Tegnap óta nem jöb be!

Viccesen néznek ki a bundácskájukban

Több mint fél órát ült a szülő a szemben lévő fán. Ezek kibrekegték a lelküket is. Utána elment, és újabb fél óra múlva jött vissza, akkor már kaptak kaját. Kicsi halat, és egészen aprókat is.

Ezek még akkor is gyönyörűek, amikor vedlenek.

Beültek. A hasán látszik, hogy mit evett.

Most is így álltak be. Délután itt volt velük az apjuk. (anyjuk)

Jajj, de megijedtem! Úgy egybeolvadt a két fióka, hogy egynek látszott. De megvan mind a kettő.

Nyugi van, gyönyörű piros tappancs gazdája rendet tart.

Brekegnek ezerrel, de a szülő szíve nem esett meg rajtuk. Elment.

Egy piros folt van az egyiken. Megsérült volna, vagy a kaja maradék?

Szinkronban Valamit nagyon figyeltek.

Nagyon őrzi őket a szülő, pedig mostanában már többnyire egyedül hagyják őket.

Fura dolog történt. Itt magasodott a szülő a kicsik fölé. Azok kérték a kaját, de nem kaptak. Egyszer beindult a szülő, körbejárta a fészket, majd lehajolt.Az egyik kicsi épp háttal állt, így nem láttam, mit kaptak. De azt igen, hogy felemelte a fejecskéjét, és hátulról lehetett látni, ogy teljesen "megdagadt" a nyaka. Azóta is nyomtatja, de az egészből nem láttam semmit.

Még mindíg egyedül vannak, és az eső sem állt el.

Szakad az eső, áznak a gyerekek.

Itt van a szülő, béke van, habár az egyik húzgálja a farktollát.

Ez a negyedik bizonyíték. Az etetés ténye, megdönthetetlen.

És mekkora bögyikéjük van!

Itt a szülő, nem lármáznak, piszkos a csőrük, tehát etetés volt.

Úgy látom él.

De jó lenne ilyenkor elfelezni azt a halat.

Te jó ég!

Tegnap ebben a fészekben is lenyelt az egyik fióka egy hihetetlenül nagy halat:

https://www.youtube.com/watch?v=lVHqBZl-qDA

Nem mentették meg. A Looduson azt írták, hogy már pár órával a kidobása után elhallgatott.

Hajnalmadár, ha erre jársz, nem tudod véletlenül, nem próbálták a kicsit megmenteni,
Tőled szoktunk ilyen híreket kapni.

(Habár hiú remény )

Páfrány is van a szöszmöszben, pedig azt nem rendeltek.

Hali, én nem is írtam semmi hozzászólást, de megírtátok helyettem is, köszi!
ilyen az ÉLET! kegyetlen....

Teljesen egyet érzünk és gondolunk, nem is ragozom tovább

A Loodusba is belenéztem, ott is teljesen világvége hangulat van a kis gólya miatt, kb. úgy érzik magukat, mint mi... Az apró gólyák elpusztulása is megrázó, de ezt a kicsit már több mint két hete figyeltük. Egyébként azt írják, hogy a tojást is ma reggel dobták ki a fészekből.

Hajnalmadár, nagyon igazad van. Ráadásul valahol mélyen tudtam is, hogy ez be fog következni, mégis.....

Én sem úgy gondoltam az életképtelenséget, hogy ne élt volna vígan egy darabig, de a természetben keményen meg kell küzdeni mindenért, és az előbb-utóbb nem ment volna neki. Táplálékot szerezni, tűrni a hideget, esőt, meleget... Afrikába repülni... A szülő, gondolom, öntudatlanul is úgy van vele, hogy iszonyatos meló a fiókákat felnevelni, és akkor egy szemlátomást visszamaradt gyerekért gürcöljön, közben a másik kettőnek is kevesebb jut... Persze én, mint ember, nem így gondolkodnék, és nem is szabadna, de ők gólyák... De nekem is nehéz ezt elviselnem, elfogadni se nagyon megy, még ha be is látom, és fejet hajtok a természet törvényei előtt. De tavaly annyira odavoltam Sipogiért, annyit aggódtam, izgultam érte (meg a két lett kis gólyáért), hogy idén érzem, hogy nem merem még egyszer végigcsinálni, és sokkal kevesebbet nézek be a fészkekbe. Így kevésbé kötődöm. Mert akármilyen kedvesek is nekem, nem akarok aránytalanul sok energiát arra pazarolni, hogy értük aggódom, mert akkor hogyan élem a való életemet, és hogyan végzem a feladataimat? Mert sajnos én is olyan vagyok, akit szörnyen le tudnak taglózni az ilyenek, főleg, ha valaki szenved, akár állat is az. Mert ez a szegény kicsi is nem tudom, meddig fog szenvedni... Bár inkább vágta volna agyon a szülő, ha már lemondott róla.