Most már nincs ott 10.23-kor. Megnéztem gyorsan a Looduskalenderen az előzményeket, és a mama hozott neki egy halat 9.38-kor. Letette a fészekben, aztán felugrott az ágra. Gondolom, azóta ott ült. Sipogi nem is tudom, megette-e a halat, vagy csak az anyját hívta. De ezek szerint valami változik, hogy a mama is kezd jobban megjelenni, és tegnap óta még élelmet is kezd hozni.

10.20-kor még mindíg ott a mami. Ez a drága gyermek, hívogatja esdekelve az ő mamiját, de az hajthatatlan.

Hát igen, csak felemás a helyzet. Mert szerintem ő nagyon szeretné, ha a mamája leszállna hozzá a fészekbe, de ha megtenné, kezdődne a haddelhadd, mert védené a zsákmányt, ami a fészekben van... Nem lehet nekik sem könnyű, hogy több ösztön csap össze egy-egy helyzetben. Sipogi egyszerre egy anyját hívó fióka és egyszerre a zsákmányát védő fiatal sas. Nem irigylem... Talán ha kirepül, kicsit könnyebb lesz az életük és az egymással való kapcsolatuk.

Még mindig ott a mama. Különben iszonyú hangosan fúj a szél, és nagyon esőre áll az idő, a kamera is kezd bepárásodni.

Én is éppen őt néztem, és azt gondolom amit Te.

Itt ül a mama a baloldali ágon. Sipogi hívogatja, és nem a kajakérő, hanem a társaságra vágyó hangján. De egyre halkabban és egyre ritkábban hívja, szerintem nem nagyon hisz benne, hogy odajön hozzá

Azt hiszem megint a mama volt itt, és megint csak egy villanásnyi időre.

Megint hozott neki a mama valami kis állatot, kb. egy órával ezelőtt. Kb. az égből pottyant be a fészekbe, mármint a mama

Épp kérdezni akartam, hogy vajon mit eszik a gyerek, mikor láttam a beírásodat hajnalmadár. Így mindjárt más a helyzet, boldog a mi Sipogink!

12 előtt nem sokkal a mama jelent meg, és hozott egy kis darab húst Sipoginak. Az a kis bolond meg visítva körbetáncolta a fészket, csőrében a húsdarabbal
A mama most először hozott neki enni a gyűrűzés óta. Igaz, csak egy villanásnyi időre volt ott, de mégiscsak ott volt!
(Megintcsak Looduskalenderes képek, remélem, nem csinálok tiltott dolgot, ha mindig jelzem, hogy honnan valók).

Ma is sokáig néztem Sipogit. Akkorákat ugrott, hogy csak a kinyújtott lábait lehetett látni. Most már nagyon közeleg az idő a kirepüléshez. Jó képet hoztál hajnalmadár. Köszi!

A tapasztaltak azt írták, hogy addig nem kezdhet repülni Sipogi, amíg nem tud felugrani egy ágra és megtartani magát rajta, merthogy akkor repülés után sem tud landolni. Ma hajnalban megtörtént: felugrott, vagy inkább felrepült arra az ágra, amelyikről az apja szokott érkezni. Szóval most már egy hét gyakorlás, és akkor elvileg már repülhet! Akkor lesz 11 hetes (holnap meg 10 hetes).



(kép a Looduskalenderről)

Zuhog az eső....... Sipogi áll a fatörzs mellett, és vár. Nincs új halacskája.

Az természetes, hogy Sipogi még növésben van, hiszen alig több, mint 2 hónapos!

Most nincs új halacskája.

Az igaz, hogy sokat számít, melyik van közelebb a kamerához. De nézd meg pl. a lábukat, a papáé sokkal nagyobb. Nem kicsi már Sipogi sem, de szerintem még egy darabig növekedni fog.

Csalóka az a kép a papával. Sipogi ül, összehúzza magát, a papa viszont teljesen ki van nyújtózkodva. Amikor Sipogi is áll, és lengeti a szárnyit, bizony felnőtt méretű már.

Valaki megőrült, percekig motorverseny hangját hallottam, de nagyon hangosan. Most mintha megint hallanám, de távolabbról.

Igazad van Hajnalmadár. Sokszor már szinte felnőtt madárnak tűnik Sipogi, de itt a képeden tényleg még olyan kis gyerek pofija van, és azért még nőnie kell, hogy elérje a papa méretét.

Most meg éppen ezt csinálja, pihenget.

Az elmúlt 24 órában a papa négy halat is szállított Sipoginak, csoda, hogy ki nem pukkadt Szombat délután kapta több mint egy nap után az elsőt, és olyan türelmetlen volt, hogy a papa lábát kapta el a hal helyett.

Ezt a képet a Looduskalenderről szedtem, a tegnapi egyik hal érkezése van rajta. Sokszor olyan nagynak tűnik Sipogi, de így a papa mellett, és ilyen pofácskával látszik azért, hogy még kicsi, és még gyerek.

Te jó ég! Akkorát ugrott a gyerek, hogy alig látszott belőle valami. Már azt hittem, hogy a fa jobboldali ágán landol. Olyan magasságban volt, de visszapottyant a fészekbe.

Erre jobb, ha lelkileg felkészülünk, hogy bármikor megtörténhet. Nálam ez a kamera van nyitva állandóan és a fekete gólyák. Minden mást elhanyagoltam, de nincs is türelmem most semmihez.
Nem lesz jó érzés az üres fészket látni.


Nagy az ínség, mert Sipogi egy teljesen lecsupaszított halgerinc végét rágcsálja és közben előadást tart az élet nagy igazságtalanságáról. Nincs mese, önellátásra kell berendezkedni.

Végre, kapott halacskát!

Széllel szemben ugrál, gyakorol, élvezi, hogy elállt az eső

15.45-től néztem a mi csodás madarunkat. Végiggondoltam, milyen picurka is volt, amikor kibújt a tojásból. Micsoda gyengédséggel vették körül a szülei. Fantasztikus élmény a számomra. És most itt van, kész felnőtt. Az egyik pillanatban kicsinyke gyermek, a másikban pedig a madarak királya. Most szetencsém volt látni szárnypróbálgatásair, ugrásait. Már azt hittem, most fog kirepülni. De nem. nagy mosolygás lett a vége, mert a sok ugrálásba, szárnypróbálgatásba elfáradt. Egy pillanat alatt leült, a szárnyai alá dugta a fejét, és bealudt.

Bolond lennék ugrálni, mikor úgyis hozzák a kaját. Inkább szundikálok.

Egy villanásra láttam valamelyik szülőt. Biztosan megint a mama volt, mert azonnal el is tűnt, csak egy fej nélküli halat hagyott ott a fiókájának. Most nem sipákolt annyira Sipogi, mint tegnap, amikor jött a mami. Talán azért nem, mert most nem volt annyira éhes. Viszont csalódottan nézett abba az irányba amerre elment a mama. Kicsit mondta a magáét, aztán nekiállt enni.

A mama érkezése előtt.



Már ott van előtte az új halacska.

19.52-kor új hal van a fészekben. Sipogi ide-oda hurcolászta a szerzeményét, közben mondta a magáét.

Köszi hajnalmadár a tájékoztatásodat Sipogiról!

Mi itt mindnyájan nagy állatbarátok vagyunk. Majdnem mindnyájunknak van valamilyen házikedvence. Én nagy kedvenceink a madarak.

Köszönöm szépen, pusi. Tényleg megszerettem Sipogiékat, és amúgy is mindig nagyon szerettem az állatokat, különösen a madarakat.

Sipogi neméről: még nincs DNS vizsgálati eredmény, azt írták a Looduskalenderen, hogy sokáig tart, amíg eredménye lesz, úgyhogy még nem lehet tudni a nemét.