Nekem az az érdekes ezekben a képekben, hogy sokkal kisebbnek gondoltam ezeket a fiókákat is.
Az ember mellett látszik igazán a méretük.
Ők azért jobban be voltak tojva, mint az asseniek.

A szülő nem sokat tétovázott, a gyürüzés utáni 4. percben már a fészekben volt, leelenőrizte a kicsiket, vagy csak nyugtatgatta őket.

Itt is megvolt tegnap a gyűrűzés.
Barbara képei itt

Tiszta a kamera.

Kár, hogy ott ez a folt a kamerán.

Egyedül vannak!

Kár hogy ez a valami a kamerára került, még az eső sem mosta le.

Ez a feketeség a kamerán már tényleg nem a gólyafarka, hanem piszok.

Esett.

Még mindig ott a feketeség. Nem lehet valami kosz?

Valaki a kamerán terpeszkedik, és belóg a faroktolla a képbe.

Van hangulata ennek a kamerának.

Lefekvéshez készülődik a kis csapat.

A kicsi hasalva figyeli a fészekmagasítás rejtelmeit.

Miből lesz a cserebogár

Papa az ügyeletes. Nem látom őket ázottnak.

Semmi különös, de nem lehet kihagyni, mert olyan szép a kilátás. Ellaknék én is ebben a fészekben.

Most látszik, hogy mekkorát nőttek.

Megúszták a vihart.

Itt is kezd elborulni az idő.

Gondos szülők. Tényleg öröm az ilyet látni!
Most etetés volt.

Milyen öröm, ha szülő van a fészekben!

Váltás.

Csak precizen. Ez az egy szál bélésanyag még nem volt a helyén.

Száraz pelenka kerül a kicsik alá.

Igen, látszik a "ruhájukon", hogy megint kaptak egy adag esőt.

Esik, de legalább itt volt etetés, itatás.

Kidőltek.

Szépek a kicsik, mama kicsavarodva.