Sokáig egyedül volt az egyik gyerek. Aztán megjött a tesó, de nem lehetett látni, csak hallani. Hogy mennyiféle hangot tud hallatni?! Aztán berepült a fészekbe.

Most is van a két szépek szépe, de Magdi képe jobb.

A tesó lelépett.

Megvannak.

Egyedül.

Pihi

Otthon vannak a gyerekek.

Otthon vannak mind a ketten.

Üres ugyan a fészek, de a hangját hallom a gólyácskának. Biztosan azon a vastag törzsön van, csak odébb.

Még mindig egyedül.

Már megint magány.

Most már otthon a tesó is!

Reggel is egyedül volt.

Egyedül.

De édesek!

Ez már más.

Egyedül.

Mi ez a pocsékolás???? Ott hever a halacska, és csak piszkálja a reggelit a beste kölyök!!!!

Tudtam, hogy eljön ez a pillanat.

Vakító szépségek.

Azon csodálkozom, hogy nem másznak fel arra a hajlott fára. Ott nagyon jó lehet álldogálni. (vagy csak én nem veszem észre)

Már ők is erősen próbálgatják a szárnyikat.

Ez nem az aminek látszik. beszállt a szülő, és azonnal ment is. Valami pedagógiai célú hadművelet, pl. így ennétek, ha gyakorolnátok a repülést, vagy valami hasonló.
Ugyanezt láttam a gemenci etetés előtt is, de ott még egy fél órát vinnyogtatta is őket. A kölkök abszolút nem díjazták.

Ők is kaptak gyűrűket.

Néhány napja nem jön be a kép.

Útban van nekik az a faág. Együtt akarják arrébb rakni.

Jaj de aranyosak!