Azt hiszem beleszerettem ebbe a bestiába!! roszz amikor sokáig nem látom! ugy gondolom nem vagyok egyedül..!

Eltűnt a hal is, és Sipogi is.

Most lett kép. Az előzményt ki lehet találni.

Nem látok senkit, de a közelben sas rikoltozik. Nem tudom, Sipogi tud-e már ilyen hangot adni. Ha igen, lehet, hogy ő hívja a szüleit.

Igen, ő volt. Most már bemutatta, hány féle hangja van. A saskiáltásból átment sipogásba. De olyan fülsiketítően, hogy lejjebb kellett vennem a hamgot. Kb. 10 másodpercre odébb mentem, addigra a fészekben termett, és eszik. Lehet, hogy az ágon kapta a kaját? Az nem lehet, hogy 10 mp. miatt lekéssek mindent!

Itt van Sipogi és veszettül sipákol!

Üres a fészek, és kaja sincs benne.

Mama, papa.....kérem a reggelit!





Na azt hiszem elmegyek és utánanézek, hogy hol maradnak már a mamiék a kajámmal.

Szerbusz Sipogi.

Tegnap már én sem tudtam megnyitni, de most működik. Sipogi otthon van, és békésen pihen, nézelődik.

Nem tudom megnyitni a kamerát.

11.30-kor a fészkében pihen Sipogi!

Nem láttam Sipogit, de a hangját nagyon hallatta. A közelben volt egészen, aztán kissé távolabb mondta a magáét.

Jó ez még. Egyed szépen!

Úgy látszik jól lakott! most van egy kis balett a szélben! olyan jó látni!!

közben elrepült!!és nem láttam

Még eszik ez a gyönyörűség. De fogy szépen a halacska.

Ügyesen megbontotta! eszi a nagyobb csontokat is!!hajrá Sipogi!!!

Jó ez a kép Magdi, amit hoztál. Nagyon erős csőre van, hogy itt kezdi meg a halat. A halászsasok lefejezve adják a gyerekeknek. Illetve Lady párja minden esetben így hozta, még azon a reggelen is, amikor elindult a gyerek a nagy útra.

Na most nekiállt enni, de előtte nagyon sipákolt. Biztosan azért, hogy miért nem maradt ott vele a mami, vagy a papi.

Igen, kapott egy halacskát, de hogy melyik szülő hozta, azt nem láttam, mert csak ledobta a halat, és már ott se volt.
Lehet, hogy a mami volt. Ő szokott ilyen gyorsan távozni. Úgy látszik Sipogi nem olyan éhes, mert nem esett neki rögtön a halnak.

Bajban van, mert egész halat kapott!!!
Eszébe jutott hogyan is mondta a Mami, lefejezni először!

Gyönyörű ez a halacska. Olyan panaszosan nyüszített előtte, mint egy kiskutya.

El van ázva a tolla,úgy látszik már megint esik ott csendesen. és csak vár türelmesen
ebben a pillantban berpült neki egy halacs!! fogja két lábbal, azt hiszem még most is szeretné ha etetnék őt!

Én is ezt figyelem, hogy mikor jön már le, de végre lejött.

Itt van Sipogi. A baloldali faágon ücsörög.





Várja a reggelit.

Pontosan így van. Valami csoda végignézni, ahogy ezek a komor, szigorú tekintetű madarak milyen végtelen gyengédséggel tudják a parányi kis fiókájuknak nyújtani a falatkákat, és később is mennyi óvó gondoskodást tanúsítanak irántuk. Én hiszek benne, hogy ez nem csak ösztönszerű náluk, hanem szeretet is a gyermekük iránt.

Én csak azt hittem, hogy végre közülünk valaki elmegy, és elmeséli a többinek, hogy milyen volt.

Érdekes így kamerán keresztül nézni ezt a kis nyuszi sast. A természetben másképpen látom. Tavaly nyáron egy délután ültem a magaslesen, és vártam, hogy enyhüljön a forróság, tudjak indulni. Órákig néztem őket. Virágoskúti tavaknál akkor 7 sas volt. Illetve minden nap ennyit sikerült megszámolni. Nagy csend volt, mindenütt csapatokban pihentek a madarak. Olyan igazi édeni, békés nyugalom. Egyszer csak nagy riadalom támadt, és pillanatokon belül megjelent a sas őfelsége. Módszeresen mindenki felzavart. A libák csapatosan szinte egyszerre szálltak fel a vízről, lehettek vagy ezren, menekültek a kormoránok, sirályok, és pár perc alatt egy lélek nem maradt a tavon. Ezzel nem elégedett meg. A két tó közötti úton 15-20 kócsag álldogált. Közéjük is berepült, és az egyik, aki éppen egy halat evett, azonnal kiköpte. Sasóka megnézte, meglökdöste, otthagyta a halacskát. Amikor már teljesen kiürült a tófelszín, légtér, akkor távozott. Gondolom elégedetten. Hasonlóképpen a rétihéja szokott viselkedni, de ő kajáért. Lecsap, és elrabol egy kismadarat, és távozik. Sasóka mintha a buli kedvéért balhézna. Olyan mint a rosszfiúk, akik mennek hazafelé, és útközben felborítanak minden kukát. Végül is ő a király, és ezt muszáj mindenkinek a tudomására hozni.

A korábbiakra: néha még a nagy gépen sem egyszerű az írás; pont mikor Sipogi megjött, úgy lelassult a fórum (legalábbis nálam), hogy percekig nem ment el az az üzenet, hogy Sipogi itt van, azért érkezett végül eső után köpönyeg módjára. Válaszolni is azért nem tudtam még, meg jött Sipogi, és az sürgősebb volt.

Pusi, az nem rossz ötlet, hogy a tengerpartról írjak, csak egy kis pénzmag kellene hozzá, ha gondolod, megadom a számlaszámomat

Hajnalmadár, pontosan ez az, ami engem is rabul ejtett, amit írtál. Az a szigorú tekintet, és az odaadó gyöngédség, egy fantasztikus párosítás. Én is beléjük szerettem, de nagyon!

Én is oda meg vissza vagyok tőle. És milyen szigorúan nézett! "Ej, ez a gyerek, még mindig nem tud rendet tenni maga után!" De emlékszem, hogy pont ez volt a szép benne, hogy ilyen szigorú, szinte zord tekintete van, és milyen gyengéd volt mindig a picike Sipogival, sőt szinte végig ilyen volt vele.

Megnéztem a képek időpontjait, és nem egészen két percet volt itt a mama. Ezt sajnos könnyű elszalasztani.