amikor jött a mami. Talán azért nem, mert most nem volt annyira éhes. Viszont csalódottan nézett abba az irányba amerre elment a mama. Kicsit mondta a magáét, aztán nekiállt enni.

A mama érkezése előtt.



Már ott van előtte az új halacska.

19.52-kor új hal van a fészekben. Sipogi ide-oda hurcolászta a szerzeményét, közben mondta a magáét.

Köszi hajnalmadár a tájékoztatásodat Sipogiról!

Mi itt mindnyájan nagy állatbarátok vagyunk. Majdnem mindnyájunknak van valamilyen házikedvence. Én nagy kedvenceink a madarak.

Köszönöm szépen, pusi. Tényleg megszerettem Sipogiékat, és amúgy is mindig nagyon szerettem az állatokat, különösen a madarakat.

Sipogi neméről: még nincs DNS vizsgálati eredmény, azt írták a Looduskalenderen, hogy sokáig tart, amíg eredménye lesz, úgyhogy még nem lehet tudni a nemét.

Sipogi végre kapott egy halacskát. Valószínűleg a mama hozta, mert olyan robbanásszerűen jelent meg, mint szokott, és már el is tűnt. Sipogi meg nagy sipákolással nekiesett a kajának.

Ott áll a fatörzs mellett, háttal a kamerának. Nincs kaja. Lehet, hogy kényszeríteni akarják a szülők a repülésre, valóban?

Sipogi sipákol, de mindig egy irányba. Szerintem ott ül a szülő, és mondja neki, hogy tessék gyakorolni, ugrálni! Vége a jóvilágnak.

Még mindig nem jött egyik szülő sem.

Jajj szegény gyerek! Hiába hívja, nem jönnek a szülei. Éhes már nagyon, sehol a kaja.

Folyamatosan hívja a szüleit, de egyik se jön.

Pedig abban reménykedtem, hogy a múltkori (június 11-ei) hosszabb látogatása után, újra kicsit több időt fog szentelni a fiókájának.
Úgy sajnálom ezt a gyereket, amikor hiába várakozik, hiába hívja a szüleit, nem jön egyik sem.

Szép csendben úcsörög a fészek szélén, és nézelődik.
Tudja valaki, hogy Sipogi milyen nemű?

Miből lesz a cserebogár. Nemrég még kisebb volt, mint a mami csőre. És már kész felnőtt ez a gyerek.

"Ártatlan bárányka" Félelmetes csőre van.

Ácsorog a fészek szélén és sipákol!!! nincs halacskája... és nem jön senki...

Hajnalmadár, amikor írsz róluk, abban olyan sok szeretet van. Élmény olvasni a soraidat.

Néz



Várakozik



Kiabál



Ásít

Ezt vajon miért csinálja?

A papa kora reggel hozott neki egy halat, aztán nem sokkal a mama látogatása után is hozott egyet, de ő sem maradt ott a fészken.

Aztán hirtelen megjelent a mama, és átrobbant a fészken, ahogy első alkalommal is. Sipogi persze irtó nagy izgalomba jött, kiabált és sipogott utána, és olyan erős csattanó hangot adott ki minden sipogás után, hogy hallottam, ahogy visszhangzik tőle a környék. Közben még a szárnyával is csapkodott, és akkorákat ugrott, hogy épp csak a lába látszott a kamera tetején. Most ott áll, és figyeli a környéket.
Nem láttam a felnőtt sas lábát, de az érkezés és távozás módjából szinte 100 %, hogy a mama volt. A papa nem így szokott közlekedni.
(Kiegészítés 10.50-kor: azóta a Looduskalenderre feltettek egy képsort a mama fél másodperces látogatásáról, és tényleg ő volt, látszottak a lábain a gyűrűk.)













(Ennél magasabbra is felugrott, de azt nem sikerült elkapni.)

Kisfióka kora óta nem láttam így pihenni, hogy leteszi a fejét.



Aztán még a szárnyát is kinyújtotta fektében, ahogy sokszor szokta, de most sokáig így is hagyta.



Még ásított is közben.

Állítólag ez a madárláb ahhoz a madárhoz tartozik, amit Sipogi újszülött korában hoztak a szülők, csak tegnap előásta a fészek mélyéről. Mégiscsak jó fridzsider az a sok száraz fű és fenyőgally...

Ez nagyon fogyókúrás. Egy pici madár lábát eszegeti.

Nagyon mondja a magáét Sipogi! Friss halat nem látok.

Akkor reggelit már kapott. Tegnap éhesen aludt el szegényke, pedig nagyon sipákolt, hívta a szüleit, de nem jött egyik sem.

8.40-kor reggelizik a gyerek. Szép darab halacskája van, ami frissnek látszik.

Már megijedtem, hogy el akar indulni.

Sipogi és a szitakötő.
Az első képen balra a fa fölött látszik is. Sipogi nagyon követte a tekintetével, amíg ott röpködött.

Egy halmaradékot boncol, közben áthúzgálja az egész fészken. Annyira beleéli magát, hogy még a szárnyait is suhogtatja hozzá.





Itt valamilyen madarakat figyel. Csak a hangjukat hallom, talán ölyvek, de nem biztos. Érdeklődik, de nem jön izgalomba tőlük.