Irigylem őket.

Szakad az eső.

Evés-ivás

Megjött a vacsi.

Gyors etetés. Ők inni soha nem kapnak. Biztosan nincs annyira szükségük rá, mint a fehér gólyáknak, mert árnyékban vannak.

Összejött még egy etetés, csak ez egyetlen hatalmas halból állt, ami nem képezte osztás tárgyát, hanem egy kis huzakodás után a nagyobbik egyben lenyelte.










Végül a jobboldali elvette.

Most kaptak enni, de nem tudom, hogy mit, mert nem ért földet a kaja. Kiszedték a csőréből. Nem könnyű így tálalni, ha tele van csőrökkel a mami csőre.

Már több mint egy órája itt van a szülő, de nem adott nekik kaját. Egy másik fán lehet, de nem száll be közéjük. Szegények rekedtre brekegték magukat.

Nagyon figyelnek valamit, és közben csattognak egyet-egyet.

Az előbb volt etetés. Olyan gyorsan szedték fel, hogy nem lehetett megnézni, de úgy láttam hal volt.

8.44-kor épp kifogtam az etetést. Ilyen sem volt még. De jóllaktak a gyerekek.

Igen ott vették le őket!

Folyamatosan hordja továbbra is, és építi a barikádot. Úgy gondolja, akkor nem másznak fel a fiókáihoz illetéktelenek. Ez azért eléggé szívszorító.

A bal oldalt erősíti. Lehet, hogy ott vitték le a gólyagyereket?

Nem etetett, hozza az ágakat. Megzavarta a tegnapi eset. Ilyenkor már nem szoktak ágakat hordani. Gondolom csak az jár a fejében, hogy meg kell őket védeni.






Továbbra sem etet, még több ágat hozott és építkezik.

Én mindig úgy érzem, hogy egy ilyen hátizsákkal a sorsuk megpecsételődött. Nem nagyon emlékszem, hogy évek során nézünk jeladós madarakat.

Most megbeszélik a mai nap szörnyűségeit.

Nagyon meglepődtem amikor 5.40 körül benéztem. Akkor éppen ettek, elég sok kaját hozott a mami. Csak néztem, hogy került rá a kütyü. Azt hiszem a darvak szerencsésebbek, hogy ők a lábukra kapják.

No, hát ez érdekes volt. Amikor idekapcsoltam, már üres volt a fészek. Közben kimentem a konyhába. Egyszer, csak rémes hangokat hallottam. Szaladtam befele, hallottam, hogy ezek a hangok a kis gólyáktól erednek, de látni nem lehetett semmit. Aztán csönd lett. Egyszer csak megjelent ez a szőke, szakállas fiatalember a szütyővel és egyenként, nagy óvatossággal kirakta a gyerekeket. De nem tudom, mit rázott ki a fehér zacskóból? A fekete színen jobban látszik a fehér jeladó. Csak ne legyen semmi baja a gólyácskának, és éljen soká a jeladójával, és mutassa, merre jár.

A kisebbre került a jeladó....

Túl vannak rajta!!!nem nyugodtak még.

Pont most nézelődtem itt és megijedtem, hogy mi is történik, láttam, hogy leszedik őket, azután olvastam, hogy miért is, szegénykék olyan békésen üldögéltek addig, jól megijedtek és én is

Kedveskedés





Vakaródzás

Szinkronban

Megint aggódhatunk értük... Délután a kisebbikre, a lányra jeladót fognak felszerelni. Azt hiszem, elég kockázatos vállalkozás ekkora madaraknál - az emberekre és rájuk nézve is. Reméljük, nem lesz semmi gond.

Nagyon kis etetés volt. Várakozás annál hosszabb.

Biztosan ettek már, mert hatalmas a bögyikéjük!

Nagyon jó testvérek. Soha nem ölték egymást a kajáért, pedig feketéknél láttunk már ilyet.
A mami viszont legalább 5 percig várakoztatta őket, állt fent a faágon és nem adta a kaját. majd megőrültek, volt brekegés, szárnycsapkodás. Azt hiszem fél is, mert nagyon mélyen nyúl le a torkáig a csemetéje. Fájdalmas lehet.

Megint kibékültek



Egyébként mikor múltkor írtam, hogy csak néha huzakodnak egy gallyon, és ez az egyetlen nézeteltérés köztük, nem gondoltam a leglogikusabb magyarázatra: hogy ez nem nézeteltérés, hanem játék... Múltkor írta valaki a Looduskalenderen, akkor csaptam a homlokomra, hogy tényleg! Ha valamin összevesznének, akkor az nem egy kis fadarab lenne, hanem csakis a kaja, de amennyire a videókat látom, ott sem bunyóznak érte egymással, legfeljebb mindkettő igyekszik elkapkodni, ami leesik, de udvariaskodásnak aztán tényleg nincs helye a madárvilágban, még ilyen jó testvérek között sem.

Kutakodnak kaja után. Lehet, hogy volt már etetés, és a maradékokat szedik össze? Közben beszélgetnek.