Én vagyok a leg éhesebb és még itt vagyok és élek, KÉREK!!!!!!!!!

És akkor mi lesz vele??? Már nem csak a rétisas, hanem minden földi ragadozó is vadászhat rá.
Nem tudom elképzelni, hogy megtudna kapaszkodni röptéből egy lábbal egy ágon. Ha a földre esik, neki annyi!
Ne legyen igazam!

Ha ebből a halból se kap legszívesebben azt mondanám, hogy akkor többet nem nézem, de úgy se tudom megállni!

Szinte egész délután gyakorolt a Drága ! Elrugaszkodni viszont a sérült lába miatt nem tud.
Majd ha lesz elég bátorsága ráfekszik a levegőre és elrepül.

Úgy látom, hogy az a baj ezekkel a gyakorlatokkal, hogy a szárnyait nagyaon sokszor az egyensúlyozásra kell használnia, és így nem marad elég energia a test felemeléséhez.

Ebből nemsokára kirepülés lesz !

Azt hiszem baj van.

A testvér megint a háttérbe szotította őt a reggelinél, de most nem annyira koncentrál a halra. Valószinüleg meg fogja kisérelni a kirepülést a közeljövőben. Megfigyeltem, hogy mielőtt a halászsasok kirepülnének először, előtte nem foglalkoznak úgy az evés gondolatával, a kirepülésre készülődés izgalma valószínüleg egy kis időre elnyomja bennük ezt az ösztönt. Most is amikor egyedül maradt a tojóval, mintha már egy kicsit türelmesebb lenne a hal osztásnál, de azért még mindíg reklamál. Azt sem értem hogy amikor lehetne, miért nem megy közelebb a tojóhoz, mert sokszor alig tudják elérni egymást a falat átadásánál.





Mintha azt kérdezné - Na most mihez kezdjek én veled?

Egy szép gyakorlat. Látszik rajta a menni akarás. A testvér és a hal azonban pont rosszkor érkezett, és szerintem a hal miatti izgalmában a testvér rosszul landolt egy kicsit, úgyhogy Koo-t sikerült kibillentenie az egyensúlyából.

Gyönyörű madár!

Megúszta az éjszakát, és gyakorol.
Biztosan vannak akik örülnének, ha kirepülne (a biztos pusztulásba) mert kínos kérdésektől és nagy gondtól szabadulnának meg.

Biztos, hogy van fájdalma. Akinek ficamodott már ki a lába, tudja, hogy nagy fájdalommal jár.
Iszonyatos ereje van ennek a madárnak. Nagy harcos, és végtelenül szomorú és felháborító ami történt vele. Mindez az ember áldásos tevékenységének köszönhetően.
Nagyon felkavaró, hogy végig kell nézni ezt a szenvedést. És többet nem tehetünk. Akiknek pedig eddig tenni kellett volna valamit, csak rohadt elveken vitatkoznak.
Ugyan, miből gondolhatja bárki is, hogy ez a lábacska visszaáll az eredeti állapotába????

Milyen szép és érdeklődő tekintet!

Ez tényleg gyönyörű, de félelmetes is.

A táj gyönyörű és misztikus!
A köd árvonul tájon csak néhány a ködfölé nyúló fa koronája figyeli a kis sas küzdelmét látszatra a hallal, de ténylegesen az életért!
Szinte egész délután pórálja az önálló táplálkozást, de nem sok sikerrel.

Koo egyedül maradt a fészekben, és megpróbált enni a fészekben maradt halból, de állandóan elvesztette az egyensúlyát, amikor ki szeretett volna hasítani egy darabot a húsból. Közben azonban megérkezett az egyik testvére, és ő is szeretett volnan enni. Koo egyik újabb kibillenése után megszerezte a halat, és Koo csalódottan nézte, hogy elúszott a vacsorája. Ám a hal túl nagy volt, így a táplákozás közben még az egészséges testvér is ki- kibillent az egyensúlyából, és a szárnyaival kellett korrigálnia neki is.

Délután szerzett magának Koo halat , próbálkozott is az elfogyasztásával kisebb-nagyobb sikerrel.

Tudtam, hogy figyelsz Mackó!

Az egészet csak neki adta!

Íme



Elfogyott

Sajna nem tudok menteni, de a mama most eteti Koo-t!

Két kicsi és a mami.

A kicsi bőszen gyakorlatozik. Ez az, kincsem, erősítsed a szárnyaidat! Repülnöd kell!
(Szerintem ők nem tudnak előre gondolkodni, hogy "azért nem repülök, mert nem tudom, hogyan fogok landolni a kacska lábammal", legalábbis remélem. Ezért bízom abban, hogy előbb-utóbb kirepül, megtanul egy lábbal halat fogni - szerintem úgyis egy lábbal fognak halat, és meg kell tanulnia, hogy a sérült lábával kitámasztva magát egye meg a zsákmányt.)
A tesó is benézett hozzá egy percre.

Nagyon jól elkapott képek Anna! Jó hogy most nem a VIDEO felől érkezett.

Megy a mama! A kicsi néz utána !

Már jött is vissza ! Ezt gyorsan intézte !

Végignéztem a tavalyi képeket és ugyanez a fickó gyűrűzött tavaly is, és ugyanígy fogta akkor is a kicsiket, mint amikor csirkét ill. tyúkot vág anyukám .Csak a tavalyiak kisebbek voltak gyűrűzéskor.
A nagybátyámnál sokszor láttam már galamb gyűrűzést, de ő soha nem így fogja meg őket.

Megjött a mama, van egy óriás hala!
Először mitha direkt rejtegette volna a sérült kis sasóka elől, de végül megszánta és kap falatokat!

Szerintem nem fogja megkísérelni. Azt hiszem ők pontosan érzik a korlátaikat. A gólyák első kirepülését figyelve, a landolás látszik kihívásnak.

Olvasva a másik topikot a hírekkel, még annyit, hogy a fórumozók nem csak azért mérgesek, mert nem vették ki a fiókát, hanem elsősorban azért, hogy ez az eset megtörténhetett. A dolognak ezt a részét mély hallgatás övezi, és nekem úgy tűnik, mintha el is akarnák terelni a figyelmet a gyűrűzés körülményeiről.
Azon lehet szakmai vitát tartani, hogy kiszedjék-e, vagy sem, és mi a helyes, de jó lenne ha a gyűrűzésről is beszélnének, vagy pedig egy szakember megszólalna, hogy hű, de pocsék dolgok történtek itt!