Papa meghozta a reggeli halacskát, átadta a mamának és ment is tovább.

Azt már nincs időm megnézni, hogy a kicsinek is fog-e jutni belőle.

Ez itt elől a kicsi. Éhesek lehetnek mind a ketten. Az előbb maradékokat keresgéltek.

Megjött a papa a reggelivel, és rögtön utána menetrendszerűen érkezett a mami is.

Várják a reggelit. Az esti hal közben eltűnt.

Hmmmm......lehet, hogy nem éhesek? Vagy arra várnak a gyerekek, hogy a mama adja nekik?

Van haluk, a kicsi párnának használja. Vajon miért nem eszik meg?

A mami elaludt a halon állva. Gyerek nem nagyon érti.

Megjött a reggeli.

Szerintem is alapvetően kevés a táplálék és gyakorlatlan ez a mamasas nagyon. néztem jó sokáig ő maga is éhes lehetett, mert sokat evett meg persze a nagyot etette, a kicsi csak lopott falatokat evett, próbálkozott pedig nagyon.aztán belefáradt, de azért nem éhes már annyira bizonyára azért pihen.

Mint egy jól sikerült buli után. A kicsi alszik egy fél halon.

Én sem tartom normálisnak. Ennek beteg az agya. Talán az éhség miatt?

Nem értem, mi történik ebben a fészekben. A kis sasok csak egészen pici korukban szoktak agresszívak lenni egymással (az eddigi fészekmegfigyelésekből kiindulva). Később abszolút jó testvérek szoktak lenni. Akkor ez most vajon miért történik, amikor már ilyen nagyok?

Nézni sem bírom.

Jött a papa egy hallal. Abban a pillanatban érkezett a mama is. Papa átadta a halat és el is ment.
Ez a büdös disznó nagyobbik gyerek nagyon kordában tartotta megint a kicsit. Nem tépte ugyan meg mint régebben, de a kicsinek már az is elég, ha csak felé csap a csőrével a testvére, és máris fedezékbe vonul lehajtott fejjel.
A nagy csak akkor engedte oda a kicsit a mamához enni, amikor ő már nagyjából jóllakott.

Nagyon éhes lehetett a kicsi is, mert minden félelme ellenére próbált araszolni a kaja felé.

A nagy viszont figyelmeztette, hogy ne merjen odamenni. Éppen csak a tollába csípett kicsit, de a kicsinek már ez is elég volt, hogy újra meghátráljon.

Aztán amikor a nagy viszonylag jóllakott, akkor odaengedte a kicsit is enni.

Nekem is Pusika.
Csak reménykedni tudunk, hogy nem fogja az egész életére rányomni a bélyegét a sok bántás, amit kicsi korában kapott a testvérétől.
Ha nem kajáról van szó akkor jól elvannak egymással, mint két jó testvér és most már olyat is láttam nem egyszer, hogy békességben együtt ettek. A szülő hol az egyiknek, hol a másiknak adta a falatokat.
Viszont olyat is láttam, hogy a nagy a kicsi feje mellett kapott oda éppen a szülő csőréhez a falatért, a kicsi meg azonnal lehorgasztotta a fejét, kiment a fészek szélére és elhallgatott, pedig előtte folyamatosan sipákolt. Biztosan azt hitte szegényke hogy megint bántani akarja őt a testvére.
Ha kevés a kaja, vagy nagyon éhesek, akkor még most is előfordul az is, hogy tényleg odakap a nagy a kicsi fejéhez és ilyenkor a kicsi mindig lehorgasztott fejjel elvonul a fészek szélére. Ilyenkor többnyire ő nem is eszik szinte semmit.

Most jó testvérek módjára egymás mellett fekszenek.

Én is gyanítottam, hogy ez lehet. Megszakad a szívem amikor látom lehajtott fejjel. Attól félek, hogy ez majd meghatározza a további sorsát.

Pusika, szerintem a nagynak jócskán van ebben része. Azt figyeltem meg, hogy a kicsi mindig akkor horgasztja így le a fejét, amikor a testvére felé kap. Pedig mostanában nem láttam, hogy úgy bántotta volna őt mint korábban, de néha most is oda-oda kap felé, amikor a kicsi nem hagyja őt a kajához férni. A kicsiben meg valószínűleg nagyon él az emléke a bántásoknak, és azonnal így lehorgassza a kis fejét és csöndben marad, amikor a nagy felé kap.

Megint nem jól van a kicsi. Nem tudom, hogy a nagynak ebben mennyi része van.

Tegnap estére sem jött kaja. Ez viszont most isteni

Végre megjött az egyik szülő egy halacskával.


A kicsi megint megijedt, ahogy a testvére kapott mellette a falat felé.


Meg is ette a nagy az egész halat. A kicsinek nem jutott.

Tegnap kora délelőtt óta nem kaptak kaját, és a szülők se jöttek hozzájuk. Remélem nincs valami baj!

Reggel óta nem kaptak enni a gyerekek. A fészekben lévő csontdarabokat csipegetik.

Áznak a gyerekek és éhesek is.

Már tényleg alig-alig lehet megkülönböztetni őket. A kicsi már nem sokkal kisebb a testvérénél.

Most mind a két gyerek evett, de nem nagyon laktak jól.

Hozott a papa még egy halat, de nagyrészt ezt is a kicsi ette meg. Most már meg majd a nagy miatt aggódhatunk, mert most meg ő nem jut kajához.

Érkezett a papi egy halacskával.

Fordult a kocka. A kicsi olyan éktelenül sipákol, hogy most már a nagy nem mer odamenni enni, csak nézi hogy a testvére eszik, és halkan panaszkodik, hogy ő is éhes.

Odamerészkedett, de a kicsi úgy kapkodja ki a szülő csőréből a falatokat (óriási sipákolás közben), hogy a nagyobbiknak egy-két falatnál több nem jutott.


Na most odakapott a nagy a kicsi felé. Erre egyből elhallgatott a kicsi. Még a falat is kiesett a csőréből. Úgy látszik azért még élénken él benne a bántások emléke.
A nagynak viszont így se jutott már kaja, mert elfogyott a hal. Azt a falatot meg ami a kicsi csőréből kiesett, a szülő felvette és megette.

Várják a kaját.

Reggeliznek, vagy ebédelnek.

Hamar elfogyott az a halacska.

Éhesek még a gyerekek. A nagy a szülő lábát, tollát csipkedi, a kicsi meg sipákol.

Köszi Pusika a videot, öröm volt nézni és hallani!

Kicsi zabált ilyen vehemensen.