Ha süt a nap , semmi baj nincs. A kép gyönyörű.

A kis verebet a konyhából kaptam le,üvegen keresztül.

Anna, ezzel a fényképezővel csodás képeket lehet készíteni. Nagyon jó optikája volt. De Te is ügyes vagy.

Ő meg fészekbélést gyűjt az udvaron.
Azért okos a nagy természet , tudja mikor kell a kutyákkal eldobatni a téli szőrt.

Őt is ma fotóztam. Annyira szép, ugye?

Nem baj, Baby, nem lehet mindent egyszerre. Nagyon be voltál havazva. Majd mész biztosan, ha lesz rá időd.

Az a kis fekete kézrágós kutyus nagyon hasonlít az én Buksimra.
Régen voltam a menhelyen, szégyellem is magam.

Nekem is.

Ha séta, akkor nincs simi és hetyegés, határozottság van. Simi a kennelben inkább. A simitől azt hiszi, hogy mindent lehet, és akkor majd szállsz, mint a győzelmi zászló. Mindig adódhat olyan helyzet, amikor kiszámíthatatlan a kutyusok viselkedése. Olyankor uralni kell ezt, tehát én úgy gondolom, sétakor nincs bratyizás. Ők így is élvezni fogják.

Az a kutyus, aki nem ment el veled, attól félt, hogy otthagyod, mert valószínűleg már egyszer így járt, és a biztonságot nem kockáztatja egy kis élvezetért. Legközelebb messzebbre jutnátok.

Kb. jó helyen kapisgálsz.

Hanna, elolvastam a fogyókúrát, és szétnéztem a pórázok között. Köszi.

Erről a Frakk és Károly bácsi jut eszembe.

http://www.kotidogfashion.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=159

Próbáltam én fegyelmezni, de le se tojt. Ha időnként megálltunk és leguggoltam mellé, és simogattam ezt a Notte leányzót, akkor meg elhalmozott puszikkal. Aztán lobogtunk tovább. Gondolom rendszeres és következetes oktatás lenne hatásos. De ha kiviszik őket, többnyire mindig más, és másként is viselkednek. Én mindig azt a kutyát kérem, amelyik még nem volt sétálni. És ez mindig változó. Ma volt egy első kutyám is, akiről nem beszéltem, mert utána azt mondtam, feladom, nem csinálom tovább. Ez az első kutyus a múltkor, amikor Deákbillt bevittem a kenneljébe és levettem róla a pórázt, majd feldöntött, hogy vigyem sétálni. Ma elsőre őt kértem, de az udvaron túlra nem jutottam vele, egyszerűen vissza akart menni a kennelbe. Akkor nagyon leengedtem, beszélgettem az egyik, már ismerős önkéntessel, hogy feladom, na ezért adta nekem Nottét, akivel eddig a legmesszebb jutottam a menhelytől. Édes kis Notte.

Szerintem sokkal biztonságosabb a rövid, de erős póráz.
Azt én fontosnak tartom, hogy ne a kutyus diktálja a tempót, hanem tisztázzátok már az elején, hogy Te vagy a falkavezér. Másképpen úszol a levegőben a loholó kutya után. Nyugodtan szólj rá, erélyes, határozott, hangon, nem fog megsértődni.
Azt hiszem nekik a sétánál nem csak a mozgás, hanem a szagok is nagyon fontosak.

Azt sajnálom nagyon, hogy pl. ma Notte annyira húzott oda is meg vissza is, és időnként azért nekiiramodok, és akkor futunk együtt, de nem bírom sokáig szusszal, és olyankor annyira húz, hogy olyan fulladozós-köhögős hangokat hallat, és olyankor borzasztóan sajnálom. Remélem, nem fáj neki, de hát nem tudok folyamatosan futni vele. Lehet, hogy kéne vennem egy olyan pórázt, aminek változtathatom a hosszúságát, úgyis mindig mondják, hogy kevés pórázuk van.

Nem tudom, az első rész inkább olyan, mint egy lakótelep, a hátsó meg mint egy falu. Ezzel tudnám a legjobban érzékeltetni talán az érzéseimet. Több kutya van elöl, és talán nem tudnak annyit foglalkozni velük, és emiatt talán icipicit vadabbnak látszanak. De sok látogató nem is jut tovább, és onnan visznek kutyát sétálni, tehát azért azok sem fenevadak. De én annyira tapasztalatlan vagyok kutyaügyben, nem tudom, mit lehet, mit nem, hogyan kell pl. lábhoz szoktatni, vagy hogy ne húzzon. Ezt nyilván nem lehet 15 percben megtanítani nekik. Egyszer majd azért összeszedem a bátorságomat, és oda is bemegyek. Kenny úgy döntött, hogy az első rész előtt megy haza, és olyankor, amikor meglátják, hogy egy másik kutya sétáltatva van, nagyon ugatnak.

Igen, amikor lobogok a kutya után, aztán hirtelen valami irtó jó szimatminta miatt a másodperc töredéke alatt befékez és megáll szaglászni, akkor meg verdeshetek a szárnyaimmal, hogy fel ne boruljak a kutyában. Jó móka, és tényleg jó fogyókúra (lebuktam, csak ezért járok ki, most is jól leizzadva értem haza - á, csak vicceltem, lelkileg is feltöltődés ez nekem, hogy egy kicsit megszeretgethetem őket, és többsége vevő erre, és örülök, ha örülnek).
Már azt is kitapasztaltam, hogy dombra fel könnyebb futni, bár roppant fárasztó, de lefelé menet már annyira remegnek a lábaim, hogy jobb, ha nem futok. Az út tele van hepékkel meg hupákkal, nem szeretném kitörni a nyakamat (se).

Edit, nagyon szép napod volt, és a kutyusoknak is.
Biztos nagyon sokat jelent nekik egy kis simi, egy kis
rágcsa, és persze a séta ami talán a legfontosabb számukra.

Edit, nem kell fogyókúráznod, a kutyasétáltatás az tökéletesen helyettesíti. Az igazi az, amikor lohol és hirtelen befékez.

Szépek a kutyusok.

Az első részben milyen kutyuk voltak, hogy nem mertél bemenni?

Csak szólj, szombatonként szoktam menni. És ne félj. Jó benyomásaid lesznek.

Jó. Egyszer kimegyek Veled. Tudom, hogy szeretik őket, de ahogy írtad, egy kutyus igazán boldog csak egy szerető gazdival lehet. Jó, nem nyafogok tovább. Azért én akkor is azt gondolom, hogy nagyot teszel. És Baby is és mindenki, aki kijár ezekre a menhelyekre. Én csak küldök, meg fizetek, de nem merek. Majd Veled . Egyszer. Puszi!

Ne sírj, Gin! Egyszer gyere ki velem, meglátod, hogy milyen jó az a menhely! És mindenki nagyon szereti ott a kutyákat és a többi állatot is.

Szmájli, akiről az előbb írtam, egy Kótyonfitty, mert egy idő után pacsit is ad, aztán rögtön elkezdi rágni az ember kezét. A képeket nem én csináltam, régebbiek.

Asszem ma sírós napom van. Nagyon szépen írtál.

Nincs ám annyira rossz dolguk a menhelyen. Biztos vagyok benne, hogy nagyon soknak ennél sokkal rosszabb sora volt. Nagyon sok olyan kutyus van, akik jól is érzik ott magukat, de nyilván a legtöbb szeretne egy, vagyis EGY gazdihoz kötődni, aki hazavinné őt. Nekem is sokszor fáj a szívem, mert van egy pár, akit el tudnék képzelni magam mellé, de hát nem lehet, amíg reggeltől estig nem vagyok itthon. De reménykedem, hogy egyszer majd lesz másként is, és akkor biztos lesz kutyuskám.
A hátsó részen lévő kutyák valahogy egy kicsit barátibbnak tűnnek nekem, az első részbe még én sem mertem bemenni.
Sok kutya szabadon kószál, van két külön udvar, sokon látszik, hogy érdeklődnek, odamennek az emberhez, de vannak olyanok, akik már belefásultak, és csak fekszenek a házukban. Igen, ilyen is van. Ha lehet, őket is megsimizem. Vannak beteg kutyák, fiatalok is és idősek is, nekik valószínűleg az egyetlen menedékük ez a menhely. Nagyon ritka, hogy valaki fogyatékos kutyát magához vesz, Németországba szoktak odaadni időnként ilyeneket. Pedig ezek a kutyák egészen jól megbírkóznak a fogyatékosságukkal, és rengeteg szeretet van bennük. Örülnek minden siminek, minden jó szónak. Szeretem őket.

Hát Ditke...irigyellek az erődért. Én a menhelyeken mindig sírva fakadok.

Árukapcsolás van. Kutyát mutatok, de előtte egy gyönyörű épületet. Ez a gyöngyszem a Rákóczi úton van, VII. kerület.
Ő pedig itt Notte, a két év körüli leányzó. Egy pusziosztós, kedves, bűbájos ebzet. Kinyúvasztott, mert loholnom kellett utána.
Amikor visszatuszkoltam a kenneljébe, Kenzo/Kenny kiszökött. Megfogtam, pórázvégre csatoltam, és elvitt sétálni (pedig már nem akartam, mert jártányi erőm sem volt). Gondoltam, az udvarban körbesétálunk, de olyan nyugisan viselkedett, hogy aztán hagytam, hogy egy kicsit kimenjünk. Legelt egy kis füvet (abból Notte is behabzsolt), aztán magától visszafelé vette az irányt. Bár a kenneljébe őt is kicsit nehéz volt visszatuszmákolni, mert az udvaron még bandázott volna. Találkoztam Szmájlival, egy szintén hollófekete, fényes szőrű édes édes kis gyerkőccel, aki csak kereng maga körül, ha nem áll mellé valaki simizni. Adtam neki egy töltött ropit, folyamatosan csóvált, előtte is. Nagyon-nagyon helyes kutyuska.

Azt hiszem inkább Kardoskútra mennek őszi pihenőre. Habár szeretik a lábukat áztatni a halastó sekély vizében. (már, ha marad sekély víz)

Az idén sem úszod meg a daruvonulást.

Hát, ha ilyen módon "marasztalják" őket a Hortobágyon! Mennyi az esély?

Csodásak ezek a madarak! Amikor az ősszel elvittél magaddal, akkora élmény volt látni őket. És most is érzem, a képeket nézve azt a hangulatot.

Nagyon szívet melengető őket látni! Pusi, köszönöm!

Csodaszép képek!!! nagyon jó lenne, ha egyszer tényleg itt nevelnének fiókákat!

Az albínóval kicsi az esélyem a találkozásra. Ősszel talán, ha jó emlékei maradtak, esetleg errefelé megy majd délre. Ez egy másik terület, messze van attól ahol ő táborozott ősszel.
A V alakot most nem láttam, de azt, hogy felbomlik, gyakran szoktam látni. Amikor át akarnak menni a műút felett és jön egy autó, azonnal visszafordulnak, és megpróbálják egy kicsit odébb. Ha ott is jön egy autó, újra messzebb mennek. Nagyon sajnálom őket ilyenkor.

Mostanában többször hallottam, hogy talán újra fognak itt fészkelni. (ornitológus mondta) Egy biztos, hogy van egy 200 körüli csapat, akik nem mentek északra és már ez is valami. Őket már láttam, de nem volt köztük fiatal. Legalábbis nekem nem sikerült fotózni.

Csodaszépek a fotók, kinagyítottam a kicsiket, kerestem az albínót, nem találtam, a fiatalok is nagyon helyesek.
Pusi szerinted eljön az az idő amikor megint itt költenek?
Jut eszembe, végül sikerült a v alakzatba rendeződés?

Nagyon szépek! Érthető,hogy izgágák,biztos szeretnének már a fészkük közelében lenni és "lejteni a táncot".