Ma mindenképpen meg kell próbálni. Csak ne zsibbadt volna el a lábam, és ne lennénk olyan borzasztó magasan. 



Napok óta gyakorolok, biztos, hogy menni fog.



Mivel én szorgalmas vagyok, ők viszont lusták, ezért néha engem kiközösítenek:


Az sem érdekel, ha haragszanak, amiért a fejükre esem vissza, én akkor is gyakorolok, mert ez a kötelességem.






Az, az igazság, hogy eszméletlenül jól csinálom:




Úgy érzem meg tudom csinálni!!!!!...és repülök!!!!!!!!!!!!!!!!!!



Csodás érzés, még a nap is kisütött!!!!!!!!!!!!!



(ez az utóbbi figura volt az állva repülés, most találtam ki, de azt hiszem visszaállok siklásra)
..és ez milyen??????




Szóval tudok repülni. Landolni viszont nem. Pedig itt a fészek jobbra. Megyek még egy kört. (jobb híján)



+

Lehet, hogy a lábtechnikám még nem tökéletes, ráadásul nem tudom, hogy a fenébe kell a fészekbe leszállni, így mentem még egy kört. (pontosabban 5-6-7-et)

Nincs mese, állítólag még gólya nem maradt fent a levegőben, jó lesz a fogadó teteje, és már otthon is vagyok.



Én itt vagyok, ők ott vannak, és mindennek a teteje az, hogy a mama meghozta az ebédet, és ők odafent zabálnak. Az élet igazságtalan.


Most pedig előadok egy jó kis magánszámot, tévedésbe ne essen senki, nem vagyok ügyetlen táncos, ilyen a koreográfia.





Fényév távolság  Ott a tenger, itt az én hajóm…….




Teljesen ura vagyok a helyzetnek:



És visszamegyek, mert várnak ott engem.