Megint jött a papa és megint hozott egy halacskát.



A kicsi is odament, de a mama úgy áll, hogy nem látni, hogy ő is evett-e. (változatlanul akadozva jön be a kamerakép és hang.)

Megjött a papa egy hallal.

Nagyon akadozva jönnek be nálam ma a kamerák (a többi is, nemcsak ez). Szaggatott a kép és a hang is. Nem tudom, hogy a kicsike tudott-e enni pár falatot.

Gizuskám, köszönöm szépen a jó hírt. Adja a jó Isten, hogy jóra forduljanak a dolgok! Annyira szeretném, ha életben maradna az a kicsi sas és ő is szépen felcseperedne! Igazán megérdemelné! Annyi élni akarás van abban a kismadárban!

2 körül megettek egy elég nagy darab halat, a végén a kicsi is kapott a farokrészből, nagyon életrevalóan próbált szerezni belőle. Most béke van és alvás.

Istenem, könyörögve kérlek, tégy csodát, és mentsd meg ezt a kicsi sasmadárkát!

Engem az készit ki a legjobban, hogy ez a szegény legyengült kis jószág, megpróbál eszegetni valami kis hulladékot és ott sir szegényke még most ís...

sajnos egyre rosszabb lesz a helyzete csak az menthetné meg ha rengeteg kaja lenne.

Valamiért nem tudnak a szülők halat szerezni, vagy csak ritkán. Most is jött a mama, de nem hozott semmit. Ő is éhes lehet, mert megint előásott egy csontdarabot a fészekből és azt ette.
Nem értem miért nem segítenek ennek a sascsaládnak az ottani emberek, és miért nem mentik ki a kicsit a fészekből.
Azt sem értem, hogy a mama miért nem védi meg a kisebbik fiókáját a nagyobbiktól. Ha párszor jól rákoppantana a nagyobbik fejére, amikor bántja a kicsit, akkor talán nem merné bántani.

Most hozott a papa egy haldarabot, de megint a nagy ette meg az egészet.

Megfogadtam, hogy nem nézem, de csak leragadtam itt délután. Most utoljára. Adott valamennyi falatot a kicsinek, ami látszik is, de jelentéktelen mennyiséget. Nem jut már neki. Egy biztos, hogy a mama mindent megtett. Háromszor is helyet változtatott, hogy tudja etetni. Először utána ment a nagy, és ráfeküdt a halra. Nagyon sokáig nem etette őt sem, majd átment a kicsi után a hallal, de a nagy beállt közéjük, és látni lehetett, ahogy püföli a kicsit. Harmadjára tudott neki adni, mert akkor a nagy már majd kidurrant. Folyamatosan próbálkozott a mami a kisebbiket etetni, de a testvérétől nem lehet.

Amíg nem érkezett meg a hal, addig béke volt, egyáltalán nem bántotta, de amikor meghozta az apa, azonnal lehajtotta a fejét, és moccanni sem mert.

Fogalmam nincs miért van így. Gondolom a nagy agresszióját a táplálékhiány váltotta ki. Azt is gondolom, hogy bár még kicsi, nagyot tud csapni a csőrével a gyengébbre.

Bár igazad lenne Pusika!! én nem így láttam, szerintem a mama is sokat megevett és a nagyot etette, a kicsinek nem segitett, pedig próbált egyedül is enni, Képes voltam a loduskalendert lefordittatni a googlival, úgy látom, hogy a kicsinek nincs esélye, Vilnis-nek hívják és sajnálják nagyon, arról is szó volt, hogy miért lehet kevés a hal, pedig valami halgazdaság is van a közelben, de nem lettem okosabb

Köszönöm Pusi a tájékoztatást az eseményekről, meg a képeket is.

Érdekes, hogy nem eteti a szülő a nagyobbik fiókát, pedig már sok idő telt el.

Beállt elé a nagy, nem engedi a kicsit etetni.

Átvitte arra az oldalra, ahol a kicsi ül a szokásos pózban, és őt kezdte etetni. Gondolom a nagy közben veret a fejét.

Hozott a papa egy hatalmas halat. Az anya átvette, és elvonult vele a kicsihez, őt etetni. Maximális elismerés érte. Sajnos háttal van, nem lehet látni a fejleményeket.

Most épp ott az egyik szülő, és etet. De úgy áll, hogy mindent takar.

Nem voltunk itthon, de telefonon néztem. Nem láttam szülőt, vagy etetést. Csodálom, hogy életben vannak. Lehet, hogy éjjel esznek?

Nem jött még egyik szülő sem.

Én is azon csodálkozom, hogy még a szülő is éhes. Mennyivel egyszerűbb a halászsasok gyereknevelése. Ott még nem láttunk ilyet soha.

Megjött mind a két szülő, és az egyik hozott egy halat is.

A kicsi szerintem annyira fél, hogy nem mer odafordulni a mamához, hogy ő is egyen, pedig a mama próbálta nyújtani neki is a falatkákat, de mivel a kicsi nem hajolt érte, így a másiknak adta, meg pár falatot ő is evett belőle.


Na talán egy-két falatot azért elkapott a kicsi is, de nagyon gyorsan elfogyott a hal. A mama is éhes lehet, mert most is láttam, hogy egy csontdarabot felvett a fészekből és megette.

Én attól tartok, hogy nem nagyon tudnak élelmet szerezni a szülők. A mama sas a fészekben lévő száraz csontdarabokat ette meg.

Már a másik fiókát is láttam abban a testhelyzetben feküdni. Egyáltalán nem értem, miért alakul ez így. A magyar rétisasnál más volt a helyzet, azért nem etetett, mert védekezésre rendezkedett be. De itt most nincs veszély, vagy a fészken kívül van olyan helyzet?

A mama is éhes lehet, mert a fészekben talált csontmaradványokat ette.

Ha nincs kajáról szó, akkor békességben elvan egymással a két gyerek. Reggel óta híre-hamva sincs egyik szülőnek, és persze kajának se.

Megjött mind a két szülő. Valamelyik hozott egy darab halat is.



A kicsi meg se mert mozdulni, az álnok, önző, gonosz testvére ennek ellenére odament hozzá és megcsipkedte a fejét, hogy ne is merjen ő is kaját kérni.

Nem értem a szülőket, hogy miért nem mennek ők oda a kicsihez, és adnának neki is enni.

Nagyon várják a reggelit a mamával együtt. Bárcsak hozna már valamit a papa!

Pusikám tény, hogy magam alatt vagyok nagyon én is attól amik itt történnek, de annyira szeretném, ha végül jóra fordulnának a dolgok, és - bármennyire utálom is a nagyobbik fiókát - azért életben maradnának és felnőnének mind a ketten. Elsősorban a kicsiért izgulok nagyon. Olyan élni akarás van abban a kismadárban, hogy az valami csodálatra méltó. Délután már elsirattam. Azt hittem, hogy meghalt azután amikor megint megtépte a testvére, mert olyan sokáig feküdt mozdulatlanul, maga alá húzott fejjel, de aztán egyszer csak megmozdította a kis lábát, aztán lassan újra felkelt.
Nem tudom miért annyira ritkán hoznak nekik kaját a szülők, de lehet, hogy valamiért nem tudnak szerezni. Nem tudom milyen víz van ott a környéken. Lehet, hogy ennyire kevés a hal? Azt láttam délután, hogy amikor délután "üres kézzel" jött a mama hozzájuk, szinte kétségbeesetten kotorta elő a fészekből azt a száraz valamit, és addig tépkedte, amíg valami pici ehetőt nem talált rajta. Csak hát még azt a picit is a nagy ette meg, mert előtte megtépte a kicsit, gondolom azért, hogy ne is merjen ő is kérni. Ilyenkor legszívesebben kihajítanám a nagyobbikat a fészekből.
Annyira reménykedek benne, hogy talán lassan jobb lesz a helyzet.

Itt most éppen összebújva alszanak.

Hát....most sem hozott a mama kaját.

Magdi, nagyon nagy lelki erő kell ehhez a kamerához. Biztosan van neked elég? Én már csak azt nézem, amit hozol. Nagyon fájdalmas ami itt történik.

Megjött valamelyik szülő végre egy hallal, de a kicsi már megint maga alá húzott fejjel kuksol. Mire fel meri majd emelni a kis fejét, addigra elfogy a hal.


Nem értem, hogy a szülő miért nem megy oda a másik fiókájához, hogy adjon neki is enni.

Megjött a másik szülő is.

Hála Istennek feléledt a kicsi, pedig már nagyon féltem, hogy feladta, mert olyan sokáig feküdt mozdulatlanul, lehajtott buksival. Kaját viszont azóta se kaptak. A mama is elment. Hátha sikerül valamit hoznia.