Folyamatosan hívja a szüleit, de egyik se jön.

Pedig abban reménykedtem, hogy a múltkori (június 11-ei) hosszabb látogatása után, újra kicsit több időt fog szentelni a fiókájának.
Úgy sajnálom ezt a gyereket, amikor hiába várakozik, hiába hívja a szüleit, nem jön egyik sem.

Szép csendben úcsörög a fészek szélén, és nézelődik.
Tudja valaki, hogy Sipogi milyen nemű?

Miből lesz a cserebogár. Nemrég még kisebb volt, mint a mami csőre. És már kész felnőtt ez a gyerek.

"Ártatlan bárányka" Félelmetes csőre van.

Ácsorog a fészek szélén és sipákol!!! nincs halacskája... és nem jön senki...

Hajnalmadár, amikor írsz róluk, abban olyan sok szeretet van. Élmény olvasni a soraidat.

Néz



Várakozik



Kiabál



Ásít

Ezt vajon miért csinálja?

A papa kora reggel hozott neki egy halat, aztán nem sokkal a mama látogatása után is hozott egyet, de ő sem maradt ott a fészken.

Aztán hirtelen megjelent a mama, és átrobbant a fészken, ahogy első alkalommal is. Sipogi persze irtó nagy izgalomba jött, kiabált és sipogott utána, és olyan erős csattanó hangot adott ki minden sipogás után, hogy hallottam, ahogy visszhangzik tőle a környék. Közben még a szárnyával is csapkodott, és akkorákat ugrott, hogy épp csak a lába látszott a kamera tetején. Most ott áll, és figyeli a környéket.
Nem láttam a felnőtt sas lábát, de az érkezés és távozás módjából szinte 100 %, hogy a mama volt. A papa nem így szokott közlekedni.
(Kiegészítés 10.50-kor: azóta a Looduskalenderre feltettek egy képsort a mama fél másodperces látogatásáról, és tényleg ő volt, látszottak a lábain a gyűrűk.)













(Ennél magasabbra is felugrott, de azt nem sikerült elkapni.)

Kisfióka kora óta nem láttam így pihenni, hogy leteszi a fejét.



Aztán még a szárnyát is kinyújtotta fektében, ahogy sokszor szokta, de most sokáig így is hagyta.



Még ásított is közben.

Állítólag ez a madárláb ahhoz a madárhoz tartozik, amit Sipogi újszülött korában hoztak a szülők, csak tegnap előásta a fészek mélyéről. Mégiscsak jó fridzsider az a sok száraz fű és fenyőgally...

Ez nagyon fogyókúrás. Egy pici madár lábát eszegeti.

Nagyon mondja a magáét Sipogi! Friss halat nem látok.

Akkor reggelit már kapott. Tegnap éhesen aludt el szegényke, pedig nagyon sipákolt, hívta a szüleit, de nem jött egyik sem.

8.40-kor reggelizik a gyerek. Szép darab halacskája van, ami frissnek látszik.

Már megijedtem, hogy el akar indulni.

Sipogi és a szitakötő.
Az első képen balra a fa fölött látszik is. Sipogi nagyon követte a tekintetével, amíg ott röpködött.

Egy halmaradékot boncol, közben áthúzgálja az egész fészken. Annyira beleéli magát, hogy még a szárnyait is suhogtatja hozzá.





Itt valamilyen madarakat figyel. Csak a hangjukat hallom, talán ölyvek, de nem biztos. Érdeklődik, de nem jön izgalomba tőlük.

Sipogi nagyon nézeget felfele és folyamatosan sipákol. Valószínűleg ott lehet a közelben valamelyik szülő, és Sipogi őt hívja.



Meg is érkezett a papa.



Papi elkezdte etetni a fiókáját abból a halból amit előzőleg Sipogi egyedül evett. Így, hogy a papi adja a falatokat, sokkal jobban esik az a halacska.



Miután megetette a fiókáját, a papi elment.



Egy idő után a papa újra visszajött, de most nagyrészt ő eszegette a maradék halat, csak néha adott belőle a csemetéjének, ami Sipoginak nem tetszett, és egy idő után a papára is olyan harciasan támadt, mint a múltkor a mamira, mire papi otthagyta őt.

Az is lehet, hogy van egy halfeldolgozó, vagy halászat a közelben, és onnan hozzák.

Mondom én, hogy nekem nincs szerencsém. Ma többször is idenéztem, és mindíg aludt ez a gyerek.

Megint kapott egy konyhakész halacskát. Hogy mit csinálnak a hal fejével a szülők, az rejtély.
Talán megeszik útközben?

Jó kis ugrásai vannak.

Köszönöm Pusi.

Biztosan megette a halacskát és most pihenget. Megint eléggé fúj ott a szél.

Végre ma láttam a gyerek szárnypróválgatásait is, nem csak aludni! Van neki egy halacskája.

Magdi, gyönyörű képek!

Meseszép ez a gyerek! Már kész felnőtt!

De jó látni, hogy végre talán megint normális mama és gyereke kapcsolat lesz közöttük.

Újra visszajött a mami, és úgy láttam, hogy etette a fiókáját a maradék kajából. Szent a béke. Legalábbis remélem.

A mama újra próbálkozott. Elkezdett enni valami maradékot, ami még volt a fészekben. Sipogi úgy visított, mint egy kismalac. A mama megint meghátrált, aztán ismét próbálkozott, de Sipogi szinte kilökte a fészekből.
Nagyon sajnálom Sipogit is, meg a mamát is. Lehet, hogy a mama nem tud valamiért élelmet szerezni?